Képviselőházi napló, 1896. XX. kötet • 1899. január 3–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-403

174 403. országos Illés 1899. január 25-én, szerdán. tenni. (Felkiáltások.- Nincs itt! Kérjük felfüggeszteni az ülést!) Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Korelnök! Folytatjuk az ülést. Papp Elek képviselő urat illeti a szó. Papp Elek: T. képviselőház! Egy közérdekű ügyben óhajtok a t. földmívelésügyi miniszter úrhoz kérdést intézni. Tudvalevő dolog az, hogy a Németország és Ausztria-Magyarország közt fennálló kereskedelmi és vámszerződés értelmében meg van állapítva az, hogy minő körülmények között lehet és szabad az állatbevitelt Németországba korlátozni. Tudvalevő dolog az is, hogy Németország kormányzata oda törekszik, hogy alaptalan ürügyek és mondhatnám, ráfogások által Magyarországnak állatkivitele teljesen megakadályoztassák. De nemcsak Magyarországnak, hanem általában véve, Francziaországnak, Olaszországnak, Hollandiának, Belgiumnak, sőt még Amerikának is, az állatbevitele Németországba teljesen lehetetlen az ott életbe léptetett állategészségügyi rendszabályok miatt. A helyzet tarthatatlanná vált már, hogy magának Németországnak fogyasztó közönsége és különösen Berlin, ez év legelején nemcsak kérte, de követelte, hogy ezen indokolatlan rendszabályok szüntettessenek meg, és az állatbevitel Németországba a fogyasztók érdekében "könnyíttessék meg és tétessék lehetővé. Ezen memorandumban Berlin városa bőven kifejtette, hogy daczára annak, hogy az 1897-ik évben Berlin lakosságának száma 28 ezerrel szaporodott, ugyanabban az évben mégis körülbelül 37.000 darab hízott sertéssel és 4000 darab hizott marhával kevesebbet fogyasztottak el, mint az előző évben. Hivatkozott a németországi törvényekre, a melyek szerint azon esetben van jogosítva a kormányzat a bevitelt akadályozni, ha veszélyes, igen ragályos és közveszélyt előidéző módon lépnek fel az egyes államokban az állati betegségek és mégis daczára annak, hogy kimutatták különösen Magyarországra nézve, mert ide specziálisan kiküldött egyének jöttek azon czélból, hogy itt az állategészségügyet tanulmányozzák, hogy különösen a szarvasmarhák ragályos betegsége nálunk nem igen mutatkozik, míg Poroszországban a száj- és körömfájás óriási mértékben dühöng: a berlini memorandum és a birodalmi gyűléshez intézett kérvény, a kanczellár felszólalása folytán, e hó 10-én elutasíttatott, kijelentvén a kanczellár, hogy ő nemcsak fenn fogja tartani azon rendszabályokat, a melyekkel a Német birodalom területéről ki vannak zárva a szomszéd és a szerződéses viszonyban lévő többi államok állatjai, hanem e rendszabályokat még szigorítani is fogja azzal, hogy a levágott marhák húsát sem fogja egészségi szempontból behozni engedni. Én nem akarok itt a rekriminácziók terére lépni, mert komoly szándékom, óhajom és czélom az, hogy ezen abnormis állapot megszüntettessék, bogy a mi természetes jogaink érvényesíttessenek, és a szerződésünkből folyó szabad bevitel lehetővé tétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De mindezeknek daczára nem mulaszthatom el kijelenteni, hogy a legnagyobb felületességgel, mondhatnám könnyelműséggel bánnak el Magyarországon azon kérdésekkel, a melyek Magyarország gazdaközönségének vitális érdekeit érintik. Kereskedelmi szerződéseink, tudjuk, tisztán Ausztria ipara érdekében vannak meghozva; tudjuk azt is, hogy nyugat felé szerződéseink ellenére is elzárják a kaput nyers terményeink és állataink előtt, míg kelet felől szabadon hozhatnak be búzát, szabadon hozhatnak a pesti és bécsi piaezra oláh és szerb marhát. Oly kevés vám van az oláhországi marhákra kivetve, hogy mi, miután drágábban tudjuk csak a hizó marhát előállítani, az Oláh marhákkal a piaezon mindig leveretünk és az oláh marha lenyomja megjelenésével a mi marhánk értékét, úgy, hogy nagyon sokszor megtörténik, hogy kénytelenek vagyunk a peati piaezon hizó marháinkat veszteséggel eladni, mert épen azon a héten Oláhországból a szokottnál nagyobb szállítás eszközöltetett. Ha már most ez így van, akkor joggal elvárhatjuk a kormánytól, hogy szem előtt tartsa és lelkén viselje azon földmívelő osztálynak az érdekét, a mely a magyar állam fentartó eleme. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Nálunk a földmívelő, a birtokos semmi egyébnek nem tekintetik, mint egy modern szellemben vett rabszolgának, a mely másra nem való, mint arra, hogy Ausztriának és az ausztriai iparosoknak a hasát olcsó élelmi czikkekkel töltse tele. Mondom, t. ház, nem akarok rekriminálni, de vártam, hogy történik-e valami e tekintetben kormányunk és különösen a földmívelésügyi miniszter úr részéről. E hó 10-éu hangzott el a kanczellárnak az az igazán merev hangon tartott kijelentése, hogy a németországi gazdaság érdekében ezt a szigorú rendszabályt továbbra is fenn fogja tartani, sőt azt még szigorúbbá fogja tenni. Történtek ilyen dolgok Amerikával szemben is. De Amerika népe, a mely gyakorlati embe* rekből áll, megtalálta módját annak, hogy Németország ezen igazságtalan eljárását megtorolja. Mert a mint méltóztatik tudni, a mikor Németország ezen rendszabályokat életbe léptette, Amerikának minden újságja tele volt azzal, hogy a Németországban készülő gyermekjátékok és