Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

280 $81. országos tilée 18»S. deczember 23-én, elÜfSrtSkSn. gátolni a kiegyezést. Ugyan kérem a t. képviselő urakat, (Halljuk! Halljuk/) a miniszterelnök Urat, vagy a minisztereket sem véve ki, tegyék a kezüket a szivükre és feleljenek arra a kérdésre, hogy ha mi néppártiak épenúgy, mint az ellenzék, annak a kiegyezési törvénynek minden javaslatát a legutolsó szálig, a legutolsó pontig elfogadtuk volna, ha indemnityt is adtunk volna önöknek, sőt még ha a jövő költségvetést is már teljesen letárgyaltuk volna, vájjon volna-e, lehetne-e ma kiegyezés? (Élénk helyeslés bal felöl. Felkiáltások: Erre mondjanak kadencziát!) Ugy-e, t. képviselő urak, nem felelhetnek mást, mint azt, hogy nem? Miért? Mert az a kiegyezés (Zaj. Halljuk! Halljuk!) paetum bilaterale, kétoldalú szerződés és mi a szerződő feleknek csak egyike vagyunk, a másik fél Ausztria. Már pedig, hogy ott ez idő szerint nem lehet megkötni a kiegyezést, az, azt hiszem, világos azok előtt, a kik a kiegyezést az 1867-iki törvény szerint vagyis, mind a két állam országgyűlésének hozzájárulásával akarják megkötni, a melytől, legalább mi néppártiak, egy hajszálat el nem tértink mindaddig, (Halljuk! Halljuk) míg annak az 1867. törvénynek idevágó pontjait maga a magyar parlament, — ha kívánja és akarja, s mi készségesen hozzájárulunk — meg nem változtatja. Mi őszinte és igaz hívei vagyunk a kiegyezésnek. Minden törvényes, méltányos, igazságos kiegyezést nemcsak meg nem akadályozunk, hanem minden lehetőt meg fogunk tenni arra, hogy létesüljön. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Mi nem vagyunk ellenségei a kiegyezésnek, hanem nagy barátjai, sőt kijelentem, hogy mi még ebben az órában, ebben a perczben, az indemnityt is, a provizóriumot is, — mert hiszen kiegyezésről ez idő szerint szó sem lehet, — meg fogjuk szavazni, ha abba az üres székbe, a miniszterelnöki székbe, habár az önök pártjából, — hallja, t. Gajári Ödön úr?— egy olyan egyén fog beleülni, (Halljuk! Halljuk!) a kinek mind múltja, mind jelene biztosítékot, kellő garaneziát nyájt nekünk arra, hogy az alkotmányt és az alkotmányos jogokat tiszteletben fogja tartani. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Addig, míg ez elő nem áll, a legkészségesebben fogunk nem szövetkezni, hanem benne maradni azon szövetségben, a melyet az ellenzék egymás között kötött (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és a mi csak tőlünk telik, minden törvényes és megengedett fegyverrel fogunk küzdeni azon rendszer ellen, a melyet önök képviselnek, (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) mert mi az alkotmányt sokkal fontosabbnak és szentebbnek tartjuk, mint minden néven nevezendő kiegyezést, (Ügy van! a baloldalon.) mert ha a kiegyezés nem létesül, én szerintem igenis, mások szerint nem, legfeljebb anyagilag fog szenvedni az ország, vagy a monarchia nagyhatalmi nimbusa fog némileg homályba borulni, de ha az alkotmányt és az alkotmányos szabadságokat elveszti a nemzet, mindenét elvesztette, (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és majd kiegyezést fog kötni az ország fölött a szomszéd nemzeteknek kara, mint tette ezt az egykor szabad, független és alkotmányos Lengyelország fölött, melynek sorsára juttatni a mi nemzetünket sem nem kell, sem nem szabad, sem nem lehet s mi azt megtenni nem is fogjuk soha! (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Korelnök: T. ház! Az ido már előrehaladt, következnek az interpellácziók. Előbb azonban arra hivom fel a t. házat, hogy legyen szives a holnapi ülés idejét és napirendjét megállapítani. Javaslom tehát, hogy a holnap délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjén legyen az, a mi ma volt, tudniillik az elnökválasztás napjának megállapítása. Elfogadja ezt a ház? (Elfogadjuk.) Ezt tehát határozatképen mondom ki. Most következik az interpelláczió. Pichler Győző: T. ház! Én teljesen átérzem azt, hogy a mai politikai hangulat mellett talán helyesebb volna, ha elállnék attól a jogomtól, hogy interpellácziót intézzek a miniszterelnök úrhoz, mert tudom, hogy ma a képviselőháznak minden tagját csak egy kérdés: a közeli jövőben bekövetkezendő eseményeknek kérdése foglalja el. Egyébiránt én is teljesen átérzem azt, hogy mikor fejszecsapást készül intézni ez ország kormánya azon ezredéves tölgyfa ellen, a mely alatt nemzetüuk a virágzásnak és fejlődésnek elérte azt a fokát, a melyen ma van; érzem és tudom, hogy bizonyosan nem kelt mai felszólalásom olyan hatást, minőt én óhajtanék, nem ugyan személyem, hanem interpellácziőm tárgya miatt. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső balold ilon.) T. ház! Az az esemény, mely alkalmat és módot nyújt arra és oka annak, hogy felszólalni bátorkodom, önmagában nem oly nagy fontosságú, csak a benae rejlő egyéb körülmények teszik azt oly fontossá, hogy mégis bátorkodom a magyar országgyűlés szine előtt a mai zavaros és teljesen felfordult viszonyok között, a melyekért én egyenesen a kormányt és a többséget okolom, szót emelni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Hosszas indokolással én nem fárasztom, a ház türelmét, ezért csak egyszerííen a tényekre utalok, a melyek részint hírlapi közlemények, részint pedig beszerzett, még pedig illetékes helyről, jóformán hivatalos úton beszerzett adataink szerint fenforognak. Arad vármegyében Világoson, deczember SMtra a román nemzetiségi! polgárság népgyűlést hirdetett,