Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-382

382. országos illeg 1898. deczember 23-än, pénteken. ŰJ89 ninesenek-e összefüggésben a bizalom kérdésével? A hivatalok, az ordók, a vállalatok, szóval az anyagi és erkölcsi prosperitás, a politika ée hiú­ság minden alakzatának kielégítése, nincs-e szo­ros összefüggésben a képviselő működésével? Méltóztassék megmondani az ország szine előtt, nem így áll-e a dolog? És ha így áll, akkor azt kell kérdeznem, vájjon nem ezek az intéz­mények és ez az organizmus képezik-e azt a vérfertőzést, a mely vérfertőzéshez fűződik az a politikai romlottság, a mely egyik tételét képezi azon jogos panaszoknak, a melyekkel szemben mi ágy a törvényhozás, mint a közvélemény előtt igyekszünk az ennek megfordítására, az ennek megváltoztatására irái yúló tettünket és minden eljárásunkat berendezni. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az ország érdekeivel szakítani, felfelé mindent áldozni, lefelé mindent lerombolni : ez az a nagy hatalom, a mely ha­talom kezébe adja az ország minden kormányá­nak azokat az eszközöket, azokat a módokat, a melyeknek igénybevétele ennek az országnak baját és betegségét képezi. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Veszélyben forog ezen organizmus mellett a közvagyon, veszélyben forog a közmorál, (tfgy van! bal felől.) veszélyben forog a közszabadság és, — miként sajnosán láttuk az utóbbi napokban — veszélyben forog az alkot­mány is. (Úgy van! Ügy van! balfelöl.) Innen magyarázható meg, t. ház, az, hogy az ország közvéleménye évek, sőt évtizedek óta nem mozdult, daczára annak, hogy az ország vállaira évenként körülbelül 90—100 millió direkt és indirekt adó háríttatik. Az ország köz­véleménye nem mozdul, daczára annak, hogy látja, hogy eladósodik az állam, eladósodnak a megyék, a városok, eladósodnak a községek és eladósodik az egész társadalom. (Igaz! Ügy van! a bal- és székó baloldalon.) Nem mozdul az ország közvéleménye, daczára annak, hogy nemcsak látja, de érzi, hogy a közszabadság bilincsekbe van verve: (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső bal­oldabn.) nem mozdul, (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! bal felöl. Felkiáltások a baloldalon: Helyre !) daczára annak, hogy az egész ország közélete kizsákmányolásnak van kitéve. Egy kadaver az ország, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a melyre minden szélhámos ráteheti a kesét, (Igaz! Úgy van! Élénk tetszés a bal és szélső bal­oldalon.) csak vállalkozzék azon feladatoknak a teljesítésére, a melyeknek a kézrátevés előfel­tételét képezi. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Hiszen csak egyes mozzanatokat vagyok bátor felemlíteni a mi közéletünkből, a melyek szemeink előtt, úgyszólván a törvényhozás szine előtt folytak és folynak le. Azt kérdem, hogy miben lelik ezek az egy­másnak ellentmondó mozzanatok a maguk meg­KÉPVH.NAPLÓ. 1896—1901. XIX. KÖTET. fejtését és magyarázatát? Itt van az a mozzanat, hogy 20 év óta gyakori kormányválságokon mentünk keresztül, s a kormányok, a melyek ebben a házban é>j e házon kivííl a dicsőítésnek legmagasabb megnyilatkozásával találkoztak, meg­bukván, 24 óra alatt a semmiségbe tűntek. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Honnan ma­gyarázható meg az, t. képviselőház, hogy azt a kiváló minisztériumot, a melynek öt, vagy hat tagja kilépett a szabadelvű pártból, a mely a társadalom egy részének a jövőt megnyitotta, értem zsidó polgártársainkat, a midőn ezek egy súlyos sérelem következtében kiléptek, ugyan­ezen polgártársaim nemcsak, hogy nem követik, de velük szemben egyenesen a legdemonatraíi­vebben lépnek fel ? (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Honnan magyarázható meg az, t. kép­viselőház, hogy a ház volt igen tisztelt elnöké­nek a képviselőház egyhangúan bizalmat szavaz, sőt felkéri és felhivja arra, hogy maradjon meg az elnöki székben, és lemondása után nem telik el 24 óra, és a többségből nincsen egyetlen egy ember a kilépetteken kivííl, a kiknek kilépése más elbírálás alá esik, a ki őt követné? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Honnan ma­gyarázható meg az, t. képviselőház, hogy a mi­dőn a háznak egyik oszlopos, a háznak érde­mekben gazdag és a liberális pártnak nagy szolgálatokat tett tagja, gróf Andrássy Tivadar bele mer nyúlni abba az inkompatibilitási darázs­fészekbe nem azért, hogy pusztítson, hanem csak, hogy véleményt mondjon, abban a pillanatban egész tekintélye és súlya tönkremegy és Rud­nyánszky Béla képviseli, követeli és mintegy parancsolói ig maga után vonja azon ellentétes álláspontnak képviseletét és érvényesülését, a melyre ő vállalkozott? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Andrássy Tivadar és Rud­nyánszky Béla állanak egymással szemben, kik közül ei utóbbi, ki új tagja a háznak, a kiről egyebet szólani nem kívánok, mert ebben engem bizonyos párttekintetek korlátoznak, lép sorom­póba gróf Andrássy Tivadarral szemlen, s gróf Andrássy Tivadar e téren elbukik és ő az, a ki diadalt arat. (Élénk helyeslés, taps és felkiáltások a szélső baloldalon: Ez a rendszer! Zaj.) Honnan magyarázható meg az, t. képviselő­ház, hogy az a szerény párt, a melynek én is tagja vagyok, húsz éven keresztül működik becsülete­sen és önzetlenül a köztéren, a mely százszor is meg volt már gyilkolva, százszor meghalt, el­temettetett és el is énekelték, mégis ez közéle­tünknek ez időszerint legalább egy tengelyét képezi, nemcsak tengelyét, de felénk jön a szálló ige, hogy mi mentsük meg az országot? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Honnan ma­gyarázható meg az, t. képviselőház, hogy azon férfiakatj a kik a szabadelvű politikának lénye­37

Next

/
Thumbnails
Contents