Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-364

316 364. országos ülés 1898. noYember 24-én, csütörtökön. Megengedi-e a ház Kiss Albert, Papp Elek és Piehler Győző' képviselő uraknak az említett ügyben való felszólalást? (Igen!) A ház megengedi. Természetesen abban a rendben hívom fel az urakat, a mint tegnap már jelentkeztek. Makfalvay Géza képviselő urat illeti a szó. Makfalvay Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midiin a hatvanas évek elején a tüntetések Budapesten nap-nap után ismétlődtek, mint tanuló ifjú hazaszeretetem egész melegével, fiatal szivem teljes hevével vettem részt azokban. (Éljenzés a hal- és szélső haloldalon.) Sajnálom, hogy korom nem engedi, hogy hazafias tüntetésekben ma is részt vegyek. Akkor egy abszolút hidalom uralkodott Magyarországon német, cseh tisztviselőivel, a kiket mi gyűlöltünk, a kik gyűlölték a magyarokat, s a kik hivatalos buzgalommal akarták a szerintük forradalmár magyarokat elnyomni és rendet csinálni közöttük. Ha az ember ezeket meggondolja, akkor azt kell hinnie, hogy a legkíméletlenebb, legerőszakosabb módon fojtották el a tüntetéseket. De ha visszagondolunk nyugodt észszel, akkor be kell látnunk, hogy elég kíméletesen és szelíden bántak el a tüntetőkkel. Mert napokon át a rendőrség, a katonaság nem tett egyebet, minthogy a csoportosulásokat eloszlatták s csak midőn ez napok múlva sem sikerűit nekik, akkor fogott erősebb eszközökhöz: a kardhoz, szuronyokhoz és a lovak patáihoz. De előbb a falragaszokon értesítette a közönséget, hogy micsoda eszközökhöz fog nyúlni. Ma alkotmányunk, parlamentáris kormányunk van. Magyarok kormányozzák Magyarországot, magyar a rendőrségünk s mégis, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ha az akkori rendőrség eljárásával szemben a tegnap, tegnapelőtt történteket látjuk, akkor elrémülve kell kérdeznünk, hogy talán egy idegen ellenség szállta-e meg Budapestet, a mely kegyetlenkedéssel és erőszakkal akar magának hatalmat biztosítani? A hivatalos hatalommal való visszaélés, a magánlak megsértése, az egyetem autonómiájának megsértése mint mákvirágok rínak ki a tegnapi nap eseményeiből. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a hal- és szélső haloldalon.) S kérdjük, mindez miért? Tudom, hogy történtek kihágások. Nem akarok azok védelmére kelni. Tudom, hogy az illetőknek el kell nyerniök megérdemelt büntetésüket. Azonban látom azt, hogy ha kihágások történtek, ezeket a rendőrség tapintatlan magaviselete okozta. (Igás! Úgy van! halfelöl.) Személyesen nem láttam a tüntetések kezdetét, de szavahihető egyénektől hallottam, hogy ott kezdetben nem történt egyéb, mint hogy a műegyetem előtt az összecsődült fiatalság a képviselőket pártállásuk szerint éljenezte és abezugolta. Természetes, hogy az éljenek az ellenzéki képviselőknek, az abczugok pedig a kormánypártiaknak szóltak. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Nem szabad ma már a fiatalságnak politikai véleményét nyilvánítani? Hiszen gondoljunk csak vissza az 1848., 1860. évi fiatalsági tüntetések micsoda jelentőséggel birtak Magyarországon! (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- szélső baloldalon.) Emlékezzenek vissza, mert számosan vannak a túloldalon is, kik azon tüntetésekbea résztvettek, mily lelkesülés honolt szivükben? Hát annyira elfásultak, hogy a mit akkor hazafiúi erénynek tekintettek, most bűnnek nézik ? Mikor az egyházpolitikai törvényeket tárgyaltuk, akczugoíták az utczán Apponyit, Ugront és a nemzeti párt tagjait. A rendőrség nem lépett akkor közbe s nekünk eszünkbe sem jutott közreműködését kérni. Pedig azok a tüntetések olyformán is nyilvánultak, hogy sokan hazafias lelkesedésüknek köpködésael adtak kifejezést. Hanem most, midőn a szent és sérthetetlen kormánypártról, a nagy liberálisokról van szó, rögtön igénybe kell venni az állami hatalom minden eszközét. (Úgy van! halfelöl.) A rendőrség beszorította a fiatalságot a műegyetem udvarára; ez ellen semmi kifogásom. Ha igazán a rendet akarta volna helyreállítani, ha kihágások történtek volna, vagy azoktól lehetett volna tartani, nagyon egysaerű lett volna azokat megakadályozni. Az udvaron belül kordont kellett volna vonni, a fiatalokat egyenkint távozásra szólítani, vagy késztetni és semmi sem történt volna. De a rendőrség nem ezt tette. Elzárta a menekülés útját s azután közibük vágott, bottal, szuronynyal, lovak patáival tiporta őket. {Igaz! Úgy van! a bál-és szélső baloldalon.) A 6. és 130. számú lovasrendőr revolverrel lövöldözött. Azt mondják a fiatalok, hogy tizenegy lövés történt, ma is látható a lövések nyoma a falakon. Azt mondják, Palágyi rendőrfelügyelő elvette az egyik rendőr revolverét és újat adott neki, a mely meg volt töltve. (Mozgás balfelöl.) A központi egyetemen akkor még teljes csend volt, nem is tudtak semmi tüntetésről. Egyszerre megjelent ott egy rendőrcsapat és kordont vont az egyetemi épület körül. A fiatalság ez ellen tiltakozott, távozásra szólította a rendőrséget, de a lovasrendőrök betörték a fiatalok által bezárt kaput s ütötték, verték, botozták, tiprották őket. (Zaj a hal- és szélső báloldalon. Felkiáltások: Gyalázat!) Igaz, hogy a fiatalok kiszorították a rendőrséget, s akkor a jelenvolt reudőrtanácsos azt mondta, hogyha békével elvonulnak, nem lesz semmi bántódásuk. Erre a fiatalok kinyitották a kaput. A mint a kapu nyitva volt, rögtön nekik rontottak a rendőrök, ütötték, verték, tiporták őket. (Mozgás a bal és szélső haloldalon) Ez 11 óra tájban történt. Ebben a két cselekvényben súlyos megsértését látom az egyetem autonómiájának. (He-