Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-417
268 417. országos ülés 1899. márcaius 2-án, csütörtökön. Korelnök *. (csenget. Halijuk! Halljuk!) Foglalj ák el a képviselő urak hetyöket. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A szavazatok összeszámíttatván, 448 igazolt képviselők közül, elnök nem Szavazván, és 129 képviselő távol lévén, szavazott 319 képviselő. Ebből Perczel Dezsőre 244, (Hosszantartó, élénk éljenzés a jobboldalon.) Szilágyi Dezsőre 74, (Hosszantartó, élénk éljenzés a szé ! sö baloldalon.) Pulszky A ostra 1 szavazott; (Derültség. E'/y hang a szélső baloldalon: Magára szavazott!) és így 169 szótöbbséggel e ház elnökévé Perczel Dezső választatott meg. (Élénk éljenzés jobbfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársaim! Végeztem. De mielőtt képviselőtársaim sorába visszalépek, engedjenek néhány perczet. (Halljuk! Halljuk!) Midőn e ház elnökségét koromnál fogva jogosan elfoglaltam, akkor mindenki ismerte és tudta, hogy én a történelmi független Magyarország, a gyökeresen haladó népfenségi vagy demokratikus pártnak, a társadalom bajai orvoslásának vagyok egyik híve. (Hosszas, lelkes éljenzés a szélső baloldalon.) De tudtam, hogy midőn e helyet elfoglalom, és a ház tanácskozásait vezetem, vissza kell szorítanom saját meggyőződésemet, saját érzéseimet. Tanúságát kívántam működésem alatt adni annak, hogy ezt teljesítettem, és csakis az alkotmányos szabadságot bisztosító törvények tiszteletét és házszabályainkat tartva szem előtt, óhajtottam részrehajlanúl vezetni a tanácskozásokat. (Általános, lelkes éljenzés.) Minden halandó tévedhet és hibázhat; én is hibázhattam, tévedhettem akaratlanul. De engedjék meg, hogy megköszönvén szíves jóindulatú támogatását az egész háznak, még néhány szót mondjak most is, nem saját meggyőződésem, óhajaim és vágyaim, hanem hazám alkotmányos szabadságát biztosító törvények nyomán. Midőn ide léptem, hivatkoztam az 1861-iki óvás indokaira, melynek főczélja ez: hazánk törvényei tisztelete ; azon igazságosság, a melylyel a nemzet minden fegyver ellenében győzelmet nyert. Azon beszédemben hivatkoztam azután hazánk tizenhárom évig tartott alkotmányellenes kormányzatára; hivatkoztam az 1827 : III. törvényczikkre, a melyben nemzet és király egyiránt elismerték, hogy csakis a törvények, az alkotmány tisztességes, szoros megtartása az, a mely nemzet és fejedelem közt létezik, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és a királynak a nemzet vágyai, óhajtásai, reményei legfőbb, leghívebb védőjének kell lennie. Ezt tanúsítja ezen 1827: III. törvén) ezikk, s ez hivatkozik az 1790: X. törvényczikkre. Előre láttam a súlyos viszonyokat, a melyek hazámra nehezedtek, de soha kétségbe nem eső lelkem sugallatából és nemzetemben vetett reménynyel bíztam abban, hogy meg fog virradni. Ugy látszik virrad. (Ügy van! Ügy van! a sséhöbalóldalon.) De azon törvényre, az 1790 : X. törvényczikkre hivatkozva, feltettem magamban, hogy ezt, a melyet akkor nem olvastam, nem mondtam el, most midőn lelépek és megköszönöm t. képviselőtársaim, barátaim szives jóindulatotokat, igenis fel fogom olvasni, el fogom mondani semmi más indokból, csak azért, hogy okuljon a nemzet és okuljunk mi is alkotmányt védő, alkotmányt szerető őseink emlékén, a mely nemzetben mint mondám, akkoron is és mindenkor, míg e nemzetnek fejedelmi széke van, a fejedelem is benne értendő. Ősapáink és fejedelmeink szép példáját adták akkor hazánk függetlensége, önállósága biztosításának. Nyissátok fel a törvénytest II. kötetének 1790/1 :X. törvényezikkét (Halljuk! Halljuk!) és ott fogjátok olvasni Í »De independentia regni Hungáriáé, partiumque eidemadnexarum* Magyarország és kapcsolt részei függetlenségéről. És e törvénynek aranybetííje azt mondja: Magyarország, kapcsolt részeivel, szabad ország, semmi más országnak vagy népnek alávetve nincsen. Egész törvényes kormányzati rendszerében, ideértve összes hatóságait is, független, saját önállósága és saját alkotmánya van, (Élénk helyeslés balfelöl.) Ennélfogva a törvényesen megkoronázott királynak és így ő Felségének és utódainak is, Magyarország királyainak ez országot saját törvényei és szokásai szerint és nem, miként ezt az 1715 : III., s az 1741 : VIII., XI. törvényezikkelyek is mondják, egyéb tartományok módszere szerint kell igazgatni és kormányozni. (Hosszantartó, lelkes éljenzés balfelöl.) Ez apáink azon szent hagyománya, a melyet többi alkotmánybiztosító törvényeinkkel együtt mindnyájunknak kötelességünk megtartani, (Élénk helyeslés balfelől) ebben kell egymással versenyeznünk. A tapasztalat és a történet megtanított bennünket arra, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mely törvény nincsen bevésve a nemzet szivébe, azt a hatalom minden perezben eltörölheti. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De a mely törvényeket ezredéves szabadságszeretete és századok szenvedése forrasztotta össze a nemzet önérzetével, azt a hatalom egyidőre meggátolhatja, de megsemmisíteni nincsen földi hatalom. (Hosszantartó, lelkes éljenzés és taps a szélső baloldalon.) A hatalom ideiglenes; a körülmények, a kor szabad szelleme az örök igazság porba döntik, megsemmisítik, megbüntetik azt. A nemzet élete örök, szivébe vésett szabadságszeretete, önállósága, függetlensége vele él örökre. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Képviselők! Versenyezzünk a haza alkotmányos szabadsága, biztosítékainak fokozásában, megszerzésében, versenyezzünk egész hazánk
