Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-383

883, oraságos ülés 1898. hogy midőn azok a férfiak, a kik csakugyan Önzetlenül szolgálták a szabadelvú'pártban az országnak érdekeit, a kiknek önzetlen politikai szerepléséhez még a kétségnek árnyéka sem férhet, a mikor ezek hazafias aggodalomból intik a többséget, hogy; a veszély útjára sodortátok az ország állapotát, a mikor ezek megtagadják a támogatást attól, hogy az ország alkotmányon kivüli állapotba helyeztessék, csak azért, mert egy párt még fenn akarja magát tartani: akkor ezek felett a férfiak felett, a kiknek bizonyára nagyobb hálával tartozik a nemzet — már megengedi én nekem mosolygó t. barátom Ágoston József, hogy sokkal nagyobb hálával tartozik, mint akár a t. képviselőtársamnak is, — most Demko Pál és Ágoston József t. képviselőtársaink mondjanak ítéletet, ők mondjauak ítéletet egy Csáky Albin, az Andrássyak, Szilágyi Dezső, Chorin Ferencz, Emmer Kornél és társaik felett. Hát, t. uraim, én azt meg tudom magamnak bocsátani, ennyire önzéstelen vagyok, hogy ellenzéki álláspontomból elvégre is kritikát tartok a kormány felett; de hogyha arról volna szó, hogy megítéljem magamat, és megmérjem magamat Szilágyi Dezsővel, Chorinnal, Emmerrel, az Andrássyakkal, Hieronymivel, hát, t. képviselőház, szerénytelenségnek oly mérhetetlen foka volna, (Tetszés halfelöl.) a melyet éo a magam részéről megérteni és megmagyarázni nem tudok. És ha nincs már, t. ház, a kormánypártnak más erkölcsi ereje, mint hogy ostorát Ágoston József és Demko Pál t. képviselőtársaim által nyújtsa ki ezen férfiak felé, akkor ezeket az urakat jobban meg nem lehet szégyenítem, könyörtelenebb büntetést ő rájuk Magyarországon már nem lehet mérni. Hanem, t. képviselőház, a kormánypárt ebből levonhat egy konzequencziát. Levonatja vele az idő, ez a nagy örök törvény, a mely megemészti a kormányokat, bármily hatalmasaknak hirdessék is magukat. A kormánypárt is levonhatja ebből a konzequencziát, ez pedig az, hogy utóvégre is, ha a nemzetnek a megváltására akarnak vállalkozni, akkor maguk elé olyan férfiakat állítsanak, a kiknek egyénisége felé a nemzet bizalommal, a kiknek tehetsége felé a nemzet elismeréssel, tisztelettel tekint, a kiknek politikai szereplése iránt a nemzet állandó hódolattal és elismeréssel van. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, bármennyire imponál is önöknek Gajári Ödön t. képviselőtársam és Pulszky Gusztáv, ezek a férfiak a nemzet előtt nullák azokkal a férfiakkal szemben, a kik önöket elhagyták, (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) azért, mert önökkel a hazaárulás útjára nem akartak térni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát a kormánypárt most az utolsó pillanatban, az utolsó harangszó előtt magának időt decaember 27-én, kedden. 3 \ 5 akar keresni: még mindig nem késő, még mindig lehet. Önök azt mondják, hogy azon férfiak, a kik kiléptek a kormánypártból, nem nyújtottak a kibontakozáshoz utat és módot és nem magya rázták meg, hogy az miképen lehetséges. Kell-e nagyobb magyarázat annál, hogy ott hagyták a kormánypártot? Hát kell még tovább beszélni? Önök ezt sem értik meg, az önök politikai belátása, tapintata még ezt sem képes megérteni ? Van-e ennél kiáltóbb magyarázat, útmutatás arra, hogy mikép kell tenni azoknak a férfiaknak, a kik a hazát szeretik, a kik törvénytiszteletben nőttek fel és élnek, a kik nem kormányokat, hanem nemzetet akarnak fentartani? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sajátságos, hogy 'azt mondják, hogy... (Egy hang balfélől: Megtisztult a párt!) ... jól mondja t. képviselőtársam, hogy megtisztult a párt. A tisztulásnak kétféle módja van. (DerüUség,) A tisztulás például a tejnél a következő: az egyik rész átváltozik savóvá, aludttejjé, a másik pedig átszűrődik tejföllé. Ez a vegyváltásnál a természeti törvényekből származó tisztulási proczeszszus. Már most, t. ház, fiogyha önök a tisztulás kérdését állítják fel a történt kilépések folytán, kérdezem önöket: hol a tejfel, hol a savó? (Tetszés és derültség a baloldalon.) De az is sajátságos, t ház, hogy a kilépetteket az úgynevezett szabadelvűpárt grófoknak titulálja és gúnyolja. Hiszen az önök fentartott hivatalos lapjai már megtették Hieronymi Károlyt grófnak. Igaz, hogy ha tehetségét, eszét, képességeit, hazafiságát tekintjük, akkor a^ utóbb gyártott grófok között méltán foglalhatna helyet. (Zaj. Elnök csenget.) Hát az a kormány és az a párt, a mely a liberalizmus czégére alatt több bárót, grófot, nemest csinált, mint az összes előző kormányok, a mely az utóbbi időben főispánná nem is nevez ki mást, mint grófokat és bárókat minden érdem nélkül, a mely alatt, a mint Bolgár Ferencz t. képviselő úr rajzolta az ülés elején, a király személye körú'h" miniszteri széket elfoglalja egy Magyarországon teljesen ismeretiéi! férfiú, a kiről pusztán csak annyit tudunk a hírlapok útján, hogy gróf, és a kiről a miniszterelnök urnak külön kéli hirdetni, hogy igenis * tud magyarul; ez a kormány és párt ne gúnyolja azokat a grófokat, a kik kiléptek a szabadelvű pártból, mert azok olyan neveket képviselnek a magyar nemzet történetében, a kiknek a történet fonalán a hazafiságnak, a nemzet megváltásának nagy pillanataiban egész légióját látjuk a nemzet azon fiai között, a kik az ország megmentésén fáradoztak. (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Én a magam részérői a dolgot nem hagyhatom annyiban, hogy az efféle politikai rendszerrel és tanokkal olyan könnyen végezzek. 40*