Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-384
14. országos Ölés 1898. de< látja és mégis követi ezt a politikai vezért (Élénk tetssés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha mindennek daczára, t. ház, a többség független elemei még sem fognak annyi erkölcsi bátorsággal birni, hogy az utolsó perczben jöjjenek a mi segítségünkre, a magyar alkotmány mentésének munkájában, az csodálatos lesz és egyúttal nagyon szomorú. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Mert ez csak azt fogja bizonyítani, hogy a nemzet előkelő osztályaiban is mennyire csökkent már a hazafiság, ha a hazafiság egy feltétlen parancsának teljesítésében meg tudja őket akadályozni az álszemérem és a látszólagos következetesség. (Igás Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De én még mindig bízom abban, hogy a nemzet és azok a tényezők, a melyek a nemzet politikai életét vezetni hivatvák, meg fogják találni a békés kibontakozásnak az útját, az alkotmány sérelmének mellőzésével. Őszinte meggyőződésem, hogy ehhez semmi egyéb nem szükséges, mint a koronának valóságos, megfelelő, helyes informálása. (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Ott is hazudik ! (Felkiáltások a jobboldalon; Bendre! Felkiáltások balfelől: Igaza van!) Korelnök í A közbeszólt képviselő urat figyelmeztetem először, hogy ezen kijelentése teljesen ellenkezik nemcsak a parlamenti illemmel, hanem a törvényhozás iránti kötelességgel is. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások balfeUl: De igaz !) Ragályi Lajos: Mert őszinte meggyőződésem, hogy ha a kornona a helyzetet tisztán fogja ismerni, és ha látni fogja, hogy neki egy, a parlament vezetésére képtelennek bizonyult miniszterelnök és a magyar alkotmány sérelme között kell választania, akkor a választás annak az uralkodónak, a ki egész eddigi uralkodása alatt megszerezte magának népei szeretete és hődolata mellé a legalkotmányosabb király czímét, még csak nehéz sem lesz. (Tetszés és helyeslét balfeUl.) A t. túloldal lapjai ugyan azt irják, hogy ő Felsége mindenről kellőleg informálva van. De tudjuk mindannyian, hogy ő Felsége az ő alkotmányos felfogásánál fogva csak épen az ez időszerinti miniszterelnöktől szerzi be az informácziókat, és vájjon nem lehet-e feltételezni, t. ház, hogy az a miniszterelnök úr, a kinek nyilatkozatai itt is, a hol szavát a nyilvánosság ellenőrzi, gyakran hadilábon állanak az igazsággal, (Derültség balfélől.) nem fogja-e ez alkalmat felhasználni arra, hogy ott, a hol pedig ezt tennie a legkevésbbé volna szabad, olykép színezze ki a helyzetet, a hogy az ő rá nézve a legkedvezőbb. (Igaz! Úgy van! a bal- és mélső KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖTET. csember 28-án, szerdán. gg"J baloldalon.) És t. ház, éti őszintén megvallom, egy jelét látom e feltevés alaposságának abban a beszámoló levélben, a melyet a szabadelvű" párt egy fiatal képviselője, a kinek beszámolóját a »iíemzet« azzal vezeti be, hogy ezt nagy figyelemmel olvashatják választói, mert nagyon közel áll a levél irója ahhoz, a kinek a kezében van letéve az ország politikai hatalmának a kezelése, a választóihoz intézett, és a melyben a következőket irja (olvassa): »A kormány nem mondhat le, mert ezen a lejtőn, a parlamenti erő viszonyok felforgatásának lejtőjén minden lépés veszedelmes, és a legelső engedmény végzetes következményeket vonhat maga után. Előttünk a példa a szomszéd állam politikai történetében. Ott is feláldoztak egy kormányt, a Badeni kormányt értem, mert obstrukczió dúlt a házban és lángja kicsapott az utczára is. De ha ma hideg fővel kérdezzük, használt-e az engesztelő áldozat a parlament békéjének, használt-e a nagytontosságú kérdések elintézésére: őszintén be kell vallani, hogy nem használt semmitsem. Ama paríameati anarchiából, a mely a Badeni kormányt elsodorta, ma sem bontakozott ki Ausztria s a kisebbségnek adott ily főbenjáró engedményekkel nem is fog kibontakozni a világ egyetlen alkotmányos állama sem.« Mi volna egyéb az a tendenezia, a mely e levélben rejlik, mint az, hogy bebizonyítsa azt, mintha nálunk ugyanazok a viszonyok forognának fenn, mint a milyenek fenforogtak Ausztriában a Badeni-kormány alatt. Pedig én azt hiszem, hogy e két dolog között nincsen semmi analógia. Mert akkor, a mikor a Badeni-kormány az obstrukcziónak feláldoztatott, az ottani ellenzék részéről még csak a legtávolabbról sem tétetett igéret arra nézve, hogyha más kormány jön Badeni helyébe, ő az obstrukcziót be fogja szüntetni. Ezzel ellenkezőleg nálunk az összes ellenzéki pártok és azoknak vezérei ismételten kijelentették, hogy kormányválság esetén ezt az ellenzéki harez teljes leszerelése fogja követni, és ha az ellenzék megkapja azon biztosítékot, a melyet egy integer férfi személye nyújt, akkor 24 óra alatt meg lesz a provizórium, meg lesz az indemnity, és így visszatér a parlamenti munkásságnak rendes menete. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ez sem jelenti azt, hogy talán egy, vagy két hétre, azt semmisem bizonyítja jobban, mint a mai affaire-ek alakját képező és most már sokat megbeszélt história, a mely kétségtelenül bizonyítékát nyújtotta annak, hogy a miniszterelnök urnak egy egyszerű igéret, a mely szerint a választási visszaélések orvoslását czélzó törvényjavaslatnak törvényé válását megengedi, egy évi békét biztosított számára a háaban. Ha tehát, t. ház 5 az ellenzéknek meg lem az a hazafias óhajtása, hogy & nemzet és 43
