Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

88ű. országos ülés 1898. decstember 30-án, pénteken. 383 milyen elkeseredett legyen a harcz, mi szívesen nyújtunk még most is jobbot azoknak a tisztelt hazafiaknak, a kiket a pártérdek elfogultsága nem tart fogva, a kik képesek a pá t térdek ályogát szemeikről levetni és tiszta látásukkal, és erős akaratukkal és igaz hazafiságukkal a kibontakozást megtalálni; de azoktól ezt nem várhatjuk, a kik a kérlelhetetlen harezot, a kik a klotürt, a kik az ellenzék leveretését hirdetik, mert azok nem akarják a kibontakozást, azok saját érdekeiket károsítanák azzal. (Úgy van! Úgy van! a hal- és ssélsö baloldalon.) Fogjanak tehát önök velünk kezet az utolsó órában, azok az elemek a túloldalon, a kikben még az igaz hazafias érzület lüktet, az alkotmány megmentésére. Hiszen láttunk mi már hazafias példát arra, hogy egy miniszterelnök, a ki a nélkül, hogy többsége megszűnt volna, mikor azt hazafias kötelességének vélte, képes volt eltávozni a miniszterelnöki ezekből. Itt van Bittó István példája. Báró Bánffy Dezsőnél azonban hiába keresem azt a nemes és hazafias áldozatkészséget. Önökre apellálok tehát, a kikben, remélem, van még hazafias érzés, tartsanak velünk, (Derültség jobb felől.) mentsük meg az utolsó órábaü a hazát, az alkotmányt, mert a haza és az alkotmány drágább, mint báró Bánffy Dezső. (Élénk helyeslés és éljemés a bal és szélső baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Korelnök: Tíz perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után,) Korelnök: Folytatjuk az ülést. A képviselő urak foglalják el helyöket. Meszlény Pál képviselő úr személyes kérdésben fog felszólalni. (Bálijuk! Halljuk! balfelöl.) Meszlény Pál: T. ház! A tegnapi ülés végén Sándor József képviselő úr személyes kérdésben szólalván fel, a többi közt azt mondta, hogy én düpirozva voltam, mikor közbekiáltottam és azt mondtam, hogy ő tagja volt négy-öt nappal a választások előtt a függetlenségi pártnak ; szerinte én sajnálatos düpirozásnak estem áldozatául. A dolog valóban úgy van, hogy 8 esett sajnos tévedésnek áldozatául, épúgy, mint annak a dunántúli városkának, goudolog Csepreg városának a patikáriusa, a ki feljött Budapestre megnézni a koronázást, és alig hogy kilépett a vasútról, elcsípték őt a csendőrök, mert nagyon hasonlított egy szökött katonához, a kit annak idejében köröztek. Azután később valami exezesszust csinált, vagy üzleti szabálytalanságot födöztek fel a patikájában és elítélték. Akkor ő kérte a törvényszéket, hogy tudják be neki azt a három napot, a melyet ártatlanul szenvedett, be is tudták. Tegnap, a mint bejöttem ide a házba, Sándor József képviselő úr beszélt. De rám azt az impressziót tette, hogy Bernády György képviselő úr, a kire rá is illett megjegyzésem. Sándor József képviselő úr esete is nagyon hasonlít ahhoz a szökött katonáéhoz, azért hittem róla, hogy ő Bernády György képviselő úr. A tévedés tehát az én részemről történt. De azután beszédének további fonalán, Sándor József képviselő úr olyan hatalmas bukfenczet vetett az ő összehasonlító kritikájában, hogy egy meglepő fordillattal gróf Apponyi Albert t. képviselő urat Mirabeauhoz hasonlította. No, ha már a t. képviselő úr összetévesztette Apponyi Albert t. képviselő urat Mirabeauval, akkor engedje meg nekem, hogy én is összetéveszthettem őt, akár Bernády György képviselő úrral, akár bárki mással abból a pártból, mert hiszen maguk ott mind egyformák. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Korelnök! A napirendre szólásra ki következik ? Lakatos Miklós jegyző: Visontai Soma! Visontai Soma: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a smlső baloldalon) Hol van most Sándor József képviselő úr, az az unikuma a kormánypártnak, a ki tegnap annyi önérzettel, annyi büszkeség-gél kelt föl, mint a régi római, mikor azt mondta: eivis romanus sum. »Neni vagyok viezinálisía, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) tehát jogot kérhetek a meghallgatásra; nem vagyok inkompatibilista, tehát nem kell önöknek türelmetlenkedniök; nincsenek kitüntetéseim és nincsenek rendjeleim!« T. ház! Nem tudom, hogy ez mi akart lenni ? Vád-e, vagy egy büszkélkedő kijelentés ? De akármi volt, egy dolog tisztában áll. Nekünk Sándor József részére szobrot kell emelnünk, arra koszorút kel! letennünk, és azt mondanunk, hogy ime volt egy idő a báró Bánffy-korszak idejében, a mikor annyi bátorsága volt a többség egy tagjának, hogy felkelt és azt mondta: nem vagyok viczinálista, nem vagyok inkompatibilista, semmiféle egyéni érdek szálai nem fűznek e kormányhoz és e párthoz, tisztán a hazát szolgálom. Nem hiszik önök, tisztelt képviselőtársaim, hogy másképen fordult volna az ország helyzete és más sorsra jutott volna a vitáknak a rendje, ha mi mindjárt az országgyűlés elején a házszabályokba felvettük volna, hogy mindenki, a ki itt felszólal, mint a nemzetnek képviselője, a nemzet érdekében tartsa kötelességének, esküje, férfiúi becsületének oltalma alatt kijelenteni, hogy én hozzászólok az ügyekhez érdek nélkül és minden mellékczél nélkül, mert nem vagyok viczinálista és nem vagyok inkompatibilis. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalún.) De Sándor József t. képviselőtársamnak nem akadt párja ebben a nemzettaiiácsában.