Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-378

378. ors«ágo» H«g 1898, deczemoer 19-én, hétfSn. 191 Ágost t. képviselőtársam óhajtásának eleget teszek, a nélkül, hogy ezt az óhajtást mint egy reánk nehezedő kötelességet ismerném el, — de én eleget teszek annak az óhajtásának, hogy nem kutatom és nem vizsgálom a lelépett elnök lemondó levelének tételeit. Nekem ez nem szükséges ; nekem arra, hogy a lemondásnak jelentőségét konstatáljam, elég a következő tény. Mikor Szilágyi Dezső elnök lelepett, a t. ház egyhangúlag hozta meg azt a határozatát;, hogy őt az elnöki tiszt megtartására felkéri. De azokból, a mik azután következtek, nagyon világos volt, hogy ennek a határozatnak meghozatala a t. többség részéről tisztán udvariassági tény volt, a mi részünkről pedig, az egész ellenzék részéről, az a komoly törekvés, hogy Szilágyi Dezső csakugyan megtartsa az elnöki széket. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert a képviselőház ezen határozatának meghozatala után mindegyik ellenzéki párt küldöttségileg külön felkereste a lelépett elnököt, hogy őt elhatározásának megmásítására reábirja. (Igaz! Úgy van! bálfelől.) Az a párt, a mely ettől tartózkodott, és mely ez által elmulasztotta azt, hogy a határozat tisztán formai jelentőségét valóban tényleges komoly marasztalássá változtassa, a t. szabadelvű párt volt. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Ebből az egy tényből világos, hogy ha a t. többség meg is adta a lelépő elnöknek azt a külső elismerést és tiszteletet, hogy az őt marasztaló indítványhoz hozzájárult — némi habozás, némi meggondolás után, előbb ellenkező irányban indulván meg — utólag semmit sem tett arra, hogy ennek a határozatnak foganatot szerezzen, és gondolom, maga a lelépő elnök is tisztában volt az iránt, hogy e szerint ennek a határozatnak minő jelentősége volt. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Ebből, t. képviselőház, minthogy esak nem teheti fel senki, hogy ennek a háznak bármely tagja olyan vélekedésben volna, mint ha Szilágyi Dezsőben hiányoznának azon tulajdonságok, melyek az elnöki tisztségnek betöltésére szükségesek, (Derültség balfelől.) ebből, mondom, azt kell következtetni, hogy az elnökválság a t. túloldalnak legalább is nem volt kellemetlen, és azt kell következtetni, hogy az elnökválsággal a t. túloldal inteacziója szerint egy rendszerváltozás van összekötve. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon) Mi tehát szemben állunk az ismeretlennel és ebben a föltevésben megerősít engem Pulszky Ágost t. képviselőtársam mai beszéde is, a ki Kossuth Ferenczczel szemben polemizálva azzal kezdte, hogy a premisszák tekintetében vele körülbelül egyetért. Rekapitulálta Kossuth Ferenez fejtegetéseinek premisszáit és azt mondotta, hogy egyetért vele abban, hogy az elnöknek minden külső befolyás nélkül kell -az elnöki tisztet vezetnie; egyetért vele abban, hogy az elnöknek részrehajlatlanul kell eljárnia ; egyetért vele abban, hogy az elnöknek a párturalom eszközéül nem szabad szolgálnia és azután egyetért vele abban, hogy a házszabályokat úgy kell alkalmazni, a mint azok megírva vannak. De Kossuth Ferencz t. barátom nem ezt mondotta, hanem azt, hogy ő szerinte és szerintünk is abban az értelemben kell azokat kezelni, a mely értelemben és alkalmazásban azok az egész új alkotmányos éra és különösen a most lelépett elnöknek idejében kezeltettek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt a premisszát, daczára annak, hogy közbeszóíásokkal a t. képviselő úr arra figyelmeztetve lett, ezt a premisszát indoszszálni, ezt az előzményt magáévá tenni, erre a t. képviselő úr nem volt reábirható, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a mi különben csak az ő őszinteségét dicséri. (Élénk helyeslés és derültség balfelöl.) Világos tehát, t. képviselőház, hogy itt egy tervbe vett rendszerváltozással állunk szemben az elnöki székben; és egy ilyen bizonytalansággal szemben egészen indokolt dolog, hogyha a kisebbségnek, vagy ha a képviselőháznak bármelytagja azt indítványozza és remélem, a többségis magáévá teszi, hogy a házszabályok kezelendők, alkalmazandók abban az értelmezésben, a melyben azokat kezelte és alkalmazta a lelépett elnök. Épen ezért Kossuth Ferencz t. képviselőtársam határozati javaslatához egész terjedelmében hozzájárulok. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalán.) Szerintem, t. képviselőház, még nagyobb jelentőséggel bir az a másik mozzanat, (Halljuk! Halljuk!) a melyre a határozati javaslat is kiterjed, tudniillik az a mozgalom, a mely a szabadelvű párt körében indult meg és köztudomásra jutott. (Halljuk! Halljuk!) Már bevezető szavaimban vindikáltam magamnak és a parlament minden tagjának azt a jogosultságot, hogy azzal a manifesztummá vált mozgalommal és annak eredményével itt a házban és pedig épen ebben a pillanatban, épen az elnökválasztást megelőző órában foglalkozzunk azért is, mert az én véleményem szerint ez a manifesztumszámba menő mozgalom és javaslat, és aláírás gyűjtés a politikai helyzetet ferde világításba helyezi és a mi ennél is súlyosabb, azzal a tendencziávaí bir, hogy ennek a háznak a tanácskozásait és határozathozatalát puszta formasággá sülyeszsze le, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a mikor azután kár egyáltalán az ily devalvált tanácskozásoknak vezetésére és az ilyen devalvált határozatok kimondására elnököt választani. (É'énk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A politikai helyzetet szerintem igaztalan világításba helyezi az a mozgalom, mert indokolásában, ágy