Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-377

377. országos ölés 1898. deczember W-én, sKombatoa. 177 ügyminiszter úrhoz e tárgyban interpelláeziót intéztem, még ma is Pakson az illető szőlőtulajdonosnak és dézsmaváltság-hátralékosoknak uem a szőlőterméseket foglalják le, mert úgy látszik, hogy az nincs, hanem mindenféle ingóságaikat lefoglalják és elárverezik. Kérem tehát a pénzügyminiszter urat, ha lenne kegyes megnevezni azt a törvényt, a melynek alapján ezt az eljárást teheti, mert sem én, sem más azon törvényt nem ismeri. Ha pedig a miniszter urnak erről tudomása nem lehet, kérem sürgősen intézkedni, hogy ilyen zaklatásokkal a szegény népet ne keserítsék, hanem csakis a törvény értelmében járjanak el. Több szót nem akarok szaporítani, mert úgy hiszem, hogy a miniszter úr meg fogja a kellő lépéseket tenni, hanem benyújtom interpellácziómat Ha pedig mégis kedvezőtlen lenne az illetőkre nézve, fentartom magamnak akkor tudomásul nem venni. (Helye$lés a ssélső bal oldalon.) Korelnök i Kiadatik a pénzügyminiszternek. Polónyi Géza Fel kell olvasni az interpelláeziót. Molnár Antal jegyző (olvassa az interpellácsiót): »Interpel)áezió a pénzügyminiszter úrhoz! Az 1896 : XIV. tea. 1. §-a értelmében, a szőlőknek nemcsak a filloxera, hanem bármily elemi csapások által történt pusztításai miatt az az 1894. év végéig felszaporodott szőlődézsmaváltságot a szőlő jövedelméből be nem hajtható, csakis az ingatlanra vezetendő végrehajtás útján volna lehetséges, töröltesse. Kérdem a pénzügyminiszter urat, mégis hogy történhetik az idézett törvény világos szavai és értelme ellenére Pakson a hátralékos dézsmaváltságot az illetők ingóságaira vezetett végrehajtásával akarja a kincstár behajtani ?« (Helyeslés a baloldalon.) Korelnök: Sima Ferencz képviselő úr! Sima Ferencz: T. ház! Ne méltóztassék csodálkozni, ha kijelentem, hogy mindnyájunk előtt ismeretes dolog, hogy a kormány az államhatalom minden ténykedését, a kormányzat minden rendőri külön organizmusát igyekszik, a hol csak lehet, felhasználni — és mert lehet, valóban mindenütt fel is használja — a maga politikai hatalmi czéljaira. A közigazgatási hatóságoktól eltekintve már az eddig teljesen integernek tekintett bírói fórum sem ment a kormány hatalmi befolyásától. De egyet eddig még teljesen hozzáférhetetleunek tekintettünk : a postai, a távirdai közlekedést. De most már odaértünk, hogy ezzel is a kormány rendelkezik, és ha neki nem tetsző táviratok közléséről van szó, azokat egyKÉPva NAPLÓ Í896 —1901. XIX. KÖTET. szerűen, önkényesen, a törvény világos megsértésével visszatartja. Midőn ama nevezetes deczember 6-iki estén Tisza Kálmán, Bihar vármegyének volt országos ellenzéki vezére, politikai pályáját, a mely az elvtagadások egész lánczolatát képezi, (Igaz! a szélsőbalon.) a lex-Tiszával koronázta: ez a lex-Tisza minden alkotmányt tisztelő, hazafias érzésű magyar honpolgárban a legnagyobb megdöbbenést és aggodalmat keltette. Természetes, hogy midőn ez köztudomásra jött, én Tisza Kálmánnak ez állásfoglalását és a kormánynak e tervét egyébnek nem tekinthettem, nem is tekintem ma sem, mint a legnyíltabb, legbazafiatlanabb merényletnek a magyar alkotmány ellen, (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbalon) mely egyet jelent: a nemzetnek a forradalom sorompói elé való állítását. Mert egy alkotmányát tisztelő nemzet semmiféle kormánynak azt meg nem engedi, hogy az állami életnek legfőbb fundamentumait képező alaptörvényeit ily kerülő úton, pusztán politikai hatalmi érdekből konfiskálh Midőn tehát e törvényjavaslat-tervezetről tudomást vettem, pártállásomnál fogva is, de hazafias aggodalomból is kötelességemnek tartottam erről pártomat azonnal táviratilag értesíteni, egyúttal figyelmeztetni, hogy az alkotmány védelme érdekében hazafias lelkesedésük egész erejével és elszántságával keljenek fel. A távirat deczember 7-én feladatott; deczember 8-án ülés nem lévén, midőn 9-én bejöttem ide a házba, a ház postafőnöke jelentette nekem, hogy az én táviratora a távirda központi hivatala által nem továbbíttatott. (Mozgás és felkiáltások a szélső baloldalon: Hallatlan! Hallatlan!) Én ezt az itteni főnök* ől priváté tudomásul vettem, vártam azonban azt, hogy a központi tävirdahivatal, ha már magát jogosítva érzi egy távirat visszatartására, akár egy esetleges miniszteri rendelet, akár pedig a törvénynek erre szolgáló rendelkezése alapján, akkor, eltekintve attól, hogy ő neki kötelessége a táviratot közölni, mert ezen távirat közléséért pénzt is vett fel, de mert a távirat visszatartása a távirati és levéltitoknak megsértését is képezi s mint ilyen btínfenyítő eljárás alá esik, engem értesíteni fog arról, hogy ezen távirat ilyen, vagy olyan okok miatt nem volt továbbítható. Sem előre nem kaptam a központi távirdahivataltól, sem a mai napig egyáltalában nem kaptam semmiféle értesítést, hogy az én táviratom mely okon tartatott vissza. Sajnálom, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr, ki még az ülés teljében jelen volt és tudta is, hogy hozzá e tekintetben interpelláció intéztetik, elszökött az interpelláczió elől, pedig arra nyomban adhatott volna választ. Ennek daczára a távirat visszatartása czímén a kereskedelemügyi miniszter úrhoz intézett interpellácziómat felolvasom, 33