Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

194 378. országos Blés 1898. deczcmlier 19-én, hétfőn. lezettségének eleget fog tenni. (Élénk helyeslés a bal' és szélső baloldalon. Egy hang balfelől: Megcsalt-e bennünket, vagy nem? Ez a kérdés/) Nem tagadom, t. ház, hogy közbejöttek azután inczidensek, a melyek folytán az ellenzéknek akcziója, a mely odáig szigorúan és kizárólag ezekben a keretekben mozgott, olyan alakot öltött, a mely könnyen tovább is mehetett volna. De mik voltak ezek az inczidensek? A főinezidens az volt, hogy egy itt felhozott és a nyilvánosság előtt tárgyalt esetnek alkalmából a miniszterelnök úr egész határozottan (Egy hang balfelől: Czinizmussal !) a hivatalos pressziót (Mozgás jobbfélol.) és a választóknak hivatalos úton való befolyásolását kormányzati elvvé proklamálta. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső haloldalon.) T. ház! Igen sajátságos koinczidenczia az, hogy ezekben a napokban hozott a franczia kamara egyhangúlag egy határozatot, a melyben kimondta, hogy a választásoknak hivatali befolyás alá vételét megbélyegzi. Hajlandók volnának önök, t. uraim, egy ilyen határozatot elfogadni? (Tetszés és derültség balfelől.) Ha a t, túloldal ebbe belemenni hajlandó, és hogyha egy ily határozatot a t. ház hozna, hát az a miniszterelnök úrnak lemondását vonná szükségképen maga után, (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) ha csak a t. miniszterelnök úr az ilyen határozattal szemben nem érezné magát feljogosítottnak és indítottnak arra, hogy azt épen úgy tartsa meg, a mint az o szagnak törvényeit meg nem tartja. (Igaz! Ügy van! Zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon. T. ház! Mikor az ellenzék akczióját a parlamenti rend ellen való forradalomnak akarják nyilvánítani, és olyképen megbélyegezni, akkor azt kérdem, hol van a forradalom, hol kezdődik a forradalom ? A forradalom a fennálló törvényes renddel szemben az egyéni önkénynek felíázadása. (Igazi Úgy van! a baloldalon.) Hát mikor törvényeink vannak, a melyek tiltják a hivatali befolyásnak alkalmazását, a melyek büntetőjogi szankczió alá veszik a választásoknak szabadságát minden ilyen hivatali presszióval szemben, és mikor azután feláll itt egy miniszterelnök és azt mondja, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) hogy ő állása jogának, sőt kötelességének tartja azt, hogy a hivatalnokoknak direktívát adjon, . . . Sima Ferencz: Varjassy Árpádnak Aradon S Gr. Apponyi Albert: ... és hogy őket a választóknak befolyásolására rábírja, és erre a szelid nyomást és a szelid nyomásnak megfelelő intézkedéseket is lehetőnek tartja; mikor így előttünk áll annak a képe, hogy minden képviselőválasztásnál a választó szabad akaratára ránehezedik az egész állami apparátus, (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy tehát itt nem egy politikai felfogás küzd a másik ellen egyenlő fegyverekkel, hanem hogy azoknak, a kik a hatalommal szemben álló politikai meggyőződéseket vallanak és azokat törvényszerűen a választói jog gyakorlása által érvényesíteni akarják, hogy azoknak az államhatalomnak egész súlyával és összes eszközeivel kell megküzdeniök, a mi abszolúte kizárja a küzdelemnek loyalitását, kizárja abszolúte a küzdelem sikerének még csak lehetőségét is ; (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) mikor a rendszerbe hozott törvénytelenségnek proklamácziójával állunk szemben, akkor kérdezem, hol van itt a forradalom? Nem ott van-e, a hol a törvények uralmának helyébe a hatalmi önkény proklamáiása, a hatalmi érdekek szolgálása lépett? (Élénk helyeslés balfelől. Egy hang a szélső baloldalon: Tiszáék csak úgy tarthatják fenn magukat!) Ezen az úton azonban, a melyet én forradalomnak vagyok kénytelen nevezni, sajnos, egy igen nagy és végzetes lépés történt tovább azoknak az ismert aláírásoknak gyűjtésével, (Igaz! Úgy van! balfelől.) a melyekről nekem itt szólanom kell, mert ennek a kérdésnek tisztázásától függ Magyarország parlamentjének egész tekintélye és egész jövője. (Helyeslés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Az a törvényjavaslat, a melyet Tisza Kálmán t. képviselőtársunk (Zajos felkiáltások balfelől: Le véle! Nagy zaj.) a szabadelvű pártkörben bemutatott, talán nem esik az alá a megbirálás alá, a mely alá egy törvényjavaslat esik, a melynek az a ezélja, hogy itt benyújtassék és itt törvényerőre emeltessék. Hiszen ha azt a törvényjavaslatot óhajtják öuök törvény erejére emelni, annál sokkal kisebb fáradsággal és könnyebben lehet azokat a javaslatokat törvény erejére emelni, a melyek már a ház asztalán vannak. (Élénk tetszés balfelől.) Tehát maguknak a törvény beadóinak és aláíróinak szempontjából sem tételezhető fel az a szándék, hogy ők ezáltal a törvényhozásnak normális munkáját az indemnitás és a kiegyezési ügyeknek rendezése körűi meg akarták volna könynyíteni. Nem! Ok maguk nyíltan kimondják, hogy mire törekesznek; megmondja ezt a törvényjavaslatnak indokolása és bőven kifejti a törvényjavaslatnak beadója, hogy ők ezzel el akarják érni azt, hogy az úgynevezett ex-iex állapotnak veszélyei csökkenjenek. Az 8 okoskodásuk szerint, tudniillik ha tovább folyik az az úgynevezett obstrukczió, (Derültség és zaj a jobboldalon.) és hogyha nem lesz törvény az imdemnity javaslatból az év végéig . . . (Zaj a jobboldalon.) . . . Kérem, én csak a törvényjavaslat beadójának szempontjából beszélek! (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelől.) Azt mondja a törvényjavaslat indokolása és bővebben kifejti annak beadója, hogy, h a az ex-lex állapot beáll, abból könnyen szármáz-