Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

320 385 országos ülés 189S. deczember 27-én, kedden. világosodás napján azok számára a fáklyát és zászlót, a kik az igazi szabadelvüség nevében itt a parlamentben elfoglalják a parlament és a nemiét élén az ország vezetését. Perczel Béni t. képviselőtársam rázza a fejét. Ne méltóztassék azt hinni t. képviselő űr, hogy 1892. avagy 1894. óta, mióta a Perezelek aktiv szerepet játszanak a politikában, olyan népszerű lett a Perczel név Magyarországon, mint volt 1848—49-ben. Nagyon csalódnak az urak, ha azt hiszik, hogy önök iránt a nemzet bizalma, a nemzet részéről megnyilatkozott tá­mogatás a politikai lelkiismeretnek tiszta,] za­vartalan megnyilatkozása. A ki ezt hiszi, az nagy sötétségben ül, az egyáltalában saját ke­rületével sem tartja magát kontaktusban, sem a népet nem ismeri. Nem szereti már önöket Magyarországon senkisern, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) csak keserűségből, kínból, a hivatalos erőszak által vont lánczokkal lehet Magyarországon a szabadelvű' kertiletekben az önök számára bizalmi táborokat összeszedni. Gróf Csáky Albin t. képviselőtársam már szerencsésebb helyzetben volt Szarvason, (Hall­juk.,' Halljuk! halfelöl.) daczára annak, hogy ott nem egy tanfelügyelő, hanem maga a főispán ment el Szarvasra, összehívta a szabadelvű pár­tot, előterjesztette, hogy a reakezió karjai közé vetette immár magát gróf Csáky Albin, és a szabadelvű zászlót cserben hagyta, hogy ezzel az emberrel szemben a szabadelvű pártnak állást kell foglalni, és bizalmatlansági nyilatkozatot kell számára küldeni. A szarvasi szabadelvű párt elnöke a következő napon csakugyan össze is hívta a szabadelvű pártot, hogy nyilatkozzék, vájjon gróf Csáky Albin eljárását helyesnek, tűr­hetőnek tartja-e, ezen magatartása folytán to­vábbra is bizalommal viseltetik-e iránta a szarvasi szabadelvű párt? A rezultátum egyhangúlag az volt, hogy gróf Csáky Albin személye, politikai magatartása és eljárása iránt, a szarvasi szabad­elvű párt egyértelműleg szolidaritást vállalt, és öt szelid, kemény, lágy és mindenféle nyomások daczára hazafias lelkesültséggel üdvözli maga­tartásáért. Bogyay Máté: Ki volt az a főispán? Sima Ferencz: Ifjú Lukács György úr! A Hieronymi Károlylyal szemben megnyi­latkozott hivatalos bizalmatlanság úgy áll, hogy még embert soha akkora tüntetéssel nem fogad­tak Aradon, mint a mekkorával fogadják a füg­getlen szabad polgárok és hivatalnokok is, ki­vévén azokat a hivatalnokokat. Az államvasuti hivatalnokokból egyetlenegyet kötéllel sem lehe­tettelvinni a Hieronymi Károly elleni tiltakozásra. Ezekkel a tüntető nyilatkozatokkal akarta a kor­mány félrevezetni azokat, a kik nem látják tu­lajdonképen a nép gondolkozásmódját. Olvastam a kormánypárti lapokban, hogy meleg áradozással emlékeztek meg a redutban tartott népgyfílésről. 518 ember volt azon a redutbeli bizalmi népgyűlésen. Hogyjött ez össze? Például az államvasűtnál minden főnök a maga osztályába bement, kiadta a rendeletet: ma pe­dig elvárom az uraktól, hogy ott legyenek a népgyűlésen. (Igán! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Nincs kétségem aziránt, hogy mi­után Márkus József főpolgármester úr szintén ott volt azon a népgyűlésen, o is kiadta az uta­sítást, hogy lelkesedjenek a fővárosi hivatalno­kok a mai kormányzatért, és tüntessenek az ellenzék ellen. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső haloldalon.) Budapesten több mint 60.000 vá­lasztópolgár van és ebből 5—600 ember nem választópolgár, — mert annak nagy része titkos rendőr volt, — (Derültség a hal- és szélső hálolda­lon.)\\oz népgyűlési bizalmi nyilatkozatot akormány mellett, kormány, a mely idebenn a parlamentben elveszítette súlyát, befolyását és értékét, a mely pusztán csak numerusokra hivat­kozhatik, a pártban uralkodó tekintélyekre már nem hivatkozhatik, azok már elszakították ma­gukat tőle, tehát pusztán, egyedül a rideg számra támaszkodik még, (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső halőldalon.) ez a kormány, mikor a néphez folyamodik, hogy a nép nyilatkozzék mellette, hivatalos presszió segélyével sem bír egyetlen egy népgyűlést megtartani, a melyen igazán az általuk hirdetett impozáns bizalomnyilvánítás meg­történnék. Jelentőségteljes dolog, érdemes dolog ezeket mind úgy szemre, fülre venni, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy mostan a sza­badelvű párti képviselők nem mennek el kerü­letükbe megkérdezni a választókat: t. választók, vegyétek tudomásul, hogy Szilágyi Dezső, Csáky Albin, az Andrássyak, azok a férfiak, kik a szabad­elvű párt vezérei voltak, sorban ott hagytak bennünket ezért meg ezért. Helyeslitek-e, hogy az alkotmánynélkfíli állapotba kergessük az or­szágot? Nem! Hanem t. képviselőtársaink a postához folyamodnak, és leveleket eresztenek ki a választókerületekbe. Az idők jele, t. ház, hogy az állomásokon személyesen nem mernek megjelenni, mert attól tartanak, hogy kordont állítanak nekik: abzug, vissza! A posta elviszi az ő megnyilatkozásaikat. És miért vonnám ki kritikámból, hiszen olyan pompásan beleillik az alkalom, miért utasítanám el az alkalmat, mikor olyan kedvesen kínálkozik, hogy az ily leve­leknek és virágbokrétáknak, melyeket válasz­tóiknak küldenek a kormánypárti képviselő urak, egy-egy szirmát leszakítsam. A legjobban lelkesülök egyike a kor­mánypárti képviselő urak között Werner Gyula képviselő úr, a ki tudvalevő dolog, (Egy hang

Next

/
Thumbnails
Contents