Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-365

865. országos Blés 1898. november 25-éu, pénteken. 349 eltűnt a lényeg, az igazság és ezzel az erkölcsi erő. De ha a törvényhozás működésében nem állanak is elő ilyen zavarok, az abszolút párturalommá fajult parlamentarizmus vészthozóbb magánál a fejedelmi abszolutizmusnál is, mert a szabadság szólamait tovább használva az alkotmányosság üres formáival takaródzik, és e mellett az állami életnek minden megnyilvánulását, a közhatalmak minden funkczióját önfentartási küzdelmének érdekében megmételyezi, fenséges jogokat ad a törvényekben, de azok gyakorlását az életben csúffá teszi, és így a valótlanságnak olyan légkörét teremti, mely a nemzetből az erkölcsi érzéket, a törvénytiszteletet, a hatalom tekintélyét, a szabadságért és minden eszményért valő lelkesedést kiölni, — ellenben a haszonlesést és lelki elsatnyulást, az elfojtott gyűlölet mellett görnyedező külső meghajlás és alakoskodás szellemét terjeszteni alkalmas. Felséges Urunk! Ilyen a mi alkotmányos életünknek képe, ilyen az a válság, melynek elhárítását annál teljesebb jogosultsággal és őszintébb bizalommal kérjük Felségedtől, minél nyilvánvalóbb az a tény, hogy e válság eredete a végrehajtó hatalommal íízött rendszeres visszaélés. Alkotmányunk szerint pedig ezt a végrehajtó hatalmat a felelős minisztérium útján Felséged gyakorolja és a miniszterek Felséged ez uralkodó jogából kifolyólag Felséged megbízásából teljesítik annak teendőit. Kérjük és reméljük az orvoslást Felségedtől, mert a magyar korona és a magyar nemzet jogai egy forrásból erednek, egy jogczímen alapulnak, egyforma erővel bírnak, egyaránt szentek; az egyiknek sértetlensége a másik sértetlenségének föltétele; az egyiknek gyengülése a másiknak is megingatása, az egyiknek összeroskadása a másikat is romjai alá temetné, az egyiknek megtámadása épúgy forradalom, mint a másiké. E két jogkör közt a közös jogezím szolidaritást teremtett, melyet megerősödésök, vagy gyengülésök alakjában — a szerint, a mint e szolidaritás törvényeit elismerték, vagy megtagadták — bebizonyít és megerősít a történelem. Valamint tehát a nemzetnek kötelessége volna a megtámadott fejedelmi jogok védelmére egész erejét latba vetni, úgy a királytól is bizalommal várhatjuk, hogy fejedelmi hatalmával meggátolja a nemzet alkotmányos jogainak megtámadását. A mostani támadás pedig nem e jogok némely részlete, hanem azoknak egész lényege és fennállása ellen irányul. És ha Felséged királyi esküje értelmébe i nem tűrheti el a legcsekélyebb törvény megszegését sem, még kevésbbé nézheti el az egész alkotmány megtámadását, legkevésbbé engedheti pedig meg azt, hogy hfítlen tanácsosok a támadás fegyveréül a királytól reájuk ruházott hatalmat használhassák, és midőn ezt teszik, tüntetőleg hivatkozhassanak Felséged legmagasabb bizalmára. Ezért tartjuk kötelességünknek, hogy az alkotmánynak válságos helyzetét Felséged legmagasabb tudomására hozzuk, hódolatteljesen kérvén Felségedet, hogy azt fejedelmi jogkörében orvosolni, és ezáltal a közélet nyugalmát helyreállítani kegyeskedjék. Felséged jelenlegi kormányának hivatalban maradása azoknak az alkotmányellenes felfogásoknak szentesítéseként volna értelmezhető, melyeket e kormány nemcsak a gyakorlatban alkalmazott, de most már elméletileg is hirdetett és kormányzati elvekké avatott. A nemzet alkotmányos jogai tehát mindaddig veszélyben forognak, míg azoknak a kormány részérői történt gyakorlati és elméleti tagadása megtorlásban nem részesült, és mig a hatalom az alkotmány megtámadóinak kezében marad. Ily állandó fenyegetés súlya alatt a nemzet képviselői nem teljesíthetik feladatukat azzal a függetlenséggel higgadtsággal és nyugalommal, melyet különösen a most megoldandó nehéz és fontos kérdések igényelnek. Hódolatteljesen kérjük tehát Felségedet, állítsa helyre alkotmányunk biztosságát és szentségét, működésünk nyugalmát és méltóságát azon tanácsosainak eltávolításával, a kik mindezt veszélyeztetik és kegyeskedjék a kormányzati hatalmát olyan férfiak kezébe adui, a kik a korona és a nemzet szent és sérthetetlen jogait egyaránt tisztelik és megóvják. Kik egyébiránt hódolatteljes tisztelettel vagyunk s. a. t. Beadják: Hódossy Imre, Bartha Miklós, gróf Apponyi Albert, Horánszky Nándor, Szentiványi Árpád, gróf Károlyi Sándor, Thaly Kálmán, gróf Károlyi László, Lukáts Gyula, Putnoky Mór, Antal Pál, Thaly Ferencz, Kállay Leopold, Kubik Béla, Blaskovics Ferencz, Korniss Ferencz, b. Sennyey István, Nagy Gyula, dr. Visontai Soma, Kossuth Ferencz, Illyés Bálint, Fáy István, Justh Gyula, Beniczky Árpád, Hentaller Lajos, Leszkay Gyula, Sturman György, Kiss Albert, Papp Elek, dr. Meskó László, dr. Biró Lajos, Rigó Ferencz, Balogh László, Sima Ferencz, Hock János, Jagics József, gróf Benyovszky Sándor, Sághy Gyula, Győry Elek, gróf Esterházy Mihály, Ivánka Oszkár, Wittmann János, Somsich Andor, Bogyay Máté, Makfalvay Géza, dr. Tóth János, Lakatos Miklós, Bernát Béla, dr. Endrey Gyula, Jeszenszky Ferenez, Oláh József, Frey Ferencz, Lázár Árpád, dr. Berger Ignácz, Gulner Gyula, KolozsváryKiss István, Szluha István, Szalay Károly, Kalocsay Alán, Mezőssy Béla, gróf Zichy Jakab, Reitter János, Olay Lajos, Polónyi Géza, Bolgár Ferencz, dr. László Mihály, Tibád Antal, Mihályi Péter, gróf Károlyi István, Holló Lajos, Várossy