Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-373

873. országos ülés 1898* deczember 0-&n, kedden. 137 mánypárti sajtó is. Én, kérdem a t. háznak minden tegnap jelenvolt tagját pártkttlönbség nélkül, kell-e szenvedélyesebb hang ezen tiszta jogi kérdés tárgyalásánál, mint a minőt épen Pulszky Ágost t. képviselőtársam és Plósz Sándor államtitkár úr részéről tapasztaltunk, és kell-e az objektivitás nagyobb hiánya, mint a melyet épen nála tapasztaltunk, a ki akkor, mikor innét egy képviselőtársunk a zárt ülésben a miniszterelnök úr belépésekor azt kiáltotta oda, hogy ki vele, a miáltal azonban a miniszterelnök úr sem ki nem tuszkoltatott az ülésteremből, sem meg nem akadályoztatott a bemenetelben és kimenetelben ; ebben ő már az ő nagy érzékével a mentelmi jog épségben tartása iránt a meutelmi jog megsértését látta, és rögtön megtette a bejelentést, gondolom, épen Rakovszky István képviselő úr ellen. Mikor azonban a képviselőt tényleg feltartóztatják a házba jövetelében, mikor lehetetlenség ebben az igazán flagráns sérelemben a mentelmi jog megsértését nem látni, akkor ebben nem akarja észrevenni a mentelmi jog sérelmét, kérdem, ez az objektivitás? Én adok neki egy tanácsot. Tanuljon ő szenvedély nélküli előadási képességet Hódossy Imre és Emmer Kornél t. képviselőtársainktól, a kiket talán eléggé szenvedélynélkűüeknek fog találni, de akiknek előadásában volt objektivitás. Azután tanuljon egy kis flegmát a háznak azon tagjától, a kit épen ő szenvedélylyel vádolt, Ivánka Oszkár t. képviselőtársamtól, a ki, mikor a házban felszólal, a legnagyobb flegmával tudja előadni a legerősebb támadásait is. Vádol bennünket gyűlölséggel is. A mentelmi jog megítélésénél a gyűlölség részünkről nem játszik s nem játszhatik szerepet már az ügy természeténél fogva is, de náluk, úgy látszik, igen, mert náluk az a kérdés, hogy melyik képviselő mentelmi joga lett megsértve, s mivel ők gyűlölettel viseltetnek Rakovszky István iránt egyéniségénél, vagy pártállásánál foga is, ez vezeti őket a mentelmi jog csorbításának megítélésénél. Végül azt hiszem, hogy az a szenvedélynélkűli állapot, a melyben Pulszky Ágost t. képviselőtársam leledzik, olyan, hogy, a mint tegnap is láttuk, valahányszor felszólal, valóságos dinamit bombaként hat, s az egész ház nyugalmát felkavarja. Azután objektivitás az, hogy mikor a mentelmi jogról kellene beszélni, '6 a képviselői kötelességekről a közrend feutartása tekintetében tart itt prelekcziót? De egyelőre eltávozom Pulszky Ágost t. képviselőtársamtól, mert át akarok térni épen azon elhomályosításokkal szemben, a melyek e részben a túloldal egyes szónokai részéről eszközöltettek, hogy Pulszky Ágost képviselő úr kifejezését használjam, a mentelmi jog lényegére. Abban, de csakis abban egyetértek vele, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XIX KÖTET. hogy e jognak kétféle alkateleme van: az egyik feltétlen, — ő abszolútnak nevezi, — a másik feltételes, a mit 8 relatívnak nevez. De ez a kétféle alkatelem tulajdonképen háromból áll, melyek közű! kettő feltétlen immanitást jelent, a harmadik feltételest. Az első az, a mi alapja a mentelmi jog történelmi fejlődésének: az úgynevezett salvus conductus. Mert elengedhetetlen föltétele egy törvényhozó testület működésének, hogy biztosítva legyen tagjainak a törvényhozás termébe és üléseire bármikor való szabad, akadálytalan eljuthatása, onnan bármikor, ülés közben is eltávozhatása, ismét szabad visazatérhetése. Ez az egyik. A másik, a mi a parlament felelőtlenségének megóvására, szolgál, és szuverenitását védi, az, hogy a törvényhozótestület tagja azért, a mit mint képviselő, vagy főrendiházi tag tesz, vagy mond, senki által nem vonható felelősségre, még a ház által sem adható ki, egyedül a ház maga vonhatja őket felelősségre. De van egy másik része is a mentelmi jognak. Ez az úgynevezett feltételes alkatelem, mely, ha későbbi fejlődéstí is, nem oly lényegtelen, mint Emmer Kornél képviselő úr jelezte. A feltételes immunitás lényege abban áll, hogy a mit a képviselő mint nem képviselő tesz, vagy mond, azért sem vonható máskép felelősségre, csak a háznak, a törvényhozásnak előleges beleegyezésével, engedelmével; mert a törvényhozás az immunitásnak ezen alkateleme által meg akarta óvni tagjait attól, hogy zaklatások által, vagy egyéb törvényes czímbe öltöztetett ily ügyek alatt törvényhozói mfíködésök függetlenségében esorbát ne szenvedjenek. Ez tehát szintén lényeges kellék a törvényhozó testületek szuverenitásának megóvása tekintetéből. Ennélfogva az immunitás mindhárom alkateleme lényeges. A törvényhozó testületek szabad működése lényeges alkotmányjogi garanezia, a mely nem oly kicsinyes, a mint azt Pulszky Ágost t. kép vipelőtársam, sőt Plósz Sándor államtitkár úr is mondotta, a melyről a parlamentek lemondhatnának, síit ellenkezőleg: minden parlament a legnagyobb féltékenységgel őrizte, de őrizte azt a mi parlamentünk is hosszú gyakorlat alapján. Csak most, Bánffy kormánya alatt jutottunk odáig, hogy a közjogi garancziák épségben tartása iránti érzék oly alacsonyra sűlyedt hogy ebben már egyesek kicsinyes, sőt minden jelentőségnélkűli dolgokat látnak. Ha már most, t. ház, megállapítottuk a mentelmi jog lényegét, át kell térnünk a konkrét esetnek megvizsgálására és arra, hogy a mentelmi jog mennyiben, és melyik alkatelemében van most megsértve? Ezen szempontból sajnálom, hogy kénytelen vagyok a t. házat talán untatni azzal, (Bálijuk! Halljuk! a baloldalról) hogy 18