Képviselőházi napló, 1896. XIX. kötet • 1898. november 28–deczember 30.

Ülésnapok - 1896-372

S73. országos fllés 1898. deczember 5-én, hétfőn. 119 Kubik Béla: Felteszik, hogy ilyesmivel el lehet bolondítani a házat! Hódossy Imre: Szőts Pál képviselő úr is ki lett ott hallgatva s erre a kérdésre uézve igyekezett az ő felfogása szerint rektifikálni a tényállást és azt mondja Szőts Pál képviselő úr (olvassa): »Az elővezettetési parancs csak akkor adatott ki, mikor Eakovszky István képviselő úr azt mondta a kapitánynak : »Majd megtanítom én magát!« Rábeszélésének sikerűit a rendőrkapitányt az elővezetési parancs visszavonására birni.« Tehát Szőts Pál képviselő úr sem mondja, hogy alig igazolta a személyazonosságot, azonnal, vagy legott szabadon bocsáttatott, a mint a mentelmi bizottság jelentésének szövege mondotta, hanem azt mondja, hogy az ő rábeszélésének sikerült a rendőrkapitányt az elővezetési parancs visszavonására birni. Perczel Béni képviselő úr pedig a maga részéről úgy beszéli el a dolgot, hogy ő azt mondotta: »Rakovszkyt nem fogja elővezetni, mert inkább keresztülmegyek önön!« További argumentácziója (Halljuk! Halljuk!) a t. bizottságnak a következő volt: »Minthogy ezek szerint Rakovszky István képviselő úr személyes szabadságában megsértve nem lett s a rendőrség ténykedése nem azzal a szándékkal lett a képviselő úr ellen intézve, hogry őt törvényhozói hivatása teljesítésében gátolja . . .« T. képviselőház! Az államtitkár úr az imént egy és talán egyetlen igen helyes distiakcziót állított fel, egy igen helyes és alapos tételt, tudniillik azt mondta, hogy az megtörténhetik, hogy a mentelmi jog megsérthető a nélkül, hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény követtetnék el, valamint megfordítva is. Azt nem mondta, de bizonyára konczedálni fogja, hogy konkurrenczia is történhetik, vagyis, hogy megsértetik a mentelmi jog és a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény is követtetik el. Nekünk azonban e házban elegendő vizsgálnunk — és nem is szabad tovább mennünk, mint odáig — vájjon a mentelmi jog megsértetett-e, vagy nem, vagyis személyes szabadságában korlátozva lett-e egy képviselő, vagyis akadályozva volt-e törvényhozói tisztében eljárni, igen, vagy nem? (Helyeslés balfelöl.) Hogy annak mik a további akár fegyelmi, akár bűnvádi következményei és vannak-e olyanok, vagy sem, az reánk nem tartozik. (Helyeslés balfelöl.) Már pedig nekem úgy látszik, hogy a t. bizottság épen az ellenkező szempontból indáit ki, mert azt gondolja, hogy ha nem követtetett el a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekmény egy képviselővel szemben, akkor a mentelmi jog sem lett megsértve, tudniillik a szándékra fekteti a súlyt, azt mondván, hogy a ténykedés nem azzal a szándékkal lett a képviselő úr ellen intézve, hogy őt törvényhozói hivatása teljesítésében gátolja. Hiszen ha azzal a szándékkal tette volna az a rendőrközeg, akkor ő a büntető törvénykönyv 163. §-ába ütköző bűntettet követett volna el s azért három évi börtönre volna ítélendő, mert akkor ő a képviselőház egy tagja ellen erőszak bűntettét követte volna el. Nem azt mondjuk mi, hogy ilyent követett el, azt majd a bíróság fogja esetleg megállapítani, hogy ez fenforog-e, vagy nem, hiszen neküuk erre nézve adataink nincsenek, hogy mi volt a szándéka és gondolata az illetőnek. Ebből azonban nem következik az, hogy nincsen a mentelmi jog megsértve, mert nem követtetett el a büntető törvénykönyv 163. §-ába ütköző bűntett, azért az még megáll, annak daczára, hogy ha nem is azzal a szándékkal talán, de tényleg feltartóztatta őt s a házba bejönni megakadályozta. Ez ismét arra a kérdésre indít engemet, hogy mi ezélból emelte azt ki az igen tisztelt bizottság, hogy nem követett el az a rendőrközeg a büntető törvénykönyv 163. §-ába ütköző cselekményt? Először nem is volt módjában est a kérdést tisztába hozni. Milyen adatokból tud a t. bizottság következtetést vonni a rendőrkapitánynak az intenczióira ? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én nem olvastam, hogy valamely adatot szerzett volna be erre nézve a bizottság, tehát milyen alapon mondja azt, hogy nem azzal a szándékkal tette? Nem tadom, hogy milyen szándékkal és ebben a házban senki sem tudhatja azt, hogy milyen szándékkal cselekedett az a rendőrkapitány, csak a tényt tudjuk, a szándék kutatására sokkal nagyobb apparátus volna szükséges, mint akár az, a melylyel mi rendelkezünk, vagy akár a bizottság rendelkezik. Valamint azt nem mondhatjuk ki és erre nem h kompetens a ház, hogy megmondja, hogy vájjon azzal a szándékkal cselekedett-e a rendőrtisztviselő és a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekedetet követett-e el, époly kevéssé volt a t. bizottság ilyen helyzetben. Csodálkozom tehát, hogy mily alapon tudták ezt a jelentésbe bevenni, bizonyára ismét azzal a czélzattal, hogy talán valamivel enyhébb színben tűnjék fel a dolog. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) De ez nem képes megváltoztatni azt a tényt, hogy Rakovszky István szabadságában korlátolva volt és így mentelmi jogában meg volt sértve. T. ház! Nekem úgy látszik, hogy a bizottság, ha nem mondja is, de a legnagyobb súlyt fektet mégis arra, a mit csak úgy mellékesen látszik mondani s a mi talán másoknak is megfordult a gondolatában, hogy: »Miuthogy magát névszerint meg nem nevezett és nevét megmon-