Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

74 $70. oras&goe filés 1898. deczember 1-én, esütSrtSkSn. rében áll. De ha az igen t. képviselő űr az ellenzék eljárását helyteleníti, s ezzel szemben már előre jelzi azt, hogy ennnek ugyan semminemű hátrányos következménye nem lehet, akkor birálalái ak jogosultsága ég szüksége nincs. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Annak a kormánynak, mely jogokra hivatkozik, kell, hogy kötelességek teljesítése által ezen jogok igénybevételére jogosultságát bebizonyítsa; az ellenzéknek pedig jogaival, melyek megilletik, élnie kell, hogy elveinek diadalra juttatását elérje, különben kötelességmulasztást követ el. (Tetszés a szélső baloldalon.) Természetes dolog, hogy a t. képviselő úr egészen máskép gondolkodik, mint ahogyan én beszélhetek. A t. képviselő űr egy^olyan történeti tényt is méltóztatott feltálalni, a mely ellen én kénytelen vagyok a leghatározottabban tiltakozni. Azt mondja, hogy midőn ezelőtt 30 esztendővel a magyar alkotmánynak fáját új földbe ültették, azóta ilyen, meg olyan körülmények állottak elő. Ebben a házban ezt mondani nem szabad, mert 1867-ben nem azért ültették az alkotmány fáját, hogy jobban erősödjék, izmosodjék, nem is űj földbe ültették, hanem ellenkezőleg akkor gyógyítás czímén, mert beteg volt az a fa, gyökerét igyekeztek elvágni. (Úgy van! Úgy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon) A t. képviselő úr megjegyezte, hogy ha ex-lex állapot következik be, annak következménye lesz a koronának szükségszerű beleszólása a további kormányzásba. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy vele vitatkozzam, mert azt csak a korona bevonásával tehetném meg, a mitől tartózkodnom kell, mert nem akarom kitenni magamat olyan elnöki figyelmeztetésnek, mint a milyennel őt az elnök úr illette. Annyit azonban megjegyzek, alkotmányos axióma, hogy akkor, ha a törvény nem uralkodhat, akkor az erők uralkodnak. Hogy ezen erők közül melyik lesz hatalmasabb, előre nem tudható, de véleményem szerint bizonyára az, a mely a néptől ered. Azt mondta a képviselő úr, hogy a joggal kétféleképen lehet élni. Élni, avagy visszaélni. Én ezen tételt nem akarom megczáfolni, de megjegyzem, hogy jog és kötelesség egymástól el nem választhatók. A ki kötelességét nem teljesíti, elveszti jogát arra, hogy jogára hivatkozhassak. Viszont a ki jogával nem él, az kötelességmulasztást követ el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Még csak egy megjegyzést akarok tenni a t. képviselő úr felszólalására. Ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy mindent lehet félteni ettől a kormánytól, csak az alkotmányos életet nem (Derültség a szélső baloldalon.) Ez az egy kérdés, a melyben éa vitatkozni Magyarországon nem fogok soha senkivel, de minden magyar ember tegye a szívére kezét, nézzen vissza hosszú történelmünkre, mérlegelje a bekövetkezett eseményeket s ezen kivíí! a mostani helyzetet mérlegelve mondja meg, hogy lelkében, szívében, agyában meg van-e az a gondolat, hogy igenis Magyarország alkotmánya erős garancziákkal van biztosítva. Fájdalom, nekünk alkotmányunk van, de sem megtartása, sem megerősítése nem a mi erőnktől függ. (Úgy van/Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondottam, t. képviselőház, az én bizalmatlanságom forrása két alapból ered. Az egyik azon programmból, a melyet vallok, a másik pedig, mint mondottam, a kormány viselkedéséből. Nem késem kijelenteni azt, hogy az első forrásból, az én programmomból eredő bizalmatlanságom még abban az esetben is a maga teljes egészében és erejében fennáílana, ha a másik forrásból egyetlen egy érvet sem tudnék bizalmatlanságom igazolására felhozni; de viszont kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a másik forrásból eredő bizalmatlanság is oly jogosult, hogy ha az elsőből nem is tudnék érveket meríteni a bizalmatlanság igazolására, a másik is jogot ad arra, hogy a kormánytól a kormányzás eszközei el vonassanak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én lehető rövidséggel ugyan, mindkét forrásból eredő bizalmatlanságomra ki akarok terjeszkedni, de különösen az első forrásból eredő bizalmatlanságom az, melynek itt hangot adni akarok. Tudom, t. képviselőház, újat mondani nem fogok; kijelentem, hogy újat mondani nem is akarok. Tudom azt, t. képviselőház, hogy egyetlen egy eszmét sem fogok felhozni, mely ismeretlen lenne, melyet akár én, akár más ezen padokról többször már ki nem jelentett volna. Kerülni akarok minden olyat, a mi fel nem hozatott; csak azt akarom, hogy azok az elvek, azok a törekvések, melyekből bizalmatlanságunkat merítjük, itt újból hangoztassanak. Vannak igazságok, t. képviselőház, melyeket hangoztatnunk kell mindaddig, mig teljes diadalra nem jutnak. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szeretet vallásának hitelveit azok előtt is hirdetik, a kik azt átértik és átérzik, hogy annál bensőbb meggyőződéssé váljék. A politikai igazság is hirdetést követel, mert az is megváltásra vezet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nekem és annak a pártnak, a melyhez tartozom, megmásíthatatlan, megalkuvást nem ismerő programmja van. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekem és a függetlenségi és 48-as pártnak programmja ez: Magyarország legyen önálló, független állani, mely minden idegen beavatkozástól menten, mint szabad ország, mint független ország, intézze a maga ügyeit. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.)