Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-381
2gg 381. »r»siíg#* Blé* 1898. decseinber 2g-e"ii, esflt-örlSkÖB* legalább az 1867. évi XII. törvényczikk különböző meghosszabbításai folytán még ma is szövetkezésben élő államnak, a mely a perszonalunió alapján velünk egy uralkodó koronája alatt van, egyik tagja, a ki nem egyszerű polgármester, nem egyszerű közigazgatási hivatalnok, hanem egyúttal az osztrák parlamentnek is tagja, egy pártvezető merészeljen nap-nap után a legvakmerőbb vádakkal és a legnagyobb intrikákkal illetni a magyar nemzetet. A teljes tehetetlenség és meghunyászkodás az osztrákok ellen a magyar kormány részéről az oka annak, hogy egy ilyen léha ember mer a magyar nemzet ellen konspirálni. Én egyenesen a miniszterelnök urat, a ki heteken és hónapokon át az ő Felsége személye körüli minisztériumot is kisajátította magának, okolom azért, hogy dr. Lueger így merészel az ország belügyeibe beavatkozni, és merészel közvetítő lenni a császárnál a magyar kiráiylyal szemben. Én mindenféle szövetkezést, a mely magyar és osztrák politikai pártok közt fennforog, egyenesen hazaárulásnak tartok a magam részéről, (Helyeslés jobbról.) Semmiféle oly szövetséghez nem adnám a szentesítést, nem járulnék hozzá, a mely arról szól, hogy magyar pártok, vagy magyar pártalakulások, osztrák pártokkal szövetkezzenek, avagy velük együtt járjanak. (Helyeslés jobbról.) Megmondom egyszerű okát. Bármilyen más külföldi országgal szemben lehet szó arról, hogy bizonyos érintkezési pontok, nagy elvi kérdésekben, nagy társadalmi, szocziális kérdésekben feltalálhatók. De az osztrák pártok aaon a szemétdombon, a melyen alakultak, csak egyben egyesülnek, egy érzésben közösek, egy fogalomban értenek egyet és képeznek egységes egészet: midőn arról van szó, hogy gyűlölni kell a magyart, üldözni a magyarságot, hogy ki kell zsákmányolni, ki kell használni ezt a magyar nemzetet az utolsó esepp véréig. (Ügy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezért perhorreszkáloni és egyenesen hazaárulásnak tartom, ha bármely osztrák politikai párttal szövetkezések történnek. De kétszeres hazaárulásnak, a íegalávalóbb vakmerőségnek minősítem azt, midőn itt nemzetiségek, a melyeket mi megtűrünk, ^de nemcsak megtűrünk, hanem gyenge kormányzat folytán dédelgetünk is, olyan párfvezetőhöz fordulnak, a kinek nevét csak a legnagyobb megvetéssel és utálattal képes magyar ember a szájába venni, Lueger Károlyhoz. Erkölcsileg teljesen züllött, egyénileg teljesen megvetendő embernek tartom dr. Lueger Károlyt, a kinek ezt az újabb merényletét a magyar nemzet ellen csak egy indokolja: hogy azt hiszi, hogy a magyar miniszterelnökben e merénylet számára méltó társát találja, (Nagy zaj bálfelöl.) Ivánka Oszkár: Méltó társak! Pichler Győző: T. ház! Mindezek folytán tisztelettel bátorkodom a következő interpellácziót benyújtani (olvassa); »Interpeí!áczió báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrhoz. Van-e tudomása a miniszterelnök árnak arról, hogy Világoson, e hó másodikán a környék oláh nemzetiségű lakosai gyűlést akartak tartani ? Van-e tudomása arról, hogy Paris Gábor ottani főszolgabíró ezt a gyűlést nem engedélyezte, illetve annak megtartását tudomásul nem vette? Van-e tudomása arról, hogy a gyűlés rendezői e miatt az alkotmányos formák megkerülésével felségfolyamodványt küldtek Bécsbe, az osztrák császárhoz intézve, a kinek kezeihez ezt dr. Lueger Károly bécsi polgármester útján szándékoztak juttatni? Végül, van-e tudomása arról, hogy a »Tribuna Popornlui* czímtí oláh lapban dr. Lueger táviratilag fejezte ki készségét az iránt, hogy vállalkozik eme merénylet keresztülvitelére? Mindezek folytán mit szándékozik tenni a miniszterelnök úr a felségfolyamodváírr aláírói és annak közvetítője, dr. Lueger Károlylyal szemben ?« (Helyeslés a sssélsö baloldalon.) Korelnök* Kiadatik a miniszterelnök úrnak. T. képviselő urak! A holnapi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (A* ülés végződik d, u. 2 órakor.)
