Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-419

tít. «mágM ülés 1899. mározlne 4«é% sioosbaton. 291 denekelőtt sajnálom, hogy Tóth János képviselő ár jónak látta rekrirainácziókba bocsájtkozni; de a históriai igazság kedvéért, a mint ő magát kifejezte, kénytelen vagyok állításait rektifikálui. (Halljuk! Halljuk! jobbfdöl.) Tény az, hogy a véderő-bizottság az én és kizárólag az én indítványomra határozta el ezen törvényjavaslatnak az 1899. évben kiállítandó ujonczukra vonatkozó törvényjavaslattal való egyesítését. Endrey Gyula: Elég hiba volt. Münnich Aurél előadó: Bocsánatot kérek, elvállalom érte a felelősséget; ebben semmiféle alkotmánysértés megkísérlése, sem semmifélé támadás a törvényes állapot ellen nem foglahatott. Tisztán és egyszerűen azért történt, mert előre áthatólag lehetetlen lett volna ezen két vényjaYaslatot kellő időben letárgyalni. Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak nekem abban igazat fognak adni, (Élénk fllenmondások balfelöl.) hogy következtetésem egészen helyes volt, a mint hogy a bekövetkezett események engem igazolnak is. Tehát ebből valami volt kormányzati szellemre következtetni és ennek itt valami bizonyítékát látni, abszolúte lehetetlen és helytelen, mert én szívesen bevallom, hogy magam voltam az, a ki ezt indítványoztam a most jelzett indokokból. Sőt tovább megyek; akkor úgy Tóth János képviselő úrnak, valamint Bolgár Ferencz igen tisztelt képviselő urnak magam később a folyosón kijelentettem, hogy abban a pillanatban, midőn garanczia nyújtatik nekem, hogy e két javaslat le fog tárgyaltatni külön is, én azonnal saját inicziativámból nem fogom restéi Imi tévedésemet bevallani és a külön tárgyalást javaslatba hozni; de sajnálom, ez nem történt meg. Midőn a béke helyreállt, én magam voltam, a ki kötelességemnek tartottam a bizottságot azonnal összekérni ÓB ott magam proponáltam-e két javaslat szétosztását. Ezt kívántam elmondani; nagyon szívesen elhallgattam volna, de hogyha a képviselő úr rekriminál, nekem válaszolnom kell. Elnök: T. ház! A tanácskozás befejeztetvén, következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Felkiáltások.- Többség.) A ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, éa pedig először a czím. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvényjavaslat ceíiriét). Münnich Aurél előadó: Én kívánok ehhez hozzászólani. Csak indítványozni akarom jelentésem értelmében, hogy a czímbe a »hadKereg« helyett tétessék »közös hadsereg«. Később ugyanis, még a honvédség következik, és minthogy a honvédség a hadsereg egy része, megkülönböztetésül oda kell tenni a »hadsereg« elé a »közös« szót. Thaly Kálmán: T. ház ! Ez ellen a módosítása ellen a t. előadó úrnak, — a tényleges állapotokat, nem a jogiakat tekintve, —• nincs kifogásom, mert formailag tényleg úgy van, a hogy ő indítványozta. De legyen szabad én nekem, mint a véderő-bizottság tagjának, a ki a tárgyalásokban résztvettem, a t. előadó urnak imént Tóth János t. képviselőtársam állításaira mondott állítólagos rektifikácziójára néhány szerény megjegyzést tennem. Ugy van, a hogy ő állította, a véderő-bizottságban kizárólag ő, a t. előadó úr indítványozta, — minő i >dokból, ő tudja, — . . . Münnich Aurél előadó: Megmondtam! Thaly Kálmán: . . . hogy egygyé olvasztassék a ket törvényjavaslat. Én akkor a forma tekintetében a miniszter úrnak adtam igazat, a ki két javaslat formájában, mint a hogy a törvény azt rendeli, adta be azokat. Én protestáltam mindjárt elsőnek a bizottságban — utánam Tóth János még részletesebben — t. előadó urnak terve ellen, és a miniszter úr az én tiltakozásom után kijelentette, hogy ő akármelyik alakot elfogadja. Én a miniszter urat voltam kénytelen pártolni az előadó úr ellen. Most is elismerem ezt, hogy a miniszter úr alkotmányosabban járt el, mint az előadó úr. Mert ha az egész csak taktika volt is, akkor sem volna ez e'járás igazolva, mert akár együtt, akár külön egyforma idő alatt le lehetett volna tárgyalni azt a két törvényjavaslatot, mert hiszen, ha külön tárgyaljuk, mindegyikhez hozzászólhatunk külön, ha pedig együtt, akkor a részleteknél felszólalhattunk volna akárhányan; ebben tehát semminemű* időnyereség sem lett volna, Hanem minekünk a múltban tapasztaltak után jogos gyanúnk volt, hogy valami véderőtörvénybeli 14. §-t rejtegettek az urak. Így van-e, nem-e, nem tudom, de a multak után aggodalmunk teljesen jogosult volt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) és ezért azt a formát, a melyet a miniszter úr választott, kénytelen voltam azon gyanús formula ellen pártolni és a véderőbizottságban is kijelenteni, hogy csak szótöbbséggel fogadhatják el az urak, mert mi kerten bizottsági tagtársammal — az akkori ellenzék másik része nem volt jelen — nem járulhatunk a raódosítványhoz. Hogy most már a folyosón miket beszélt a t. előadó úr Bolgár Ferencz képviselő úrral és Tóth János képviselő úrral, azt, természetes, —- én tanuja nem voltam, — nem tudom; de tudom azt, hogy 37*