Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

220 379. országos fíUu 1898. deczember 20-án, kedden. felhevfílt állapotomban tettem. Olvastam a gyorsírói jegyzetekből Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam felszólalását, s abból arról győződtem meg, hogy személyemhez intézet felhívása nem aggressziv természetű, mert ha az volna, egészen természetesnek találja a t. ház, hogy akkor én ezen felhívásra egyetlen szóval sem reflektálnék. Az elnöki hatáskör az elnök urat illeti meg és nem Rohonczy Gedeon t. képviselőtársamat. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha én akár a házszabályokba ütköző, akár illemsértő kifejezést használtam, ezért elsősorban az elnök útján a t. háznak vagyok felelős és nem személy szerint az egyes képviselőtársaimnak. (Igazi Úgy van! balfélol.) Áll ez a törvény mindaddig, míg személy szerint nem sértünk képvislőtársaink közül valakit. Már pedig Rohonczy Gedeon t. képviselőtársam személy szerint abszolúte nem érezheti magát sértve az én közbeszólásom által. Én azonban köszönettel tartozom Rohonczy Gedeon t. képviselőtársamnak, hogy nem felhívott, hanem alkalmat adott csakugyan egy rektifikácziónak a megtételére. Ezt én elmulasztottam volna, mert nem tudtam, hogy a ház tegnapi naplójába hiba csúszott be. Ezen felül alkalmat adott nekem arra, hogy megnézzem a ház tegnapi naplóját és kérjem a t. házat, méltóztassék elrendelni ezen hiba kiigazítását. Midőn ugyanis gróf Károlyi István képviselőtársam egy hasonlattal élve ő* Felsége, mindnyájunk által szeretett királynénk meggyilkolásáról szólt, ugyanabban a pillanatban néhány képviselő- ( társunk, a kik az egész beszéd folyama alatt folytonosan társalogtak, csevegtek és hangosan kaczagtak, ugyanezt a társalgást és csevegést akkor is folytatták. (Igás! Úgy van! balfélol.) Egészen látszott azon t. képviselőtársaimon, a kik a háttérben álltak, az elnöki emelvény jobboldala felöl, közel az ajtóhoz, hogy abszolúte nem tudják, miről van szó. Tehát közbeszólásomat semmiesetre sem azért tettem, mintha ők a királyné emlékét kívánták volna megsérteni, hanem igenis azt mondtam : »Látszik, nem tud ják miről van szó, mert a királyné meggyilkolásáról van szó; ezt csak nem nevetik?« Egyik nevető képviselőtársam jól tudhatja, hogy így történt, mert épen különösen az ő személyének szólott közbeszólásom, a minek következtében el is hallgattak a nevetéssel. így állván a dolog, lehetetlen, hogy a képviselőház naplójában ezen szavak maradjanak; »Azt nevetik, hogy a királynét meggyilkolták.« Én ezt így nem mondtam, ez oly vonatkozás volná, a mit magamtól el kell feltétlenül utasítanom; mert bármilyen élesek a viták, oly képviselőtársunk még sem ül itt köztünk, a ki azon nevetne, hogy a királynét meggyilkolták. Ezt mondani nem volt szándékomban, s azért kérem, méltóztassék elrendelni, hogy ez kiigazíttaseék. (Helyeslés.) Rakovszky István jegyző: Szentiványi Árpád ! (Felkiáltások balfelöl: Szünetet kérünk!) Szentiványi Árpád : T. ház! (Halijuk! Bálijuk!) Az elnökválasztás napirendre tűzése alkalmával elsősorban kell, hogy megvilágítsuk azt a kérdést, mi annak az oka, hogy a ház.iak igen t. elnöke és a két alelnök majdnem egyszerre, majdnem egy napon lemondott (Zaj jobbfelől. Haljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem lehet az közömbös sem a képviselőház előtt, sem a nemzet előtt, (Zajjobbfelöl.Halljuk! Halljuk!balfélol.) hogy különösen egy oly elnök, ki bölcs tapintatával, tapasztalatainak latbavetésével (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) . . . Kérem méltóztassanak hallgatni, vagy én várhatok. (Zaj és közbekiáltások jobbf elöl.) Mi tetszik T Én szivesen felelek, de csak úgy, ha hallom. Figyelmeztetem a közbeszólót, úgy tessék közbeszólni, hogy felelhessek rá; hogy köszönet lesz-e benne, azt nem tudom. (Mozgás jobbfelöl.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Azt mondta, milyen rossz, ha nem hallgatják az embert. Korelnök Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyöket jobbról és balról is. Szentiványi Árpád: Nem lehet közönbös sem a t. ház, sem a nemzet előtt, hogy a képviselőház elnökének, annak a férfiúnak, ki nagy tudásával, tapasztalataival, pártatlanságával tette lehetségessé, hogy ebben az időben a házban csend és rendes tárgyalás lehessen, el kellett mennie, itt kellett hagynia azt a helyet. Kell tehát, hogy megvizsgáljuk, mi ennek az oka. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen magában a lemondó levélben is bennfoglaltatik, hogy nem akart jogosulatlan befolyást engedni a ház tanácskozásainak vezetésére és a képviselőház szabályainak magyarázatára. De volt még más is, különösen az, hogy magyar pénzen fizetett külföldi lapokkal támadtatott meg, és fogtak rá oly intencziókat, amelyektől ő mindég távol állott. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Beszélnek privátim oly dolgokat is, hogy itt is igyekeztek érvényesíteni azt a régi szokásukat, hogy befeketítsék és bevádolják. Ez is hozzájárul. (Igaz! Úgy van! balfélol.) Ez tehát az oka annak, hogy mélyen tisztelt elnökünk lemondott és itt hagyta a képviselőházat. A másik elnök, ki szolidáris volt vele, ki szintén nem akart jogosulatlan befolyást engedni a házszabályok magyarázatába, elment szintén. A harmadikról már nem kell magyarázni, mert tudjuk, hogy a jogosulatlan befolyás csakugyan érvényesült annyira, hogy a képviselőház szabályainak ellenére a reggel 10 órától délután 2 óráig kitűzött képviselőházi ülést kihúzatták vele éjfélig, és nem engedték meg azt, — nem