Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-379

212 879. országos ilés 1898. deczember 20-án, kedden. De hát, t. ház, ha ezek a parlamenti tárgyalások nem is vezetnek eredményre, ha ezekuek a parlamenti tárgyalásoknak meghiúsulásával az 1867 : XII. törvényczikkben Magyarország számára világosan fentartott önrendelkezési jog teljes mérvben helyreáll, és annak alapján azután a kormány előterjesztéseit megteszi, akkor t. ház, még mindig van elég idő ezen előterjesztéseket behatóan mérlegelni, még mindig van idő, ha ezen előterjesztésekkel nem vagyunk megelégedve, ha ezen előterjesztések szerintünk nem felelnek meg közjogunknak, kellően állást foglalni, illetőleg azok törvényerőre emelkedése ellen harezolni és küzdeni. De azután, t. ház, a vitába mindenféle személyi momentumok és motívumok is hozattak be. Nem akarok ezen személyi momentumok és motivumok apprecziälásával foglalkozni, mert bármiként apprecziáltassanak is azok, előttem mindig a legnagyobb veszély a magyar államra nézve ott van, hogyha a parlament magamagát munkaképtelenné teszi, hogyha a parlament maga az alkotmányos kormányzás életgyökereit átmetszi. (Helyeslés a jobboldalon.) De, t. képviselőház, ha ekkép elmondottam nézetemet a t. ellenzéknek eljárása felett, (Halljuk! Halljuk!) kénytelen vagyok most a t. kormánypárthoz, illetőleg magához a kormányhoz fordulni, hogy azzal szemben is álláspontomat preczizirozzam (Halljuk! Halljuk!)) T. képviselőház! Mi tagadás benne, már régebben és ismételten támadtak bennem súlyos és nagy aggályok a kormány elnök úrnak több rendbeli intézkedéseire és elhatározásaira vonatkozólag. Nem fogom azokat itt felsorolni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Nagy kár azokat elhallgatni.) Kezdődtek azok ezen országgyűlés kezdetén az összeférhetlenségi kérdés elintézésével, (Úgy van! Úgy van ! Élénk tetseés a bal- és szélső baloldalon.) végződtek az utolsó időben a Desseőffy szolgabíró esetével. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem titkoltam soha nézetemet, a mikor módom és alkalmam volt arra, azoknak mindig nyílt és őszinte kifejezést adtam. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső báloldalon.) Minthogy azonban ezen nagy aggályaim, mindenféle kifogásaim, a kormáuyelnök úrnak csak taktikai és eljárási módjaira vonatkoztak, kötelességemnek tartottam aggályaimat és kifogásaimat az elvi szempontoknak alárendelni, mert nem akartam, nem akarhattam a kormánypártban differencziák feltárásával az amúgy is igen viszszás, igen bonyolult és nagyon elszomorító parlamenti helyzetet még nehezebbé termi. Ekkor aztán bekövetkezett a kormánypártnak az a hires konferencziája, (Mozgás és élénk felkiáltások a balelől: Halljuk! Halljuk!) a melyben be lett mutatva Tisza Kálmán képviselő úrnak a törvényjavaslata, a mely konferenczián ezen törvényjavaslat el lett fogadva, a mely konferenczián a párttagokra nézve kötelezővé tétetett, hogy aláírásunkkal ezt megerősítsük, a hol egyúttal kimondották azt, hogy minden párttag, a ki aláírását megtagadja, egyúttal a pártból kilépettnek fog tekintetni. Egész mellékesen jegyzem meg, de a magam szituácziójának teljes megvilágítására, hogy nekem előzetesen tudomásom volt ezen törvényjavaslatról, hogy én, mihelyt ezen törvényjavaslat szövegét láttam, azonnal, habozás nélkül elmondtam a nézetem szerint ellene szóló indokokat és azonnal kijelentettem, hogy nem helyeselhetem azt, hozzá nem járulhatok, aláírásommal meg nem erősíthetem. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De azt, t. képviselőház, hogy ezen törvény rövid idő multán be fog mutattatni a pártban magában, hogy az ez iránti szándék már eltökélt, azt nem tudtam. (Nagy zaj és élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Alattomoskodás! Furfang! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Nem tudtam, hogy mikor fog az az értekezlet megtartatni, mert ha arról tudomásom lett volna, kötelességemnek tartottam volna elsősorban magán az értekezleten állást foglalni a javaslattal szemben, (Élénk helyeslés balról.) kötelességemnek tartottam volna ott elmondani azokat az indokokat, a melyek engem arra késztettek, hogy hozzájárulásomat megtagadjam. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, Tisza Kálmán t. képviselő úr törvényjavaslatára vonatkozó nézetemet, azok után, a mik ezen törvényjavaslattal szemben tegnap elmondattak gróf Apponyi Albert úr által, a melyek elmondattak gróf Tisza István úr által, az én nézetemet lapidáris rövidséggel fejezhetem ki. (Halljuk! Halljuk!) Ezen törvényjavaslat szerintem, miut törvényjavaslat, teljesen felesleges. Mert hiszen igen jól fejtette ki gróf Apponyi Albert t. képviselő úr, hogyha bármi kilátás lett volna arra, hogy ezen törvényjavaslat, mint a törvényjavaslatoknak kell, e házban tárgyaltatik és törvényerőre emelkedhetik, akkor bizonyára a napirenden levő indemnitási törvényjavaslat, valamint azután a rövid tanácskozás után a kiegyezési provizóriumra vonatkozó törvényjavaslat is törvényerőre emeltethetett volna. íla ezen törvényjavaslat semmi egyéb sem akart lenni, mint egy tüntetésszerü bizalomnyilvánítás a kormánypárt részéről a kormánynyal szemben, akkor miért választották a törvényjavaslat formáját? (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Miért választották épeu az indemnitási és a kiegyezési kérdéseket a bizodalom tárgyaiul, miután semmi kétség sem volt a tekintetben, hogy úgy az indemnitást, mint a kiegyezési provizóriumot a kormánypárt a maga részé-