Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

332 361. országos ülés 1898. november 24-én, csütörtökön. De nem ez a főellenvetés, ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása és különösen mostani tárgyalása ellen. Igen fontos kifogások emeltettek a sorrendre nézve és különösen két ilyen indítvány volt a napirendi vitában. Azért vagyok bátor ezzel foglalkozni egész tárgyilagosan, mert szorosan a tárgygyal összefügg, — különben pegig ettől eltérni nem fogok, mert sem polémiát gyakorolni, sem felidézni abszolúte nem akarok. Az egyik indítvány Barabás Béla t. képviselő úr részéről tétetett a városok fogyasztási adójának ideiglenes rendezése tekintetében, a másik, ágy tudom, Wittmann János képviselő úr részéről, mely hangsúlyozza a kiegyezésre vonatkozó törvényjavaslatoknak előbb való tárgyalását. Mindjárt kifejtem, hogy miért nem lehetséges ez. Az első törvényjavaslatot, a melyben az egyes városokra vonatkozólag azon intézkedést javasolja a kormány, hogy azok a fogyasztási adó czímén ért veszteségekért némi kárpótlásban részesüljenek, végre sem hajthatják, h a az indemnitásra vonatkozó törvény előbb meg nincs. Miért? Mert az indemnitásra vonatkozó törvény 1. §-a az időközben alkotott törvények alapján előálló kiadásokra megadja a felhatalmazást. Tehát a míg az indemnitás erre nézve a kormány kezében nincs, hiába hozza meg a törvényhozás a városok kárpótlására vonatkozó törvényt, mert arra a kormánynak fedezete nincs, s ennek következtében azt nem hajthatja végre. A másik indítvány a kiegyezési javaslatokra vonatkozik. Ezek egész komplexumot képeznek. Már most számítsunk egy kicsit az idővel. Mire van több valószínűség, hogy alapos tárgyalás útján el lehet végezni: ezt az egy rövid törvényjavaslatot-e, vagy azt a 18 at, mely az ország anyagi érdekeit minden irányban felöleli, s a melyre nézve igen erős elvi ellentétek választják el a ház tagjait és pártjait? Azt hiszem, hogy ha ezeket bocsájtanók vitára, lehetetleaség volna, — még ha a ház minden pártjáról minden jóakaratot és buzgóságot feltételezünk is, — hogy ezek még az idén törvényerőre emelkedjenek, annál inkább, mert részben összefüggnek az Ausztriában történő dolgokkal is. Ennélfogva még a legoptiraisztikusabb számítások szerint is ki van zárva annak lehetősége, hogy ezek még az idén törvényerőre emelkedjenek. Ha tehát ezt a sorrendet fogadnók el, hogy állana a helyzet? Nem volna törvényes állapot sem a kiegyezés, sem a költségvetés tekintetében. Ha ily dolgokban kell választani, szerintem az a helyes, hogy legalább az egyikben biztosítsuk a törvényes állapotot. Ez természetesen nem zárja ki, hogy ha oly gyorsan tárgyaljuk le az indemnitást, hogy idő marad ez évben a kiegyezési javaslatok tárgyalására is, ezt is meg ne tegjük, annál inkább, minthogy már ezeket a szakbizottságok is előkészítették s a ház egész szabadsággal és minden zavar nélkül tárgyalhatja. De ha már e kényes és nehéz választás előtt áll a törvényhozás, akkor az egyenlően terminushoz kötött javaslatok közül azt kell tárgyalnia, melyet valószínűleg letárgyalhat és törvényerőre emelhet s nem azokat, melyeknek törvényerőre emelésére sokkal kevesebb kilátás van. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem szoktam a nehezebb kérdések elől kitérni s ezért felhozok egy másik, sokat ventillált kérdést is. Ez az alkotmányjogi kérdés. Ha arról kell intézkedni, hogy a tényleges állapotok fentartassanak, illetőleg kormányi intézkedések álljanak elő, természetesen a felelősség itt óriási minden tényezőre nézve, úgy a kormányra, mely azzal él, mint azon tényezőre, mely előidézi. De ha már alkotmányjogi szempontból birálom a dolgot, azt a tételt állítom fel magamnak, hogy miből származik alkotmányjogi, politikai szempontból az országra nézve nagyobb hátrány, ha a költségvetésben nincsen alkotmányos kezelés előre biztosítva, vagy hogy, ha a kiegyezési kérdésekben nincs ? Én, tekintve a tárgyat magát és minden polémiát kerülve, a tárgy természetéből okoskodom és állítom, hogy sokkal veszedelmesebb az első eset, mert a társadalom minden rétegét, az első hivatalnoktól az utolsóig, az intézményeket összességükben, minden adófizetőt és az egész állami gépezetet minden minueziózus részében érinti a költségvetés, holott a kiegyezési dolgokban in totó jelenik meg az állam, mint ilyen s a polgárokra a legtávolabbról sincs az a hatása, a mely hatása van a költségvetésnek magának. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Az alkotmányjogi szempont, az ellenőrzési szempont határozottan e mellett szól; iparkodni kell ugyan mindent létrehozni, de ha már választani kell, — hangsúlyozom, ha már választani kell, — akkor mindeuesetre erről kell gondoskodni, mert ez hat ki a nemzet minden rétegére és azt kell kerülni mindenáron, hogy a nemzetben bár csak egy tag is érezzen olyasvalamit, a mi a törvényen kivííli állapot szoros következménye. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor vagyunk alkotmányunk s törvényeink iránt tisztelettel, hogyha a nehéz és bonyolult feladatokat abban a sorrendben oldjuk meg, melyben az alkotmányjogi veszedelem, az alkotmányjogi hátrány nagyobb. Meggyőződésem szerint a költségvetéssel szemben az sokkal nagyobb, mint minden más javaslattal, ezért tartom szükségesnek ezt a sorrendet. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiszen még a história is mellettem bizonyít. Tudja a t. ház minden tagja, hogy a parlamen-