Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.
Ülésnapok - 1896-378
878. országos Blés 1898. deezember 19-én, hétfőn. 197 Gr. Apponyi Albert: És azután még beszélnek a kormány alkotmányszertí felelősségéről. Hol van ennek a felelősségnek még csak nyoma is, mikor a felmentő ítélet előre biztosítva van? (Igaz! Úgy van! hal felöl.) A kormány;, mely ily előre lekötött felmentő ítélettel megy neki a saját felelősségére teendő intézkedéseknek, az nem fejt ki nagyobb virtust, mint az a katona, ki a hadgyakorlatokon vesz részt, és bátor rohammal neki megy az ágyúknak, melyekről tudja, hogy azokban csak vaktöltés van. (Igás! Úgy van! Tetszés balfélöl.) Ezzel szemben az az erősködés, hogy azért a kormány alkotmányjogi felelőssége teljes tudatában vau, hogy azt vállalja, hogy azzal szembeszáll, annak a nívójára süly ed, a minek nívójára, ha ez a törekvés érvényesül, le akarják sülyeszteni ennek a képviselőháznak úgy vitáit, mint szavazásait. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Egy idő előtt az összes ellenzéki képviselők, majdnem kivétel nélkü', aláirtak egy felirati javaslatot, melyben azt mondták, hogy a parlamentarizmusnak összes törvényeiből és elvéiből csak egyetlen egy érvényesül: a többség uralma. No hát ezzel a kísérlettel ez az utolsó maradványa a mi alkotmányosságunknak is eltűnik, mert a tulajdonképeni, az alkotmányos értelemben vett többség akaratnyilvánításának útjába is majdnem legyőzhetetlen akadályokat gördít. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A múltban egyszer megtörtént, hogy a háznak volt elnöke Péchy Tamás boldogult képviselőtársunk, midőn a szavazást elrendelte, a szavazás elrendelése után akart valaki nyilatkozni és ő azt elnöki tisztje folytán nem engedte meg. Erre a nyilatkozni kívánó — nem tudom, hogy ki volt — boszankodva közbeszólt, hogy hol itt az igazság? És a mi volt elnökünk erre azt mondta: itt nem igazságról van szó, hanem szavazásról. (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Én akkor azt mondtam, hogy ezt a mondást aranybettíkkeí kellene a képviselőháznak homlokzatára irni. Most visszavonom ezt az óhajtásomat, mert most már szavazásnak sincsen többé helye, szavazásnak sincsen többésemmi értéke, mert hiszen formalitás az a szavazás, az előzetes aláírás a lényeg, (Élénk tetszés és taps a bal- és szélső bal oldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) T. képviselőház! Ama híres, úgynevezett törvényjavaslatnak alkotmányjogi oldalával leszámolván, csak pár szót kívánok mondani annak politikai oldaláról, politikai következményeiről. (Halljuk! Halljuk!) A javaslatnak t. benyújtói úgy mondják, hogy ők intést is akarnak intézni ebben az alakban az ellenzékhez, hogy gondolja meg, szálljon magába és az utolsó órában álljon el attól a neki tulajdonított czélzattól, hogy lehetetlenné teszi az indemnitásnak létrejövetelét, és így szükségessé az es-lex állapotok bekövetkezését. Ha azok az urak ezt a reményt csakugyan táplálták, és ennek a czélnak elérésére ennek a javaslatnak benyújtását alkalmatos eszköznek tartották, akkor ez egyszer azt bizonyították be, hogy nagyon rossz pszichológusok. Egyáltalában ha az ellenzéknek az a ezélja~és az a szándéka, hogy obstrukczió által meggátolja az indemnitás létrejövetelét az év vége előtt, valljuk be, hogy egy ilyen czélzatnak szempontjából soha ellenzék magának becsesebb és hasznosabb szövetséges társat nem várhatna és nem kívánhatna, mint a mai kormányt és mint a mai többségnek magaviseletét. (Tetszés halfelől. Zaj a jobboldalon.) Engedelmet kérek, hiszen nem a mi részünkről, önöknek részéről dobattak be a képviselőház tárgyalásaiba azok az inczidensek, a melyek a tanácskozásokat elmérgesítették. (Zaj jobbfelől.) Talán mi dobtuk be a képviselőház tárgyalásaiba azt az inezidenst, melyből a miniszterelnök magának politikai dicsőséget akart kovácsolni: a Hentzi-szobor elvitelét? (Tetszés balfélöl.) Talán mi dobtuk be a háznak tanácskozásaiba azokat a hallatlan rendőri kihágásokat, (Helyeslés balfélöl.) a melyekkel szemben egy szóval lehetett volna végezni, ha azoknak pártatlan megvizsgálása és megfeuyítése és a bűnösöknek felelősségre vonása iránt bármi biztosítékot nyerünk? Talán mi eszközöltük ki minden indok nélkül azt a királyi elnapoló leiratot, mely a háznak munkaidejéből egy hetet elvett? (Nagy zaj és mozgás a jobboldalon.) Talán mi idéztük elő azt az elnöki krizist, mely a háznak tanácskozási rendjére olyan lankasztólag hatott ? (Nagy zaj a jobboldalon.] Talán mi voltunk azok, a kik egy képviselőnek személyében durván megsértett mentelmi joggal szemben haboztunk, azt mentegetni iparkodtunk és nem adtuk rögtön azt az elégtételt a ház megsértett jogának, a mely elégtételadás esetén erről a tárgyról vita egyáltalában nem lehetett volna ? (Gróf Zichy Jenő a terembe lép. Hosszantartó éljenzés és taps.) De minden egyébnél, a mit a parlamenti tanácskozások rendes kerékvágásba jutásának megnehezítésére és megakadályozására tettek, súlyosabb és nehezebben helyrehozható az az akczió, a melyet az ismert törvényjavaslatnak alakjában megindítottak. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! A képviselőháznak egyik zárt ülésén a túloldalról Kubinyi Géza t. képviselőtársam — sajnálom, hogy nincsen itt —• az ellenzék felé fordult és az ellenzéknek kötelességérzetére és hazafiságára hivatkozott és névszerint hozzám is fordult és kifejezést adott annak a várakozásának, annak a bizalomnak,
