Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

S8Í. orsíégoS Iklén 1898, deezeiulier 2S>én, csStSrtöMn,, 277 viaelőház tekintélye aláásva; széles néprétegek nyomorban sínylődve, az alföld népe kivándorlásra kényszerítve; másfelől pedig az említett visszaélések büntetlenül hagyva, sőt gyakran dédelgetve és megjutalmazva; Deák Ferencz békeműVe megbolygatva és kiforgatva; a közbéke megzavarva és mindezek folytán magyar hazánk, az egész állam komoly veszély elé sodorva.* Ez a mai Magyarország hű képe. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Miután pedig vannak, a kik ezt nem hiszik, mint a milyen Pulszky Ágost t. képviselő úr is, azért a túloldalon hiába beszélnek, hogy így meg amúgy azt kívánják, hogy az elnöki választásba politikai motívumok ne folyjanak be, hogy az elnök ilyen, vagy olyan pártatlan legyen, a kik mindazokat, a miket én mondottam, nem hiszik el, nem nyújtanak nekünk olyan garancziát arra, hogy igazán olyan elnököt kivannak választani, a kiben mindenki bátran megnyugodhatnék, épen ezért, én csatlakozom Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Noha jól tudom t. képviselőház, hogy a t. miniszterelnök úr azonnal vádolni fogja a néppártot a koronánál, hogy ilyen meg amolyan reakczionárius párt, hogy a Kos8Uthékkal is szövetkezik, pedig más közjogi alapon állanak azok, mert hát konspirálnak a néppárt és a többi párt az alkotmány és a kiegyezés ellen, pedig az alkotmányt csakis ő tudja megvédeni és a kiegyezést csakis Ö* tudja létesíteni. (Zaj. Elnök csenget.) Lássuk csak már most, miként védi az alkotmányt a t. miniszterelnök úr. (Halljuk! Halljuk!) Most mondtam el, hogy miként és hogyan hamisítják meg közegei a választói lisztákat, hogy szavazni nem engednek, és más egyéb választási visszaéléseket követnek el; Ő" meg itt klotürrel fenyeget és rendeletekkel kivan kormányozni, és mégis a szegény néppárt az, a mely reakeziónárius, alkotmányellenes; sőt a mikor belépett a néppárt, első intrádáúl és üdvözletül akárhányszor onnan áthangzott, hogy ilyen és olyan hazaáruló párt a néppárt. Hát mit tett, t. képviselőház, a miniszterelnök úr az alkotmány megvédésére? Önök is, mi is azt mondjuk, hogy az alkotmány veszélyben van. Elsősorban tehát mindenesetre a miniszterelnök úrtól kellene kívánni, hogy az alkotmány megvédje. És mit tesz ő? Azt mondja, hogy ő az alkotmánynak barátja; a mire az a szegény magyar alkotmány bátran azt felelheti vissza, hogy ilyen barátaimtól ments meg engem Uram, az ellenzékkel majd magam is megbirkózom. (Derültség és helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Mert mit tett a t, miniszterelnök úr? Minden önérzetes politikus, minden önérzetes államférfiú és különösen kormányelnök, ha látja, hogy feltornyosultak a hullámok, hogy dúl a vihar, először is arra gondol, hogy talán másnak kellene átadni a kormányrudat, vagy Jónás próféta szerepére vállalkozik. Mert mit is mond Szilágyi Dezső ? (Éljen Szilágyi! Éljen! éljen! a baloldalon.) Szilágyi Dezső képviselő úr azt mondja (olvassa); »Ha a kormányelnök nem alkalmas arra, hogy e fel adatokot sikeresen megoldja, és ez iránt ma úgy hiszem ő sem táplál kételyt, nincs más mód, mint a jelenlegi többségből átadni másnak, kit a korona választ és a többség támogat, a feladatokat. Sem a parlamentarizmus, sem a kormányzati elv nem szenvedne ez által sérelmet. Hány miniszterelnök hagyta el helyét, pedig bírta a korona bizalmát, a többség támogatását, hazafiságból és annak felismerése mellett, hogy más kéz alkalmasabb a jövő feladataira.* Kétségkívül ez így áll. De a t. miniszterelnök úr nem akar ám Jónás próféta szerepére vállalkozni, mert attól tart, hogy az a czethal mely őt elnyelné, nem tenné ki harmadnapra a partra! O pedig még a gondolatától is visszariad annak, hogy ő folytonosan, az ellenzéknek gyomrában feküdjék. (Derültség.) Azután mit csinált? A pártklubban folytonosan a koronának a fényénél sütkérezett, annak sugaraiból szőtt magának öltönyt, sőt olyan czélzásokat is tett, mintha a korona képes volna még az alkotmány megszegésére is neki engedélyt, felhatalmazást adni. Majd aztán megszólaltatta a megyéket, az úgynevezett közvéleményt, (Derültség bal felöl.) a mely hogy milyen eredetű és milyen fontos közvélemény, említette a múltkor Ivánka Oszkár képviselő úr, midőn a pozsonyi esetre hivatkozott, hol míg gróf Zichy volt a főispán, addig az egyházpolitika ellen tüntetett a megyegyfílés, mihelyt pedig Szalavszky lett, az egyházpolitika mellett. (Derültség bal felöl.) Ivánka Oszkár: Úgy, mint a szabadelvű párt! Molnár János: Valóban csodálom a t. miniszterelnök urat, hogy még a nemzet nagy költőjéhez, Hazafi Verái Jánoshoz nem folyamodott és nem Íratott általa az ellenzék ellen egy megró vasi kalandot. (Derültség.) Azután, mikor még ez sem használt, megszólaltatta az öreg ágyút^ felállott a konventben a rex Tisza — mert hát akár miként tagadják, mégis ő ott a rex — és beadta azt a törvényjavaslatot, vagy manifesztumot, vagy nem tudom én, hogy mit, a minek a neve ez idő szerint lex-Tisza. A Tisza, t. képviselőház, már tudniílik a folyó, virágozni szokott, de virága nem bimbóból, nem szirmokból, hanem ártatlan rovarkákból