Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-381

881. omágoa tlés 1898. d«cz«mb«r 23-én, esiitCrtökSn. 269 ősi szabadságérzetét és jeles jogérzetét, az esztergomi központi választmány elküldte Csernoch összes iratait Trencsénmegyébe, megjelölvén, hogy ő ez és ez, itt és itt lakik, ezen és ezen szám alatt van a választók lisztájába bevéve és ez mind ott volt a trencsénmegyei hatóságnál. És ime, mi történt? Nyolcz órakor nem is tíz, hanem nagyobb biztosság kedvéért 11 választópolgár által aláírva bejelentetik, mint jelölt, dr. Csernoch János. És mit tesz Gebauer választási elnök? Látja, hogy 1400 ember áll Csernoch táborában, míg Lánczyéban csak 170 ember. Hiába minden katonaság, minden összpontosított csendőrség, itt nem lehet győznie a kormánypártnak. Kieszelt tehát egy hallatlan dolgot, a melyért Angliában, vagy Amerikában rögtön meglinchelnék, (Mozgás jdhbfélől. Zaj halfelöl.) kilép és azt mondja, hogy miután két jelölt nyújtatott be, dr. Csernoch János és Lánczy Leó úr, — ennél talán elmondta, hogy hol lakik és micsoda, — de miután dr. Csernoch Jánosról én nem tudom, hogy hol lakik, és ki ő, azért azt be nem adottnak nyilvánítom és kijelentem Lánczy Leót egyhangúlag megválasztott képviselőnek. (Nagy zaj bálfeöl.) Szentiványi Gyula: És Lánczy Leó elfogadta ? Molnár János: Igenis elfogadta, be is adta megbízó levelét, talán igazolták volna is, azonban két helyütt lévén megválasztva, a csaczairól lemondott. Endrey Gyula: Mind a kettő ilyen volt ? Hentaller Lajos: A másik drágább volt! Molnár János: Menjünk tovább, ott van a várnai választás. Ugyanaz nap Várnán, tehát ismét Szalavszky megyéjében összegyűlnek a választók, vagy 1600.-án a néppárton és nem tudom, hány lézengett az ellenpárton. Ott ugyanazt látja az elnök, a mit a csaczai: hogy semmikép sem győzhet a liberális jelölt. Az a furfang nem jut eszébe, a mi Gebauernek, hanem húzza-halasztja a választást 9-10-11 óráig. Eljön a dél s akkor leköszön valamennyi elnök s azt mondják a népnek: Tessék hazamenni, nincs választás! Sajnálom, hogy Pulszky Ágost képviselőúr kiment s nem hallotta e specziális eseteket. (Egy hang jobbról: Hallotta!) Ha hallotta, mért nem reflektált rájuk. A nyitrai választásról nem szólok. Hisz a múlt választás alatt az ellenzék öt-hat képviselője jelen volt ott s graficze leirták itt ama rettenetes dolgokat. Szólok a stomfai választásról, mely deczember 5-ike és 6-ika között, tehát a legnagyobb hidegek idején történt. Ott állatták a nyomorult népet egész éjjel havas esőben, három kordonnal körülvéve. Nemcsak tüzet nem engedtek nekik gyújtani, hogy melegedjenek, hanem még mécsest sem. Ott viradtak meg g még azontúl is hét óráig este kellett ott állauiok. (Felkiáltások balfelől: Hallatlan!) Ha Budapesten egy lóval, vagy ökörrel így bánik a kocsisa, az állatvédő intézet panaszt emel és megbirságoltatja azt az embertelen embert. Wittmann János: S ezt a belügyminisztert akarják elnöknek választani! Molnár János: Ez atroczitásokat hoztam fel Pulszky Ágost képviselő úr okulására. De van sok más mindenféle, nemcsak atroczitás, hanem furfang is. Kieszelték, a mit még soha, vagy legalább oly mértékben nem űztek, és a miről a választási törvény mit sem tud, hogy a választás előtt igazolványokat adtak ki, s csak az ezzel ellátott egyéneket engedték az urnához. Aztán vagy megtagadták ez igazolványokat a szavazóktól, vagy hamisat adtak nekik, úgy, hogy a kordonnál álló bizalmi férfi, vagy nem tudom kicsoda, széttépte a czédulát, mondván, hogy azzal nem lehet bejutni, vagy akárhányszor az igazi czédulát is széttépte. Arról nem is szólok, hogyan faggattak 10-15 perczig egy-egy választót azzal, hogy hogy hívják, elmondatva vele egész geneologiáját. Akárhányat törvénytelenül visszavetettek! Csaczán az utolsó választásnál 100-at, Alsó-Kubinban 884-et, Csáktornyán 240-et, Galgóczon 323-őt. Nem akarok többet idézni; ha valaki erre kíváncsi, olvassa el »Tatárjárás Magyarországon« czímíí röpiratunkat, ott egész hiteles okmányokkal igazolva fogja találni ezt is, meg sok más egyebet. Az is megtörtént, hogy a kordonon keresztül nem eresztve a választókat, elütötték őket szavazati joguktól. így történt Szakolczän, Nagyszombatban s más egyebütt. Egy sajátságos tünemény fordult elö* tegnapelőtt itt a házban. Midőn Szentiványi Árpád képviselő úr arról beszélt, hogy hol történt erőszak, Kubinyi György képviselő úr azonnal belekiáltott: Nagyszombatban! Addig, míg Emmer Kornél (a nagyszombati képviselő) t. képviselőtársam ott ült, addig ezt nem látta sem ő, sem más. (Derültség balfelöl.) A mint ide ült, rögtön meglátta, sőt még fel is kiáltott Kubinyi György. Igaz — a mit Emmer Kornél úr itt a házban is mondott választását illetőleg, és a mi miatt peticziónkkal el is ütöttek, — hogy mi voltunk azok, a kik a választókat elküldöttük. Igen, de azt is kell tudni, miért és mikor küldöttük el. Csak akkor küldöttük el őket és azért, mert láttuk, hogy óraszámra sem engedik őket át a kordonon s így nem akartuk őket azon már említett szomorú stomfai állatkínzásnak kitenni. Azután, mintha megröstelte volna, — ha még tud pirulni — az a had, mely a választások körül eljár, azokat az erőszakoskodásokat, olyan módhoz fordult, a melynélfogva minden erőszakos-