Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

364. országos ülés 1898. november 24-én, esfiíőrtokSii, 319 az ifjúság megsértett önérzetéért önmaga elégtételt venni, s e tekintetben elvárja a kormánytól, hogy a legmesszebb menő elégtételt fog szolgáltatni úgy az egyetem megsértett tekintélyének, mint a magyar ifjúság egész egyetemének. Ha az igen tisztelt kormány ilyeneket behunyt szemmel néz, és ha a t. belügyminiszter úr nem tartja ezen fontos .eseményeket olyanoknak, hogy már másnap, azaz: tegnap itt a háznak kimerítő előterjesztést tudott volna tenni és gondoskodott volna egyúttal megnyugtató kijelentésekről , hanem e helyett itt azzal áll a ház elé, hogy 8 ezekről még hivatalosan nem tud semmit és ez irányban még nem nyilatkozhatik, ez azt mutatja, t. ház, hogy itt nincs más, mint kibúvás szándéka és időnyerhetés, mert hiszen ilyen fontos eseményeknél, a midőn mindkét egyetem úgyszólván ostromállapotban van és oly méltatlanságok és kegyetlenségek követtettek el az ifjúságon, kötelessége lett volna a belügyminiszter úrnak itt azonnal a legkimerítőbb jelentést megtenni és a házat megnyugtatni, hogy minden megtörtént a túlkapások megtorlására és egyúttal gondoskodva lett, hogy azok ne ismétlődhessenek. Én itt nagy mulasztást látok a t. kormány részéről, a mely csak arra való volt, hogy a kedélyeket még inkább felizgassa, és az egyetemi hallgatókat elkeserítse, hogy esetleg — mitől Isten óvjon — megsértett önérzetéért maga vegyen szatiszfakcziót. (Zaj balfelöl.) Én hiszem és remélem és bízom, hogy a t. kormány tudja mérlegelni azt a veszélyt, a melybe ezen kéthárom nap az ifjúságot döntötte, mely önérzetét a legmagasabb fokban sérti, és hiszem, hogy a kormány igyekezni fog a legerélyesebb eszközökkel a rendőri túlkapásokat megbüntettetni és az egyetemi hallgatóknak méltó elégtételt szolgáltat. (Felkiáltások halfáéi: No csak remény' kedjék!) Ez nemcsak az egyetemi ifjúságnak, de a magyar becsületnek a kérdése is, úgy bent, mint a külföld előtt. (Igaz ! Úgy van! balfelól) Polczner Jenő: Hol vannak a királyi ügyészek? Miért nem utasítja őket az igazságügy miniszter ? (Zaj.) Major Ferencz: És a míg ez be nem következik, kötelességének tartja nemcsak az ellensék, hanem, azt hiszem, minden képviselőtársam, a ki az ifjúságnak becsületét és önérzetét szívén hordja, mindent elkövetni törvényes eszközökkel, hogy az egyetem és annak mélyen megsértett polgársága a teljes elégtételt megkapja. (Helyeslés balfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi minisztert T. képviselőházi Azt gondolom, a t. képviselő urak közül nincs senki, a ki kétségbe vonná, hogy az ifjúság igaz érdekeinek vagyok olyan barátja, mint akárki itt a I házban. (Helyeslés jobbfélöl. Felkiáltások balfelól: Látjuk!) Szalay Károly: Egy kicsit szerényebben! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Én azt hiszem, hogy ez sem szerénység, sem szerénytelenség dolga, hanem az, hogy én, a ki az ifjúsággal életemnek egy igen szép részét együtt töltöttem, . . . Sima Ferencz: Akkor még nem volt miniszter ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . miniszterkorooaban is az ifjúságnak érdekeit szívemen viselem, jobban szívemen viselem, mint azok, a kik folytonosan azt hangoztatják, hogy erővel és erőszakkal szerezzenek maguknak elégtételt, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl,) mert ezek egyenesen veszedelembe kergetik az ifjúságot. (Úgy van! Úgy van!jobbfelöl.) És azt ne méltóztassék hinni, hogy én itt e helyről kötelességem teljesítésében magamat bármely irányú terrorizmus által megfélemlíttetni fogom. (Elénk helyeslés jobbfelöl. Zaj és nyugtalanság balfelöl.) Én inkább erről a helyről kérve kérem a nemzetnek ifjúságát, hogy tartózkodjanak olyan utczai demonstráczióktól, a melyek ezen felül büntetendő cselekményeket is képeznek. Sima Ferencz: A ki büntetendő cselekményt követ el, azt sem szabad a rendőrségnek karddal vágni és csapni! (Nagy zaj.) Elnök: Sima képviselő urat rendreutasítom. Tessék nyugodtan hallgatni a szónokot! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hiszen Sima képviselő úr maga is büntetendő cselekménynek tartja, ha például egy képviselőre követ dobnak, akkor, mikor be akar jönni a házba; hiszen a mentelmi ]og megsértését látják már abban is, ha megállítanak valakit, hogy igazolja magát, hátha még kővel dobálják. Ez nem büntetendő cselekmény? Ezt szabad az egyetemi polgároknak? Mert erről van szó. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Polczner Jenő: Hát a rendőri ütlegelés az nem büntetendő ? Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Szabadságában áll mindenkinek panaszt emelni, ott van a bírói eljárás. (Nagy zaj balfelöl.) Polczner Jenő: Hát hivatalból nem tudnak az ügyészek eljárni? (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: De engedelmet kérek, az már aztán a legnagyobb baj, mikor itt a parlamentben akarunk birói eljárást is, közigazgatási eljárást is esinálni, ez a hatalmaknak olyan össze-