Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-368

: 868. országos ülés 1S98. november 29-én, kedden. senkisem kivan, (Madarász József félkel, hogy szóljon.) a vitát bezárom. Madarász József: T. ház! Elnök: Kérem a képviselő urakat, én feltettem a kérdést; (Felkiáltások a szélső baloldalról: Már akkor felállott!) bocsánatot kérek, azután állott fel. Kérem, nem akarok itt egész szigorúan eljárni. Madarász József: Bocsánatot kérek! Elnök: Kérem, most én beszélek. Nem akarom egész szigorúan úgy alkalmazni a szabályt, a mint kellene, mert a képviselő úr abban a pillanatban kezdett felállani, mikor a vita bezárását kimondtam. Minthogy a két tény együvé esik, én a képviselő urat nem akadályozom a szólásban. Madarász Józsefi Kérem . . . Elnök: De kérem a képviselő urakat, méltóztassanak szabályszerűen feliratkozni, mert a mikor kifogy a felirottak névsora, én kénytelen vagyok a vitát bezárni. Méltóztassék tehát szólani, én nem akadályozom meg. Madarász József: T. ház! (Nagyzaj jobbfelől.) Elnök: Kérek csendet! Madarász József: Iparkodom mérsékelni érzéseimet és iparkodom fájdalmaimat a tények hideg mérlegelésével hátraszorítani. Maga az, hogy én pár másodperczczel később állottam fel és kértem, hogy engedtessék meg szólanom, csupán azon okból történt, mert úgy értesültem, hogy előttem még egy képviselőtársam fog nyilatkozni; ezt várva néztem vissza és így késtem el. Ezért a mélyen tisztelt elnök úr most mégis illetékesnek tartott arra nézve, hogy kifejezhessem, indokolhassam szavazatomat. Elnök: Kérem egy perezre a képviselő urat! (Halljuk! Halljuk!) Minden preczedens megelőzésére ki kell jelentenem, hogy abban a pillanatban, a midőn bezártam a vitát, tehát egyidejűleg azzal és nem azután, mert azután semmi hatalom sincs, a mely a szólást megadhatná, (Helyeslés jobbfelöl.) emelkedett fel a képviselő úr: ezért lehető volt az, hogy a képviselő úr szóhoz jusson. De ha egyszer a vita be van zárva, — csak egy másodperczet is késik bárki felállani, — lehetetlen szólania. Tehát hogy megértsük egymást, ezért mondom ezt. Tessék szólani! Madarász József: Deczember 7-én lesz ötven éve, — uagy idő — a midőn én a képviselőházban felállva, az akkori képviselő- és főrendiház együttes, egybehangzó megállapodásai következtében a ház elébe terjesztett azon határozati javaslatra nézve nyilatkoztam, a mely e két főpontot tartalmazta: Először Első Ferencz József neve alatt kiadott azon rendeletet, a mely deczember 2-án kelt, és a melyben Magyarország az önálló független államok sorából kitöröltetik, a magyar nemzet tisztán nemzetiséggé sülyesztetik le, ezen rendeletet egyhangúlag alkotmányunkkal, törvényeinkkel ellenkezőnek, törvénytelennek nyilvánította a képviselő- és a főrendiháznak összessége ; kijelentette, hogy miután a lemondásban, a melyről említés történt, Magyarországról egy szó sem volt és csakis az ausztriai császárságról történt a lemondás, az annyival inkább törvénytelen, mert a magyar királynak, az egyszer megkoronázott magyar királynak, a magyar törvényhozásnak való előleges bejelentés és annak hozzájárulása nélkül lemondása is törvénytelen. Ne idézzétek tehát nekem most ötven év után azt, hogy azon törvénytelen lemondás, törvényekre nem alapított lemondás, később, az 1867 : III. törvényezikk által törvényesíttetett, mert a mi szentségtelen, mert a mi alkotmányellenes, mert a mi törvénytelen, az utóbb, később akár gyáva, akár bizalmatlan, akár jogfeladó nemzet által soha nem érvényesíttethetik törvényessé. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Másodszor kinyilatkoztatta a törvényhozás, hogy mindaz, a ki azon rendeleteknek, a melyek alkotmányunk, nemzetünk megtörésére adattak ki, azoknak engedelmeskedik, hazája ellen árulást követ el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És én kötelességemnek tartottam azon néhány, csakis egynéhány képviselő között felszólalni ezen határozat mellett és indokolni azt, hogy hazánk alkotmányos és törvényes úton elkövessen mindent a nemzetre és országra e rendelet következtében hárulhatóminden szerencsétlenségnek az eltávolítására. Vétkezném hazám, nemzetem, sőt saját magam ellen, saját választóim ellen, ha én ma ezen valóban az én meggyőződésem szerint époly szerencsétien, mint czélszerfítlen javaslat tételekor ugyanazt nem mondanám, a mit a képviselőháznak deczember 7-én lesz ötven éve mondottam, hogy nekünk, a képviselőház tagjainak, kötelességünk alkotmányunkat, hazánk önállóságát, függetlenségét és nemzetünk fenségét megoltalmazni. Ma is azt mondom. Gyászra és szerencsétlenségre emlékeztető nap az a deczember 2-ika; (Úgy van! a szélső baloldalon.) vajha ki lehetne törülni a magyar nemzet történetéből. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert habár én ifjúságomtól fogva a kormányalakzatokra nézve azon meggyőződést ápoltam, hogy nincs igazságosabb kormányalakzat a köztársaságinál, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mégis tudtam, volt annyi értelmem és tudtam, hogy nem Magyarország kezdeményezheti ezen meggyőződésem szerint legigazságosabb kormányzati alaknak Magyarországba való behozatalát. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát daczára annak, hogy e meggyőződésen voltam, mindig óhajtottam, hogy Magyarország