Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-350

350. országos ülés 1898. november 7-én, hétfőn. M (Zaj.) a bizottságokban letárgyaltatta a most a t. uraktól függ, hogy akármelyik perczben, (Zaj balfelöL) ha a napirendre tűzendő törvényjavaslat letárgyaltatott, érdemleges tárgyalás alá is vegyük. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Akár holnap! Rögtön!) Már most, hogy mi nyilatkozzunk arra vonatkozólag, hogy mi lesz, ha így nem lehet, azt ez időszerűit kétszeresen indokolatlannak tartom. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Taktikailag tartom lehetetlennek azt;, hogy akkor, a midőn tgj egyezség van szőnyegen, a mely a két kormány között létrejött, akkor, a midőn az még eldöntve nincs, liogy ezen egyezség egyáltalában létre nem hozható, már a másik alternatívára vonatkozólag nyilatkozzam. (Élénk helyeslés jobbról. Felkiáltások a szélső baloldalon: Mikor less létrehozva? Nagy zaj. Halljuk! jobbfelől.) Annyival inkább nem tartom indokoltnak ezt. mert a mint méltóztatnak látni, ezen javaslatok Ausztriában is bizottsági tárgyalás alatt vannak, már a részletes tárgyalásba is belementek és egyes ezikkek a vámszövetségre vonatkozó törvényjavaslatban változatlanul el is fogadtattak. Óhajtjuk, reméljük, hogy ez így menjen, kivánságunk is az, hogy érdemben változások ne álljanak elő. (Közbeszólások a szélső baloldalról: Hát a quótafelemeié* ? !) Polónyi Géza : Erről tessék szólani! B.Bánffy Dezső miniszterelnök: A két kormány közötti megállapodásról ez idő szerint más irányú nyilatkozatnak sem lehetősége, sem szüksége fenn nem forog. (Felkiáltások a szélsőbalon: Halljuk a quótáról!) A quótát illetőleg, t. ház, a kormány álláspontja mindig az volt, hogy addig, a míg a quótabizottságok megállapodásra nem jutnak, vagy a megállapodás lehetetlensége nem konstatáltatik, addig a maga részéről állásfoglalás kötelessége nem állott elő. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az álláspontunk ma is, t. ház. (Mozgás bal felől. Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy a quótabizottság, a magyar, a legközelebbi napokban ülést tartott és ott kijelentette, miszerint az osztrák bizottság által javaslatba hozott quótaarányt elfogadhatónak nem tartja, sőt az ajánlatot érdemében tárgyalandónak sem. Ez a kijelentése, ez az állásfoglalása a bizottságnak itt bevégeztetett ugyan, de Ausztriában még ebben a kérdésben a megküldött nunezium alapján az ottani quótabizottság nem nyilatkozott. Ilyen körülmények között még nem jött el az ideje annak, hogy a kormány — meghiúsulván a két bizottság között a tárgyalás — itt a házban nyilatkozatot tegyen. (Helyeslés jobbfelől, nagy zaj és mozgás balfelöl.) Igenis ismerjük a törvényt, a mennyiben a bizottságok közötti tárgyalások eredményre nem vezetnének, az esetben a kormány kötelessége — mert a törvény a két házat rendeli, de természetesen a kormány kezdeményezésére — javaslatot tenni a ház elhatározására nézve és ezen javaslatban kötelességének fogja tartani a kormány ebben az irányban álláspontját a t. háznak kijelenteni. Méltóztatnak tehát türelemmel lenni, úgy gondolom e tekintetben az idő nincs olyan messze. (Felkiáltások balfelöl: Mikor? Zaj.) Azt mondja a t. képviselő úr, hogy nem nyilatkozunk, s hogy miért nem nyilatkozunk, miért akarjuk a parlament kicsinylését, vagy lenézését ez által dokumentálni? Hát kérem, nem dokumentáltunk semmit, mert nem nézzük le sem a parlamentet, sem az országot, de teszszük azt, a mit az ország érdekében levőnek tartunk, (felkiáltások balfelől: Ez frázis!) Ez a mi kötelességünk. Hogy mit mikor mondunk el, t. ház, azt méltóztassék ránk bízni. Még a t. képviselő úr is, ámbár nem hallottam egész jól, azt gondolom, uem tévedek, azt mondta, hogy lehetnek esetek, a hol az ország érdekére való tekintettel bizonyos nyilatkozatot tenni nem czélszerü. Hát én nem fogadom el, hogy most nyilatkozatot tenni nem czélszeríí, azt mondom, hogy nyilatkozatot tenni nincs is szükség, nincs idejében, de akkor is, tisztelt képviselőház, nem egy képviselő, vagy kettő, vagy tiz, vagy a kisebbség határozza meg, hogy a nyilatkozás ideje mikor van, hanem a többség. (Élénk ellenmondások balfelöl. Nagy zaj.) A többség azt a nyilatkozatot, a melyet mindezen kérdésekre vonatkozólag tettem én, tett a pénzügyminiszter úr, igen is kielégítőnek tartja, ezért ez idő szerint többet nyilatkozni nem tartom szükségesnek. (Nagy zaj és ellenmondások balfelöl.) Azt kérdi a t. képviselő úr, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) kellemes-e a személyes támadások egész sorozata, kellemes-e a kormánynak a bűnök felsorolása? Hát én azt mondom, t. hág, hogy nem; én azt mondom, t. ház, hogy a legkellemetlenebb, a legbántóbb, és mégis azt mondom, hogy változtatni a dolgon nincs módomban és ennek folytán el kell tűrnöm, el kell tűrnöm főképen azért, mert legnagyobb részben ezen sértések, ezen támadások nem is jogosultak, nem is igazságosak. (Igaz! Ügy van! jobbfelöl. Zaj és ellen mondások balfelöl.) Hogy eltekintsek a többiektől, csak egyetlenegy esetről kívánok szólani: az úgynevezett Desseőffy-ügyről. (Halljuk! Halljuk! Mozgás) T. ház! Itt a házban Lukáts Gyula képviselő úr — én ugyan nem hallottam, mert akkor nem voltam a teremben — elmondott, gondolom, a Budapesti Hirlapra hivatkozva, egy párbeszédet, mely köztem és Desseőffy főszolgabíró úr között lefolyt volna, a mely párbeszédnek egyik, és az azon napokban elhangzott beszédek szerint sérelmes pontja az volt, hogy én