Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

882. országos ülés 1898. deczember 23-án, pénteken, ű)n,g mely annak a törvénynek mind intencziójába, mind pedig nyilt rendelkezéseibe beleütközik. Mi tehát szeptember hónapjában követeltük a felvilágosításokat, és pedig akkor, a mikor mindenki úgy vélekedett, hogy a birodalmi tanács nem munkaképes, hanem képtelen arra, hogy ott egyezményes javaslatok keresztülmehessenek, következőleg tehát reá fog kerülni az önrendelkezés alapjáu nyugvó törvényjavaslatra a sor, melynek benyújtásét az 1898 : I. törvényczikk kötelességgé tette. Nem volt-e ez aktuális időpont az országra nézve és mireánk nézve, a kik obligót vállaltnak, a kiknek poli tikai reputácziója hozzá van fűzve azon törvényczikk igazi szelleméhez és tartalmához, nemcsak a magyarázat, hanem a megvalósítás tekintetében is? (Igazi Ügy van! balfelöl.) Azt mondja Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, a ki midőn a vitába beleelegyedik, rendszerint sohasem merít ki semmiféle kérdést, hanem mindent megpendít, és mindent egyoldalúlag — és ezt jó értelembe veszem —• inszinuálni igyekszik, de cserben hagy minden egyéb fontos momentumot, a mely a kérdéshez tartozik és rendszerint görögíú'zzel végzi minden egyes tételét ; ezáltal éri el azokat a hatásokat, a melyek, őszintén megvallom, nem válnak valami nagy reputácziójára ejy többségnek, a melynek nem külső csillogást, hanem belső tartalmat kellene keresnie; ő tehát egy egyszerű kijelentéssel abfertigolja az egész dolgot és azt mondja: »A kormány csak azért nem nyilatkozhatott, mert alternatív javaslatokkal a parlamentben dolgozni nem lehet, mert vagy az egyik javaslatot tartja fenn, vagy a másikat, de parallel azt mondani, hogyha ez nem megy, fogom proponálni a másikat, ez nézetem szerint egyáltalában nem megy.« Úgy, de mit tartalmaz az Í898 : I. törvényczikk? Világosan parallel, alternatív intézkedéseket tartalmaz. Egyenesen megmondja, hogy abban az esetben, ha az egyezményes javaslat létre nem hozható, minek kell történnie. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. barátomnak a világos törvény nyel szemben, a melynek egyik támogatója és megszavazója volt, ilyen állítást koezkáztatni, azt ki nem fejteni s meg nem indokolni, olyan eljárás, a mely komoly figyelmet és észrevételt nem érdemel. Azt mondja mélyen tis> telt képviselőtársunk gróf Csáky Albin űr, hogy hiszen ha az egyezményes javaslatok a ház előtt fognak állani, akkor is meg fogják mondhatni a maguk véleményét ezen javaslatokra, következőleg tehát, ha jói vettem ki, legalább is idő előtt, vagy semmi esetre sem képezheti egy olyan háborúnak a motívumát az, hogy a kormány felvilágosítást nem ad, mint a minő háború ebből a kérdésből kifejlődött. Gondolom, ez az intencziója, Nem osztom mélyen tisztelt képviselőtársamnak ezt a nézetét. Hisz a monarchia másik államával létrehozandó kiegyezésnek épen az egyik nagy baja, hogy abban az esetben, ha a kormányok megegyeznek, annak reparácziója csaknem lehetetlen, hiszen ha a kormányok megegyezése akczeptáltatik a monarchia mindkét államának közvéleménye által, azt megakadályozni e házban bevégzett tények után egyszerűen lehetetlen. De még ha osztanám is ezt a felfogást, azt kérdem, milyen akadálya volna annak, hogy a kormány erre nézve nekünk felvilágosítást adjon? Azt mondják, pedens dologról van szó. Nem áll. Pedens lehet annyiban, hogy az törvényhozásilag még meg nem alkottatott, de a két kormány között, — ha a tudósítások nem csalnak — pedens dolog már nem volt. Meg voltak állapodva minden eshetőségre, és így a két államnak törvényhozási eljárását egyáltalában nem zavarhatta az, ha a kormány felviágosítást ad és nyugtatja a házat arra nézve, hogy egy súlyosabb törvényszegés és a kijelölt iránytól való súlyosabb eltérés nem történt. De ez a kérdés ma is aktuális, hisz a birodalmi tanács el van napolva. Én nem tudom, ki milyen véleményben van, de én rám azt a benyomást teszik a közállapotok, hogy az egyezményes javaslatok megalkotása épen az osztrák viszonyok miatt aligha lesz lehetséges, (Felkiáltások a szélső baloldalon; Ki van zárva!) pláne ki van zárva. (Haljuk ! Halljuk!) Akár az í 898 : I. törvényczikk szelleme és tartalma, akár a közeledő lejáratnak a határideje tehát egyformán arra utalta volna a kormányt, hogy jöjjön az önrendelkezési alapon álló javaslatokkal. Miért késnek ezek, í. képviselőház? Mindezek azt mutatják, hogy igen nagy baj van a kréía körűi és a kormány minden valószínűség szerint nem mer kirukkolni eljárásának azon megállapodásaival, a melyek bizonyára minden komolyan gondolkozó és következetességet váró és igénylő politikai férfiú előtt csak elítéléssel fognak találkozni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Még ez sem elég, mert hiszen ha a kiegyezési műre, mert ez —- mondjuk — pendens volt, a kormány felvilágosítást nem adhatott ugyan, miért nem adhatott arra a kérdésünkre, hogy vájjon azon az állásponton áll-e még a kormány, a melyen állott akkor, mikor az 1898 : I. törvényczikk megalkottaíott? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ezzel semmit el nem árult volna, pedig ebben a kérdésben sem a kormány, sem gróf Tisza István, sem Hegedüs Sándor t. képviselőtársaink nem mertek szint vallani. Mindez tehát azt mutatja, hogy oly eljárással állunk szemben, melyet kellően megbélyegezni, ha az tényleg bekövetkezik, nemcsak jogunk, de egyenesen