Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-370

370. országos fllés 1898. d Marjay Péter Hogy pedig a hatás annál nagyobb legyen, a politikai közvéleményt is meghamisíttatja. (Igazi Úgy van! a szélső báloldalon.) Nevezetesen a törvényhatósági bizottságokkal kimondatja a tiltakozásokat az ellenzék magatartása ellen. A melyek az ő malmára hajtják a vizet, azokat a törvényhatósági határozatokat kurrentáltatja egész világszerte, a hol pedig az ellenzék magatartását helyesléssel fogadják, azokról lapjai alig emlékeznek meg. Pest vármegyének határozatával senki sem dicsekszik, pedig ez a legintelligensebb, a legnépesebb és a legvagyonosabb vármegye. Pestmegye megtalálta a kellő utat az igazsághoz és nem udvarol, nem gratulál bizony a miniszterelnök úrnak. Nem emlékeznek meg a kassai esetről, a melylyel egyáltalában nem lehetne dicsekedniök, és nem emlékeznek meg Szatmár vármegyéről, a melyik elég bátor volt egész határozottsággal kinyilvánítani, hogy az ellenzék mostani küzdelme jogosult, dicséretet érdemel. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem emlékeznek meg Eger város független polgárainak határozatáról és több más város polgárainak a határozatáról. Hadd gyönyörködjenek a kormányelnök úr és társai a vármegyéknek eme nyilatkozataiban, mi azokat a tiltakozásokat és kárhoztatásokat szánandó mosolylyal fogadjuk, mert szomorú dolog, hogy a törvényhatósági bizottságok annyira meg vannak tévesztve a saját maguk nagysága felől és az 8 nagy jelentőségük felől, hogy azzal hízelegnek maguknak, hogy ők a törvényhozás házának utasításokat és parancsokat osztogathatnak. Ki van hivatva a képviselőknek itteni magatartását megbírálni elsősorban? Senki más, hanem csak a választó. És kérdezem: melyik ellenzéki képviselő kapott figyelmeztetést, tiltakozást, vagy kárhoztatást a maga választóitól? (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Vájjon hol tartottak az ellenzéki választókerületekben népgyűlést, mely tiltakozott volna az ellenzéki képviselőknek ezen mostani magatartása ellen ? Bizonyára sehol, ellenkezőleg a legközelebbi napoknak az eseményei azt bizonyítják, hogy a választópolgárok egyértelemmel mellettünk állanak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mi ezekre a választó polgárokra, ezeknek bizalmára, ezeknek helyeslésére támaszkodva egész bátorsággal, minden félelem, minden rettegés nélkül ki fogunk tartani egész a végletekig és teljesítjük a mi kötelességeinket. (Ügy van! a sgélső baloldalon.) Nem gyönyörűség, nehéz küzdelem, nehéz feladat ez az ellenzék részéről. Legkiválóbb férfiai kijelentették igaz, belső fájdalmukat, megdöbbenésüket a felett, hogy ilyen akcziót kell itt folytatnia egy ellenzéknek a kormány erőszakosságai és botlásai, eléggé nem kvalifikálható eljárátai következtében. És a mikor az ezelnber 3-én, csfit5rt5k8n. gg ellenzék a maga becsületes akczióját folytatja, akkor a kormányelnöknek nincsen más szava, hanem azt mondja, tartsunk hat-nyolcz óráig tartó üléseket, hogy egyszer már komoly munkát végezhessünk. Azt hiszi a maga naivságában, hogy azzal a hat-nyolcz órára terjedő ülésezéssel elkedvetleníti, vagy megfélemlíti az ellenzéket. Minket ilyen gyermekes ijesztgetésekkel eltántorítani nem lehet, mert hiszen volt itt nem is olyan nagyon régen nem hat, nem nyolcz óráig, hanem tizennégyóráig tartó ülés is. És a tizennégyóráig tartó ülés miatt ki haragudott, ki kedvetlenkedett, ki boszankodott? Az ellenzék nem, az ellenzék jókedvvel, dalolva oszlott szét és mondhatom, hogy nem az volt az utolsó nótája. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És itt megállapodva egy kissé, (Haljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) visszapillantást kell vetnem ama nagy, nevezetes éjszaka után következett botrányos, megdöbbentő dolgokra, brutalitásokra. (Úgy van ! szélső baloldalon.) Ismétlem azt a filozófiai tételt, hogy ész kell az embernek, különösen kell azt itt alkalmazni, mert hogyha a rendőri hatalmat ész nélkül kezelik, akkor aztán ebből igen veszedelmes dolgok következhetnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tény, mindenki tudja, hogy itt erőszakos zaklatások, üldözések, ütlegelések, megveretések, elgázolások történtek. Egy autonóm iskola területére betörtek, ott az ifjakra rálőttek és mindez miért? Talán bevertek ezek az ifjak, vagy tüntetők egy kegyelmes, avagy egy méltóságos, avagy csak egy nagyságos, vagy pláne közönséges emberi főt? Sőt tovább megyek, vájjon beütöttek-e csak egy húsz krajczár értékű ablaktáblát? Úgy-e bár mindezek nem történtek? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ifjak senkit nem bántottak, ablakot sem vertek be, miért hát mégis ez a kegyetlen razzia ellenük? Azért, mert természet és Isten által az ifjúi kebelbe plántált természeti törvény kitörést követelt magának, azért, mert az ifjúsággal vele született és az édes anyai tejjel magába szívott honfiúi fájdalom kitörést követel, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely ifjúi lelkesedést és érzést nem eltiporni, nem erőszakkal elnyomni, hanem inkább nagyobb és nagyobb fokra emelni volna kötelességük az arra hivatottaknak. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha még a belügyminiszter úr volna e tekintetben a hibás, azt még érteném; mert hiszen láttuk a szocziális üldözés és más egyéb népgyűlések szétzavarása alkalmából, hogy a belügyminiszter úr a tolonczkocsizásnak, a fotografálásnak, az elzsuppoltatásnak nagy mestere és ebbe egészen beleélte magát; hanem az a sajnálatos, hogy a szelíd lelkületű kultuszminiszter úr, az ifjúságnak ebben az országban a legelső nevelője, . . . Madarász József Kellene lenni!