Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-386

372 •8*. országos filé* 1898. doeztmbM* 'RO-án, pénteken. megállapodás megtörtént. Mikor már megtörtént, akkor vonta vissza, illetve tette feltételessé a miniszterelnök úr hozzájárulását. Hát én kérdezek mindenkit, akár a t. túloldalról is, hogy ha egyszer tisztességes férfiak között egy közös megállapodás létesfüt feltétlenül, szabad-e azt utóbb egy feltétel kitűzésének ürügye alatt visszavonni? Korrekt eljárás-e ez? Megfelel-e ez a politikai tisztességnek, megfelel-e azon állásnak, melyet a t. kormányelnök úr elfoglal ? A kritika tehát nem az ellenzék eljárását illeti. Mert ha egyszer meg volt a megállapodás, hacsak némi remény is volt arra, hogy a javaslat törvényerőre emelhető, akkor gróf Apponyi Albertnek kötelessége volt az ő indítványát ezen feltételes visszavonás daczára is megtenni. De a t. miniszterelnök úr nemcsak az ellenzék vezérféi'fiaival szemben, hanem az egész képviselőházzal és törvényhozással szemben is perfide járt el. (Úgy van! Ügy van! a bal- és szélső báloldalon. Zaj és mozgás jobbfelöl.) Korelnök (csenget): Csendet kérek. Sághy Gyula: Én várok, míg kibeszélték magukat. Mert kell-e annál nagyobb perfidia, mint hogy valaki, a ki kormányelnök, itt a házat hosszú időn keresztül egy törvényjavaslat tárgyalásával foglalkoztassa akkor, a mikor neki határozott szándéka magát ezen törvényjavaslatot bukásra juttatni. És a t. miniszterelnök úr micsoda, ürügyet használt a kibúvásra ? Azt mondja, hogy a főrendiház a 169. §-on oly módosítást eszközölt, melyet ő nem talált elfogadhatónak. Hát erre a megjegyzésem az, hogy neki elég ideje lett volna a képviselőházzal újra elővétetni ezen törvényjavaslatot és líjból visszavinni a főrendiházba s ott megkísérlem a megegyezést. HÍBzen az egyházpolitikai törvényjavaslatok egyikénél másikánál háromszoros üzenetváltást is eszközölt a kormány, a míg végre a megegyezés létrejött. Itt tehát, a hol csak egy poutban volt eltérés, egyáltalában nem volt kizárva a megegyezés, sőt valószinő volt. Én azonban tovább megyek : még erre sem lett volna szükség. A miniszterelnök úr máskor be tudta rendelni azokat a főrendeket a főrendiházba, a kik az ő pártjához tartoznak, és hivatalos állásban vaunak, a kik tehát az ő felhívásának feltétlenül engedtek volua. Meg volt tehát a főrendiházban a többsége. Ha a korwányeluök úr ugyauazt az eljárást követte volna ez alkalommal, a melyet követett más alkalommal: ezzel biztosítva lett volna a törvényjavaslatnak változatlan elfogadása. Ne hivatkozzék tehát ő a főrendiházra, ne bujkáljon a főrendiház mögé, mint máskor a korona tekintélye mögé, hanem moodja meg egyenesen, hogy perfid eljárást követett el a törvényhozással és az ellenzéki vezérférfiakkal szemben, hogy nem vette komolyan a képviselőház munkáját és hiába foglalkoztatta ezzel a házat: mert nem akarta, hogy abl ól a javaslatból törvény legyen. És micsoda ürügyet használt az ő beleegyezésének, hozzájárulásának visszavonására? Én nem is akarok a második ürügygyei foglalkozni; az csak most merült fel tegnapi felszólalásában, s eddig sohasem hallottuk, hogy azért nem akarta, hogy törvény legyen abból a javaslatból a 169. §. változatlan elfogadása mellett is, — mert ismétlem, ennek változatlan elfogadását biztosíthatta volna, — hogy a néppárti agitácziónak ezzel elejét vegye. De első nyilatkozata szerint azon ürügy alatt vonta vissza feltételes beleegyezését, hogy nem akarja, hogy a kiegyezés kérdését a függetlenségi párt, vagy bármely más párt, vagy mondjuk például oly képviselők, a kik pártállásra való tekintet nélkül a külön vámterület mellett vannak, a képviselőválasztásoknál agitáezionális eszközül használják. A kormányelnök úr elfeledte, hogy akkor ezt a közgazdasági kiegyezést és általában Magyarországnak közjogi viszonyát Ausztriával szemben végtelen gyenge lábon állónak tüntette felMert ha a miatt volt szükség a korrupt, erőszakos választásokra és a pénzen vásárolt mandátumokra, hogy a kiegyezés számára többséget vásároljon: akkor ezzel azt mutatta volna, hogy ennek a nemzetnek a kiegyezés nem kell, hanem csak kormányférfiai azok, a kik e kiegyezést rá akarják kényszeríteni. Mert ha nem így volna, nem kellene azen agitácziótól megijedni, meg lehetne szerezni a többséget a kiegyezésnek tiszta választások útján is. Ez evidens, ezt nem kell bővebben bizonyítani. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Nem is akarok hát e kérdéssel bővebben foglalkozni. (Zaj és felkiáltások balfelöl: A túloldalon nincs senki!) Én azzal nem sokat törődöm, hogy a t. túloldal az igazságot nem szereti hallgatni, mert azért az ország meghallja, és meghallgatják ellenzéki képviselőtársaim is, a kik az igazság elől nem szoktak elzárkózni Ismétlem, nem akarok tovább foglalkozni ezzel a kérdéssel, a melylyel felszólalásomat kezdtem, mert más czélom nem volt ezzel, mint csak kitüntetni azt, hogy azok a vádak, melyek a miniszterelnök úrral szemben emeltettek, teljesen igazoltak jogosultak, és hogy ő csakugyan elvesztette talaját a parlamentben. (Igán! Úgy van! balfelől.) Mert a kormány elnöknek talaja a parlamentben csak úgy lehet, ha szavahihetőségét el nem vesztette, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) ha még fenforog vele a kompromisszumnak és annak a lehetősége, hogy a kisebbség is vele érintkezzék, hogy szavára még valamit adhasson. Bolgár Ferencz: Én két krajezárt sem adok! Sághy Gyulát De áttérre mostan a napi-