Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-387

12 887, országos ülés 1899. január 8-én, kedden. alkotmányos úton tárgyalandók és az ezen jelentések alapján létrejött megállapodás mint törvény 8 Felsége szentesítése alá bocsátandó. Tessék tovább meghallgatni a 21. §-t. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »21. §. Ha a két küldöttség a javaslatra nézve nem tudna egymással megegyezni: mindenik félnek véleménye mind a két országgyűlésnek elébe terjesztetik. Ha pedig a két országgyűlés nem tudna egymással kiegyezni; akkor a kérdést az előterjesztett adatok alapján, ő Felsége fogja eldönteni.« T. képviselőház! Még az 1867. évi XII. törvényczikk 25. §-ára kell utalnom a melyet csak azért nem olvasok fel, mert mindnyájunk által ismeretes, hogy az úgynevezett közösügyes kérdésre vonatkozó törvényes intézkedés feltételezi a két államnak alkotmányos képviseltetését, s csakis a két állam alkotmányos képviseletei közötti megállapodások útján lehet közösügyet törvényesen elintézni. Már most, t. képviselőház, a törvény ezen világos rendelkezései szerint egy királyi döntésnek törvény által megállapított anteczedencziája mi lehet? Lehet először az, hogy a deputácziók megegyezésre jutni nem tudván, azok jelentést tesznek az illető országgyűlések elé, a quótabizottságoknak ezen jelentései alkotmányosan tárgyaltatnak, tudomásul vétetnek, azután pedig, ezen törvénynek ugyancsak világos rendelkezése szerint, ha és a mennyiben a quótadeputácziók megegyezése nem sikerül, a két törvényhozásnak kell egymást közt a megegyezés módozatait megkeresni, és CBak azután, ha konstatálva van, alkotmányos tárgyalások után, hogy a két államfélnek törvényes képviseletei az arány tekintetében törvényhozási úton egymás l<özt megegyezésre jutni nem tudnak, csak akkor van helye és jogosultsága a királyi döntésnek és semmikor máskor. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ez a fundamentális törvény. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az is kétségtelen, hogy nemcsak a törvény rendeli így, de a gyakorlat is azt bizonyítja, hogy akár a quótadeputáczió jelentése és javaslatai fogadtatnak el az országgyűlések által, a mint eddig ezek a kérdések elintézve lettek, akár ha azok a quótadeputácziók megegyezésre jutni nem tudtak és a két országgyűlésnek megegyezésre kellett volna kerülnie a sornak, az esetben is a quóta arányának megállapítása mindig és mindenkor törvény alapján, annak törvénybe való beczikkelyezése által döntendő és döntetett el. Az 1791 : XII. törvényczikk világosan alaptörvényileg tiltja meg azt, hogy Magyarországon rendeletekkel, pátensekkel, királyi parancsokkal uralkodni lehessen. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Most, t. képviselőház, ha a törvénynek ezen mértéke alá helyezem a kérdéses királyi kéziratot, mit tapasztalunk? Tapasztaljuk először is azt, hogy — a múlt évi preczedensről nem is szólva, a mely törvénytelenül alkottatott meg és a mely más viszonyok között is jött létre, mint a mai — úgy áll a helyzet, hogy a kezemben levő képviselőházi napló tanúsága szerint 1898. évi deczember hó 23-án a pénzügyminiszter űr bemutatott két idevonatkozó jelentést és egy törvényjavaslatot; a t. pénzügyminiszter úr bemutatta 1898. deczember 23 án a kormányhoz a quotabizottság elnöke által hozzá beterjesztett és a kormány útján a képviselőházhoz juttatott quótabizottsági jelentést. Ezeket bemutatta a t. pénzügyminiszter úr, úgy, a mint nézetem szerint a kormány másképen nem is magyarázhatta azt a törvényjavaslatot, a melyben most már, miután a quótabizottságok egymás közt megegyezni nem tudtak, törvényhozási úton, a két állam törvényhozása által kívánta a quóta arányát megállapíttatni, tehát a törvény interpretacziója tekintetében köztem és a kormány közt véleményeltérés nem lehet. De sőt ellenkezőleg, a kormánynak konkludens ténye igazolja, hogy 8 is így fogta fel, a mint máskép nem is lehet felfogni a törvényt, hogy azon esetre, ha a quótabizottságok egymással megegyezésre jutni nem tudnak és azt a törvényhozás nem szankczionálhatja, és 8 Felsége szentesítése alá nem bocsáthatja, és a törvényhozások sem tudnak egymással megegyezni: akkor, és csakis akkor lehet helye annak, hogy a királyi döntés bekövetkezhessek. (Nagy zaj) Korelnök (csenget): Jobbról és balról csendet kérek! Polónyi Géza: Ahhoz, hogy a király döntés bekövetkezhessek, be kellett volna következnie annak, hogy a képviselőház a quotabizottság jelentését, úgy a mint azt a törvény 20. §-a világosan elrendeli, alkotmányos úton tárgyalja és csak azután, ha alkotmányos úton letárgyalta, kellett volna bekövetkeznie a törvény által megkívánt azon második stádiumnak, hogy a törvényjavaslatot, a mely a két országgyűléssel az arány megállapítását czélozza, a képviselőház alkotmányos úton letárgyalja. Azonban, t. képviselőház, mi a tény? Ezen deczember 23-iki ülésen, a melynek naplója kezemben van, a t. pénzügyminiszter úr azt proponálta, hogy a quotabizottság jelentései nyomassanak ki és osztassanak szét, a törvényjavaslat pedig, a melyet a miniszter úr benyújtott, adassék ki a pénzügyi bizottságnak. Ezen javaslattal szemben azonban, a mint a napló igazolja, a képviselőház elnöke úgy mondotta ki a határozatot, hogy úgy a quotabizottság jelentése, valamint az arra vonatkozó irományok és a kérdéses törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz utasít-