Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-385

885. országos Ülés 1898. decgembr.r 29-én, csfltSrtBkön. 363 csenget) Ám bukjunk el mi, ha a harcz nem sikerűi, de akkor tudni fogjuk, hogy egyedül tiszta hazafiságból, a nemzet érdekében meg akartuk menteni az országot azon mételytől, a mely ellepi. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baluldalon.) Ezzel végeztem azon támadásokkal, melyek ezen oldalról (A középre mutat.) emeltettek ellenünk. Következik most azon támadás, a melyet a kormánypárt intézett ellenünk. Ezzel igen könnyen lehet végezni, mivel az ellenzék összes szónokai, különösen grőf Apponyi Albert, Polónyi Géza, Molnár János t. képviselőtársaim már megczáfohák azokat; mivel az összes okoskodások abban kulminálnak, hogy a többségnek megvan a maga joga az omnipotencziára. Ezen t, képviselőtársaim egyszersmind rá is mutattak azon nem igen tiszta forrásra, a melyből a többség származott. A magam részéről csak egyéni nézetemnek óhajtok kifejezést adni, a midőn álláspontomat ezen okoskodásommal szemben preczizirozom. Akként szoktam apprecziálni az itt elmondottakat, hogy kik mondják. Egészen más hatással bír reám példának okáért egy oly szónok beszéde, a ki egy hosszú, következetes intakt politikai múltra utalhat vissza, és egészen más hatással egy oly férfiú beszéde, a kii'ől tudom, hogy a politika mellett igen hasznos közgazdasági ügyletekkel foglalkozik. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezek szerint az önök főszónokai mily benyomást idéztek elő nálam, midőn példának okáért az egyik gróf Tisza ellen egy egész csomó inkompatibilitási eset lett tavaly bejelentve, a midőn egy másik, a kinek világos fejtegetései még talán engem is kapaczitáltak volna, épen most leledzik egy oly súlyos inkompatibilitási esetben s a ki folyton egyik pártról a másikra ment át, tudniillik Pulszky Gusztáv t. képviselőtársam; hogy milyen morális értékkel bírnak, milyen benyomást tettek reám e férfiak szónoklatai: az képzelhető. (Tetszés a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk !) Mit szólnak azon számos inczideoshez, a melyek a tárgyalások folyamán történtek? Miért vettük mi fel ezt a nehéz harczot? Először azért, hogy ezt a rendszert megbuktassuk, másodszor azért, mert a többség omnipotencziájának elve folytán a kormány oly elbizakodott volt, hogy a parlamentet semmibe se vette. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mikor egybegyűlt az országgyűlés, mi a kormánytól felvilágosításokat kívántunk a kiegyezésre nézve. A kormány csökönyösen megtagadott minden feleletet. Ugyanazon időben Ausztriában az államférfiak kötelességüknek tartották nyilatkozni. Ezen nyilatkozatok és a magyar kormány nyilatkozatai között a szüksé- | ges kongruenczia nem állott fenn. Ha már a kormány magatartása az ellenzéknek aggályra adott okot, mennyivel inkább adott az, hogy a kormány oly időszakban terjesztette be az indemnitást, midőn rendes viszonyok közöít az egész budgettefc is nem egyszer már letárgyalta a í. ház. Ha oly bizalmi törvényjavaslatot terjeszt be a kormány, a mely ellen a bizalmatlanságnak, az ellenszenvnek nem oly nagymérvű foka létezik az ellenzéken még akkor is gyanús és meggondolandó az elhatározás, mennyivel inkább annál a kormánynál, a melynél láttuk, hogy az adott szó szentsége nem ér semmit, (Úgy van! Úgy van! bal felel.) hogy nyilatkozataiban bízni nem lehet. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Csakhamar ezután az a hír terjedt el, hogy a kormány kész a kormányzatot tovább is vinni még akkor is, hogyha az alkotmányos felhatalmazás erre hiányzik. Ezen hír megerősítést nyer azáltal, hogy a horvát miniszter — és ez igen jellemző, — kijelentette, még pedig nem a miniszterelnök, hanem egy újságíró előtt, hogy ő abban a perezben, midőn az ex-les állapot beáll, odahagyja miniszteri állását. És mi. történt akkor ? Ezt a férfit, a kinek volt alkotmányos érzése és alkotmánytisztelete, a ki az alkotmányhoz való hű ragaszkodásának fényes példáját adta, elbocsátották és visszamaradtak azok, a kik — hogy ebből a konzequencziát levonjam —az alkotmányt semmibe sem veszik, a kik a miniszteri esküt semmibe sem veszik, a melyet ők letetettek arra, hogy az alkotmányt szentül megtartják. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nem veszik semmibe a törvényt, a melyei megtartani szentül fogadtak. Mélyen elszomorító dolog az, a mint már mondottam egyszer, hogy az alkotmány iránti tiszteletre egy horvát embernek, egy horvát miniszternek kellett kitanítani és megleczkéztetni minisztertársait, egy horvát ember adta a példát arra, hogy mikép gondolkozik egy becsületes ember az eskü szentségéről, miként gondolkozik egy becsületes ember arról, hogy miként kell megtartani azt, a mit egyszer szent esküvel fogadott. (Zajos helyeslés balfelől.) Elbocsátották, De megmarad a hála iránta és a tisztelet érzete követte őt magánéletébe és az utókor hálával fog megemlékezni azon alkotmánytisztelő horvát miniszterről, a ki az egyetlen magyar érzelmű ember volt. (Élénk helyeslés és ^éljenzés balfelől. Zajos félkiáltások ; Éljen Josipovich !) T. képviselőház! Ezen inczidensek mind múlhatatlan kötelességünkké tették nekünk, hogy ezen harozban, a melyet érett megfontolás után vettünk fel, kitartsunk. Ezen inczidenshez még más két inczidens is járul. Láttuk, hogy a kormány nem riad I vissza az alkotmány szegestől és azon irány felé