Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

382. országos ülés 1898. ez félrevezetés, ez keresése az alapoknak azon cfcélra, a melynek érdekében Tisza Kálmán t. képviselőtársunk ezeo törvényjavaslatot a szabadelvű pártban beterjesztette. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Hogy mi ez a czél, rögtön meg fogom mondani. De a törvényjavaslatnak nemcsak alapfeltételei, de indokai is vannak. Azt mondja az indok egyebek közt, hogy nem a kormány hibája az, hogy ez a helyzet, a melyben a törvényhozás laborál, előáll. Ámde nem is említve azt, hogy a kormány nem terjesztette be kellő időben a törvény szellemének megfelelő javaslatokat, hát ugyan ki szegte meg az 1898: .1. törvényczikket, mi, vagy a kormány? Ki szegte meg adott szavát és igéretét e törvényczikk intencziója és szelleme tekintetében: mi, vagy a kormány ? Mi, a kik most is helyt állunk, — mert hiába minden beszédemből való felolvasásnak — helytállók minden betűjeért annak a beszédnek, melyet a törvényjavaslat érdekében annak idején elmondtam. Hát ki lavírozott egész nyáron a mai napig e törvényjavaslat tekintetében: mi, vagy a kormány? Ki tagadott meg minden felvilágosítást e tárgyban? Ki tette lehetetlenné, hogy itt a nyugalmas tanácskozás helyreálljon? (Egy hang jobbról: Önök!) Tessék csak meghallgatni és azután ítélni. Ha a kormány az 1898: I. törvényczikk rendelkezéseit és szellemét meg nem szegi, ha a nyáron folytatott tárgyalásoknak napvilágra jutott azon momentumait, melyek a túloldal egyes tagjai által itt, beszédjeikben is beszavatoltattak, nyilvánosságra nem juttatják: mi következik? Az, hogy a mi obiigónk az 1898: I. törvényczikk szellemének megfelelő minden beterjesztéssel szemben az, hogy annak támoga tására siessünk. Hát föltehet! valaki rólunk, hogy ha a kormány azon törvényczikk tartalmának és szellemének megfelelően akár törvényjavaslattal, akár felvilágosítással jön ide, mi dezavuáljuk azt az álláspontunkat, melyet 1897 végén elfoglaltunk? Hisz az erkölcsi kötelesség hozta volna magával, hogy ne csak ne zavarjuk a tárgyalásokat, hanem beváltsuk elfoglalt álláspontunknak megfelelő kötelességünket, be t. szomszédainkkal szemben is, a kikkel már az 1898 : I. törvényczikk megalkotásakor ellentétes alapon álltunk és ellentétes alapon álltunk volna akkor is, ha a kormány is őszintén beváltja elvállalt obiigóját. A mi magunktartásából következett-e tehát a turbuienczia ? Van-e, a ki azt állítja, hogy ha ez közbe nem jön, ne folyhatnának itt nyugalmas tárgyalások ? Nem; annak, a mi most történik, indokát és támpontját a kormány adta s ebhez a támponthoz a további tárgyalások folyamán oly inczidensek járultak, melyek közéietünk egész terén a sülyedtséget, a romlottságot nemcsak mutatták, hanem egyenesen kormányzati maximává tették. (Élénk helyeslés balfelől.) deezember 23-án, pénteken. ^95 E nélkül nem következett volna ez a küzdelem, melynek czélja már most nemcsak az aktuális kérdések szanálása azon intencziók szerint, melyeket magunkénak vallottunk, hanem egyenesen az, hogy vége vettessék ezen kormányzati rendszernek, melynek betegsége és nyavalyái alatt az országnak össze kell roskadnia. (Zajos helyeslés balfelöl.) Az úgynevezett lex Tisza mindazon vonatkozásait, melyek alkotmányjogi szempontokkal összefüggnek, nálam sokkal behatóbban kifejtették gróf Csáky Albin, gróf Apponyi Albert és Hieronymi Károly t. képviselőtársam, a ki igen markánsan mutatott rá azon következményekre, melyek nyomában járhatnak a kormány azon eljárásának, melyet mint kötekedőt kell megbélyegeznem. Kifejtette az a nyilt levél, melyet a ház volt igen tisztelt elnöke választóihoz intézett, (Zajos felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Szilágyi!) és mely a magyar közélet örökké emlékezetes aktájának fog tekintetni; kimerítette, és pedig a közélet minden inczidensére kifcerjedőleg az a másik nyilt levél, melyet gróf Andrássy Gyula választóihoz intézett. (Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Éljen Andrássy!) Ha a kibontakozás ezen nyilt levél értelmében bekövetkezik, megnyerhetnek önök a közélet számára minden integer karaktert, a közélet minden becses érdekét, vagy támogató, vagy ellenző politikust; de ha ez be nem következik, akkor ebben a házban helye csak a strébereknek van, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor e házban helye csak azoknak van, kik a közéletet magánczélokra ki akarják zsákmányolni; (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) akkor ebben a házban csak annak van helye, ki nem irtózik semmiféle nagy érdekhez hozzányúlni, mely érdek valósággal az államnak lételét, az államnak egészét képezi és képviseli. (Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon. Helyeslés a középen.) De ép azért, mert a kérdés alkotmányjogi részét az én mélyen tisztelt képviselőtársaim kellőkép kifejtették, leszek bátor néhány reflexiót tenni azon politikú mozzanatokra, melyek nem kisebb fotosságúak, sa jövőt tekintve, talán nagyobb veszélyeket rejtenek méhükben. (Halljuk! Halljuk!) A magyar alkotmánynak, a melyMagyarország mindene, két alapfeltétele van: a rendelkezés a pénz éi a vér felett. E körűi forog a harcz, és mi abban a véleményben vagyunk, hogy a t. túloldalnak az a 240, vagy nem tudom, hány képviselője, ki azt a törvényjavaslatot aláirta, egyenesen a magyar alkotmányra emelte áldatlan és szerencsétlen kezét (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Önök azt mondják, hogy politikailag veszély nincs és nem lehet, mert az ország, a törvényhozás többsége