Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-421
421. országos ülés 1899. márczlns 8-án, szerdára, 315 és balfelől.) És kérem, t. képviselőház, nem a legtermészetesebb módja-e? (Úgy van! balfelől.) Hiszen 1877-ben és 87 ben is így történt; mikor a két küldöttség nem tudott megegyezni: a két kormány már előre közös egyetértéssel megállapodott a törvényjavaslatok előterjesztésében, propozicziót tett, propozicziója által felhívta a két országgyűlést nyilatkozatra, a kérdésnek tárgyalására. Mi az kérem egyéb, mint egyezkedés? Ezt a törvény nem zárja ki. Á törvény nem mondja meg a módokat. Nem azt mondom, hogy így kell, de így is lehet. És azt mondom, hogy ez nemcsak nem ellenkezik a törvény szellemével, de a parlamentarizmus lényegéből folyik, és ez a legtermészetesebb eljárás. (Helyeslés jobbfelöl) Kérem, minden kérdésben a parlamentarizmusnak a lényege az, hogy a kormánynak állást kel] foglalni, propozicziót kell tenni, azután a maga bölcsesége szerint határoz a képviselőház, de ha a kormány ezt nem teszi, mulasztást követ el. Lehet, de nem valószínű, hogy a kormány nem ezt az utat választja, hanem más utat, de neki proponálni kell valamit, de ha egy a másik kormánynyal egyetértőleg megállapított előterjesztéssel javasolja a kérdés megoldását, a mit ebben az esetben az előző kormány megtett és a mit esetleg — nem mondom hogy biztosan, — fogok proponálni én is, akkor a törvény betűjének, a törvény szellemének és a parlamentarizmus lényegének eleget teszek, mert a két állam törvényhozása nyilatkozhatik, határozhat és egyezkedhetik ezen az úton. Még csak azt vagyok bátor megjegyezni, mert fontos ez a kérdés formáiban is, — hogy azon nézetet, melyet a t. képviselő úr az iránt fejtett ki, hogy a királyi döntés törvénybe iktatandó, már a priori kijelentem, hogy magamévá nem birom tenni. Az én elvem és felfogásom, hogy semmiféle ilyen természetű kényes kérdés elől kitérni nem kell, semmit homályban hagyni nem kell, minden kérdést lehetőleg tisztába kell hozni. (Helyeslés jobb- és balfelől.) A törvény erről nem rendelkezik. A törvény 21, §-a azt mondja: »Ha pedig a két országgyűlés nem tudua egymással kiegyezni, akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján 8 Felsége fogja eldönteni.* Többet a törvény nem mond. És ezzel világosan azt akarta kijelenteni, hogy a korona döntése végleges. Ehhez szó nem férhet többé. Már most nem beszélek preczedeusröl, hogy mi történt 1897 végén, a hol ezt az eljárást a t. képyiselőliáz tudomásul vette, senki azt nem kontrovertálta és sem a t. képviselő úr, sem más képviselő urak részéről felszólalásra ez irányban nem emlékszem; de ennek az egész kérdésnek természetéből folyik az, hogy azou esetre, ha a törvényhozás az előirt úton nem tudott megegyezni, és a törvény ezt, mint egyedüli megoldást, nem mint kívánatosat, de a végszükség esetében el nem keríílhetőt állította oda, nem lehet föltenni, hogy a törvény, a mely erről nem diszponál, külön törvény alkotását intenezionálta volna. Ez a döntés mint végleges döntés van a törvényben említve, és az végleges is. Ennek a királyi döntésnek folyománya megjelenik aztán a budget-törvényhen, ott a törvényhozás azt alkalmazza, és mint élő és végleges tényt arra az időre, a melyre a királyi döntés kimondatott, heveszi a budget-törvénybe is. (Helyeslés jobb' felől.) A mi azt illeti, hogy a főrendiház e kérdésben a jelentés tudomásul vételével határozott, erre vonatkozólag felfogásom az, hogy történhetett volna úgy is, hogv a főrendiház bevárja a képviselőház intézkedését, de sérelmet ebben-nem látok, mert az a küldöttség-, a melyet nem a ház, hanem az országgyűlés választott, s a mely elé e kérdést a törvény értelmében utasította, országos küldöttség, a melynek a jelentése közvetlenül megy a főrendiházhoz; itt nem történik imneziumváítás és, gondolom, a tudomásul vételre országos határozatnak a meghozatala sem szükséges. Ez vezethette a főrendiházat arra, hogy a jelentést előzőleg tudomásul vette, és az a körülmény, hogy a képviselőház az akkor fenforgó parlamenti viszonyok miatt nem nyilatkozhatott. A jövőt illetőleg álláspontomat világosan és határozottan körvonaloztam. Felfogásom, törekvésem az, hogy ez a fontos anyagi kérdés a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok törvényhozása és a magyar törvényhozás kö/.ött lehetőleg egyetértéssel és közmegnyugvássaí oldassék meg, és erre mindent elkövetek, a mi tőlem telik, mert ez, gondolom, mindnyájunknak és az országnak érdekében van, és érdekében van azon viszony melegségének és minden félreértésektől ment közvetlenségének, a melyre ebben a kérdésben a két állam között törekedni kell és én egész meggyőződéssel és melegséggel törekszem. (Élénk helyeslés jobb- és balfelől.) Ezek erre vonatkozólag nézeteim, a melyek, gondolom, igen világosak és a törvényre a!apítvák. így és ebben a szellemben méltóztassék felszólalásomat felfogni; gondolom, a t. képviselő úr is egyet fog érteni velem és nem fogja tagadni, hogy szigorúan és világosan a törvény alapján állok, és azért kérem az indítvány mellőzését. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Dedovics György jegyző í Pichler Győző! Pichler G.VÖZÖ: l 1 . báz! A miniszterelnök úrnak épen most elhangzott nyilatkozatából egyet tpdtuok meg biztosan: azt, hogy hogyan fog ő 40*
