Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

881. omágoa tlés 1898. d«cz«mb«r 23-én, esiitCrtökSn. 269 ősi szabadságérzetét és jeles jogérzetét, az esz­tergomi központi választmány elküldte Csernoch összes iratait Trencsénmegyébe, megjelölvén, hogy ő ez és ez, itt és itt lakik, ezen és ezen szám alatt van a választók lisztájába bevéve és ez mind ott volt a trencsénmegyei hatóságnál. És ime, mi történt? Nyolcz órakor nem is tíz, ha­nem nagyobb biztosság kedvéért 11 választó­polgár által aláírva bejelentetik, mint jelölt, dr. Csernoch János. És mit tesz Gebauer válasz­tási elnök? Látja, hogy 1400 ember áll Cser­noch táborában, míg Lánczyéban csak 170 em­ber. Hiába minden katonaság, minden összpon­tosított csendőrség, itt nem lehet győznie a kormánypártnak. Kieszelt tehát egy hallatlan dolgot, a melyért Angliában, vagy Amerikában rögtön meglinchelnék, (Mozgás jdhbfélől. Zaj hal­felöl.) kilép és azt mondja, hogy miután két jelölt nyújtatott be, dr. Csernoch János és Lánczy Leó úr, — ennél talán elmondta, hogy hol lakik és micsoda, — de miután dr. Csernoch Jánosról én nem tudom, hogy hol lakik, és ki ő, azért azt be nem adottnak nyilvánítom és kijelentem Lánczy Leót egyhangúlag megválasztott képviselő­nek. (Nagy zaj bálfeöl.) Szentiványi Gyula: És Lánczy Leó elfo­gadta ? Molnár János: Igenis elfogadta, be is adta megbízó levelét, talán igazolták volna is, azon­ban két helyütt lévén megválasztva, a csaczairól lemondott. Endrey Gyula: Mind a kettő ilyen volt ? Hentaller Lajos: A másik drágább volt! Molnár János: Menjünk tovább, ott van a várnai választás. Ugyanaz nap Várnán, tehát ismét Szalavszky megyéjében összegyűlnek a választók, vagy 1600.-án a néppárton és nem tudom, hány lézen­gett az ellenpárton. Ott ugyanazt látja az elnök, a mit a csaczai: hogy semmikép sem győzhet a liberális jelölt. Az a furfang nem jut eszébe, a mi Gebauernek, hanem húzza-halasztja a vá­lasztást 9-10-11 óráig. Eljön a dél s akkor leköszön valamennyi elnök s azt mondják a népnek: Tessék hazamenni, nincs választás! Saj­nálom, hogy Pulszky Ágost képviselőúr kiment s nem hallotta e specziális eseteket. (Egy hang jobbról: Hallotta!) Ha hallotta, mért nem reflek­tált rájuk. A nyitrai választásról nem szólok. Hisz a múlt választás alatt az ellenzék öt-hat képvise­lője jelen volt ott s graficze leirták itt ama rettenetes dolgokat. Szólok a stomfai választás­ról, mely deczember 5-ike és 6-ika között, tehát a legnagyobb hidegek idején történt. Ott állatták a nyomorult népet egész éjjel havas esőben, három kordonnal körülvéve. Nemcsak tüzet nem engedtek nekik gyújtani, hogy melegedjenek, hanem még mécsest sem. Ott viradtak meg g még azontúl is hét óráig este kellett ott állauiok. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Ha Budapesten egy lóval, vagy ökörrel így bánik a kocsisa, az állatvédő intézet panaszt emel és megbirságol­tatja azt az embertelen embert. Wittmann János: S ezt a belügyminisz­tert akarják elnöknek választani! Molnár János: Ez atroczitásokat hoztam fel Pulszky Ágost képviselő úr okulására. De van sok más mindenféle, nemcsak atroczitás, hanem fur­fang is. Kieszelték, a mit még soha, vagy leg­alább oly mértékben nem űztek, és a miről a választási törvény mit sem tud, hogy a választás előtt igazolványokat adtak ki, s csak az ezzel ellátott egyéneket engedték az urnához. Aztán vagy megtagadták ez igazolványokat a szava­zóktól, vagy hamisat adtak nekik, úgy, hogy a kordonnál álló bizalmi férfi, vagy nem tudom kicsoda, széttépte a czédulát, mondván, hogy azzal nem lehet bejutni, vagy akárhányszor az igazi czédulát is széttépte. Arról nem is szólok, hogyan faggattak 10-15 perczig egy-egy választót azzal, hogy hogy hívják, elmondatva vele egész geneologiáját. Akár­hányat törvénytelenül visszavetettek! Csaczán az utolsó választásnál 100-at, Alsó-Kubinban 884-et, Csáktornyán 240-et, Galgóczon 323-őt. Nem akarok többet idézni; ha valaki erre kíváncsi, olvassa el »Tatárjárás Magyarországon« czímíí röpiratunkat, ott egész hiteles okmányokkal iga­zolva fogja találni ezt is, meg sok más egyebet. Az is megtörtént, hogy a kordonon keresztül nem eresztve a választókat, elütötték őket szava­zati joguktól. így történt Szakolczän, Nagy­szombatban s más egyebütt. Egy sajátságos tünemény fordult elö* tegnap­előtt itt a házban. Midőn Szentiványi Árpád képviselő úr arról beszélt, hogy hol történt erőszak, Kubinyi György képviselő úr azonnal belekiáltott: Nagyszombatban! Addig, míg Emmer Kornél (a nagyszombati képviselő) t. képviselő­társam ott ült, addig ezt nem látta sem ő, sem más. (Derültség balfelöl.) A mint ide ült, rögtön meglátta, sőt még fel is kiáltott Kubinyi György. Igaz — a mit Emmer Kornél úr itt a házban is mondott választását illetőleg, és a mi miatt peticziónkkal el is ütöttek, — hogy mi voltunk azok, a kik a választókat elküldöttük. Igen, de azt is kell tudni, miért és mikor küldöttük el. Csak akkor küldöttük el őket és azért, mert láttuk, hogy óraszámra sem engedik őket át a kordonon s így nem akartuk őket azon már említett szomorú stomfai állatkínzásnak kitenni. Azután, mintha megröstelte volna, — ha még tud pirulni — az a had, mely a választások körül eljár, azokat az erőszakoskodásokat, olyan módhoz fordult, a melynélfogva minden erőszakos-

Next

/
Thumbnails
Contents