Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-349

349. országos ülés 1898. november 5-én, szombaton. Őt, somtól szólított el választóim bizalma, azt az új eszmekört, a melynek világába léptem. A tapasz­talat azonban az ellenkezőről győzött meg, mert megdöbbenve kellett látnom, mint merül el itt minden hazafiúi érzés a liberalizmus bűnten­gerében, és mily ádáz harczott vívnak a többség tagjai nem a nemzeti, hanem saját étdekeikért, (Úgy van! halfelöl.) és mily kevés értéke van azoknak, a kik tisztességben és becsületességben keresik a nemzet érdekeinek a megvédését. (Úgy van! halfelől.) Parlamentáris életünkben az érzel­meknek ilyen ellentéte az, a mely elszigetelvén a pártkereteket, élessé teszi a pártküzdelmeket, élessé, mert a liberalizmus megfosztotta par­lamentáris életünket azon erkölcsi alaptól, a melyen az ellentéteket összehozni és kiegyen­líteni lehetne. Mily nehéz tehát a kisebbségnek a küzdelme, mely csak az igazság meggyőző érveivel léphet fel azon többség ellen, a mely a közérzületnek hamisításából élősködik. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Az ez alapon összetorbozott több ség azután nem csoda, hogy egy részében a hasznott már élvezi, a másiknak minden törek­vése az, hogy a hasznot, a melyet les, elérhesse, és az eszközökben nem is válogat, azt tartván, hogy minden czél szentesíti az eszközt. Ebben találjuk fel a korrupcziónak magvát, a mely a liberalizmus termő talaján oly hatalmasan fej­lődött ki. A korrupcziónak, a mely nap-nap után elemi erővel tör elő, és romboló pusztítást visz véghez egész társadalmunkban, megvannak a saját áldozatai, a melyeket azután a korrupczió megteremtése e szavakkal szokott illetni, hogy ügyetlenek és tényleg egy rendszerben, a mely­ben az emberek egymás hibáit leplezik, csakis azok eshetnek el, a kikben nincsen elég életre­valóság. (Úgy van! halfelől.) És, t. képviselőház, ezek a bukások szakítják meg azután a korrup­czió emberei között a szolidaritást, azoknak meg­büntetése által mentik saját hibájukat, és pró­bálják magukat tisztára mosni. De a mily kevéssé a szerecsent, époly kevéssé lehet a liberális rend­szert fehérre mosni. (Úgy van! balfelöl.) De vannak áldozatai a korrupcziónak a tisztességes emberek sorában is, és ezek azok a kik lángoló hazaszeretetük által vezéreltetve, a haza oltárán áldozzák fel eszméikért önmagu­kat, de a kiket a liberalizmus erőszakossága és zsarnoksága érvényesülni nem enged, és a kik ezen bátorságukért ekként romlásukat okozzák, nemcsak maguknak, hanem egész családjuknak. (Úgy van! halfelől.) Kétségtelen tehát mindezekből, t. képviselő­ház, hogy a többséget a korrupczió viszi, és a Bánffy-kormányt a korrupczió tartja. (Zajos he­lyeslés halfelől.) És ha volt még valakinek ez iránt kételye, az meggyőződhetett erről az imkompati­bilitás eseteiből, (Úgy van! halfelől.) a melyek mint egy Röntgen-sugár világították be a libe­ralizmusnak egész rendszerét, (Úgy van! halfelől.) nyilvánvalóvá téve, hogy a liberalizmusnak sem erkölcsi, sem politikai belértéke nincs. Én tehát, t. képviselőház, nem csodálkozom azon, hogy midőn mi az igazságot szegezzük az önök mel­lének, az iránt önök érzéketlenek maradnak. Nem is hiszem én, hogy ennek a küzdelemnek ered­ménye az volna, a melyet sokan reménylenek, hogy megdönteni lehetne e rendszert; mert semmi sem nehezebb, mint a korrupczió elleni harcz, a melynek vannak látható és láthatatlan kinövései, a melynek nem lehet tudni szálait, hogy kezdő­dik, és hol végződik. (Úgy van! halfelől.) Ugyan­azért nem elég a korrupczió törzsét gyökereitől elválasztani, el kell távolítani a gyökereket is, különben új életre kel. A hidrának nem elég levágni a fejét! (Úgy van! halfelöl.) Meg kell változtatni a nemzeti közszellemet, a melyet a liberalizmus saját képére teremtett, mert abban találjuk a korrupczió fájának gyökereit. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Azt tartom, hogy a liberalizmus által lejáratott parlamentáris tekin­télyt nem lehet itt szóharczokkal helyreállítani, hanem csakis társadalmi téren kifejtett tevékeny­ségek. Felismertük ezt mi: a néppárt tagjai már működésünk első kezdetén ; ugyanazért tevékeny­ségünket, a melyet itt a házban kifejtünk, tár­sadalmi téren is folytatjuk. (Helyeslés halfelöl.) És ha önök azt hiszik, hogy törekvésünknek eddig sikere nem volt, nagyon csalódnak, mert hogy a liberalizmus által üldözött keresztény szellem új életre kél, az a néppárt tevékeny­ségének köszönhető. (Úgy van! Úgy van! hal­felől.) Semmi kétségem az iránt, hogy az igy megerősödött társadalom fogja megbontani és sirba dönteni a liberalizmus rendszerét és letaszí­tani helyükről azokat, a kik a nemzet legszentebb jogaival, a melyekhez oly sok szenvedés árán jutottunk, visszaélnek, azokat bitorolják. (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) És, t. ház, bennünket e becsületes törekvésünktől nem fog visszariasztani az önök gyűlölete, a mely gyűlölet tárgya képezi a mi erényünket; üldözésükkel szemben áll ki­tartásunk, és igazságunkban van a mi erőnk. (Úgy van! halfelöl.) Sajnos, hogy e törekvésünk­ben a liberalizmus által félrevezetett protestáns testvéreink bennünket mindeddig nem támogattak ; be nem látják az egyházpolitikai törvényeknek egyházukra nézve káros és romboló hatását, (Úgy van! halfelől.) és még mindig megadással nézik az események fejlődését, a helyett, hogy fel­ébrednének és a veszélyt maguktól elhárítani igyekeznének. (Helyeslés a haloldalon.) Éti ennek daczára hiszem, hogy nincs távol az idő, a mikor be fogják ismerni tévedésüket és ledöntve a fele­kezeti válaszfalat, a melyet nem mi állítottunk fel, hanem ők, velünk közös erővel fognak működni

Next

/
Thumbnails
Contents