Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

368 885, országos ülés 1898. december 29-én, csütö'rt8fc8n. Zmeskál Zoltán: Szerkeszszenek új lexikont ! Rakovszky István; T. ház! Két igazság, mely homlokegyenest ellentétben áll, ezt eddig báró Bánffy Dezsőn kivfí] senkise ismerte; vagy másiknak, vagy a harmadiknak igaznak kell lennie. Itten három bizonyíték van, hogy ő tudva nem tartotta meg azokat a dolgokat, a melyeket megigért.Tudniillik először gróf Apponyi álbertnek megígérte, hogyha a béke biztosítva lesz a milleninmi év alatt, ezt a javaslatot törvénynyé fogja emeltetni. Nem tartotta meg. A másik az volt, hogy az indokolásban eltért, azt mondotta, hogy a függetlenségi párt miatt; harmadszor azt állította maga itt a házban, hogy a néppárt miatt. (A jobboldalról tömegesen vonulnak ki a képviselők. Felkiáltások a haloldxlon: Kiparancsolták őket ! Ki kell menniük I) Örley Kálmán: Nem parancsol nekünk senki! Kubik Béla* Mindjárt szavazni fogunk! Örley Kálmán: Akkor bejövlink ! (Közbekiáltások a haloldalon: Ás igazság kergeti M őket!) Rakovszky István: Kérem ä képviselő urat, ott a szegletben, (A jobboldalra mutat.) nagyon érdekes lesz a vége! (Derültség a baloldalon.) Énrám az egész azt a benyomást teszi, hogy a miniszterelnök úr a főrendiházzal egy VerlaufPartiet akart játszani. De, t. ház, eltekintek attól, hogy Apponyi Albert képviselő ur, bebizonyította Horánszky Nándor t. képviselő úr állításának igaz voltát; eltekintek attól, hogy vannak oly indicziumok, a melyek beigazoltnak tüntetik fel előttem azon eshetőséget, hogy Horánszky Nándor nem mondott igazat és a miniszterelnök úr mondott igazat: azon férfiú, a ki már több izben itt a képviselőházban a tényekkel ellentétesen adta elő a dogokat, hitelre, bizalomra igényt nem tarthat. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Ezt a miniszterelnök nem egy, de több izben tette. Tette a japáni szerződés ügyében, tette a Horánszky esetben, tette a Blaskovics-ügyben is, (Felkiáltások a balfelöl; A provizóriumnál is.) tette a provizóriumnál. T. képviselőház! Mit mondjak arról, mikor egy miniszterelnök ide egy levelet hoz, ebből egy kellemetlen vita támad, a vita folyamán felmerül az a kérdés, hogyan szerezte meg azt a levelet, és akkor az az illető, a ki megszerezte ezt a levelet, elmegy a miniszterelnökhöz, egy egyszerű újságíró megmondja neki: Uram, én adtam ezt a levelet, mikor átadtam, mondtam, az tisztességtelen dolog, hogyha ezt nyilvánosságra lu zza és felkérem, hogy nyilatkoztassa ezt itt ki a házban, és az a miniszterelnök eljön ide, a megbeszéléssel ellenkezőleg előadja a tényállást, úgy, hogy Bolgár Ferencz t. képviselőtársam felkelt és hiven előadta azt az esetet, a melyet a miniszterelnök nem hiven adott elő. (Úgy van! bálfelöl.) Sőt, t. képviselőház, — és most appellálok önökhöz, a kik annyira felháborodtak, mikor én ezt a szót kiejtettem itten, — én még többet vagyok képes bizonyítani; nyomban, e perezben, azt vagyok képes bizonyítani, hogy a miniszterelnök itten egy vita közben kijelentette, hogy bár meglehet, hogy ez a levél lopás által jutott annak a birtokába, a kitől ezt kapta, ö mégis ezen lopott birtok felhasználására jogosítva, felhatalmazva érezte magát és nem volt kötelességében az

s hogy azt a jogos tulajdonosának visszaadja. Tehát egy lopott levéllel, a melyről feltette abban a perezben, hogy lopott levél volt, avval itt előhozakodott és ezt felhasználta. Hangsúlyozom, ez egy sokkal nagyobb vád, a melyet mostan emelek, mint a melyeket eddig emeltem és ezeket beigazolom a jelen országgyűlés naplójának második kötetével, a hol a 258. oldalon a miniszterelnök a következőket mondotta: »Tény az is, hogy a néppárt irodájából is — kétségtelenül onnét kell, hogy jöjjön — ismételten lettek nekem névtelen és névvel aláirt levelek kíséretében iratok megküldve. (Egy hang balfelöl: Lopás!) Lehet, hogy lopás, annak a részéről, a ki elhozta. Azt gondolom azonban nekem nem állhatott módomban, de kötelességemben sem azokat visszaküldeni.« (Mozgás jobbfelöl.) Kérdem, Rosenberg Gyula t. képviselőtársamtól kezdve, valamennyi kormánypárti képviselőt: ki áll fel, ki mondja, hogy ez korrekt, hogy ő hasonló esetben így cselekednék? (Felkiáltások balfelöl: Tessék felállni!) Én nem tudom önökről feltételezni, én ezt a teremben csak egy emberről tételezem fel s ez a miniszterelnök maga. (Úgy van! balfelöl.) T, képviselőházi Ha egy ily férfi, a ki még ezt is megengedettnek tekinti, ideáll és egy tisztességes embert azzal vádol, hogy ő gyáva és kiáll gánesnélküli lovagnak, akkor mi valamennyien hunczutok vagyunk. (Úgy van! Élénk tetszés balfelöl.) Én még kivántum beszélni, de előrehaladt az idő (Halljuk! Halljuk!) és nem akarom a t. háznak nagybecsű figyelmét hosszasan igénybe venni. Még gróf Andrássy Gyula igen tisztelt képviselőtársamnak levelére akarok reflektálni. Igaz, hogy a hangulat, a mely e házban uralkodik, forradalmi hangulat. De én azt hiszem, hogy nem úgy kellett volna azt a nagyon szép levelet megkezdeni: forradalmi hangulat van az országban. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! Uralkodóknak és államférfiaknak nagy hibájuk az, hogy ők forradalomuak csak azt tekintik, mikor építik a torlaszokat, mikor vér foly az utczákon. Ez nem fórra-