Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

312 363, orsíigos ölés 1898. noTember 23-án, szerdán. mig egyfelől csökkentik a hatóságokba helyezett bizalmat, alászállítják a törvény iránt való tiszteletet, addig másfelől különböző társadalmi bajoknak vetik meg alapját és forrását, a melyeknek a legközelebbi múltban is tanúi és szemlélői voltunk. Ha a t. képviselőház ezt a tételt úgy, a mint előadni bátorkodtam, elfogadni méltóztatik, akkor egyet fog érteni velem abban is, hogy ezeknek a szempontoknak figyelemmel való tartása, ezeknek a szempontoknak az érvényesítése legfőkép a pénzügyi kormány kötelessége. Tudjuk azt, hogy az ország közönsége a pénzügyi igazgatás iránt, azzal szemben legérzékenyebb és ez a dolog természetében fekszik, mert a pénzügyi adminisztráczió terén legtöbb esetben kerül ellenkezésbe az állam érdeke az egyes polgárok jogos érdekeivel. T. képviselőház! A legszerényebbnek látszó ügybuzgóságnak is túlhajtása a legkomolyabb félreértéseket szüli az állampolgárokban, a törvény megkerülésének legparányibbnak látszó esete sokszor az illető állampolgár anyagi viszonyaitól függőleg annak érzékeny kárát vonja maga után. Én, t. ház, egy ily eset alkalmából, melyet bátor leszek előadni, — nem akarok rekriminácziókba bocsátkozni — elő fogom adni magát a tiszta, száraz tényállást, le fogom vonni belőle a konzekvencziát, remélem, nem is csalatkozva, bízva a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi adminisztráczió terén általában tanúsított korrektségében, hogy az adott esetben érvényt fog szerezni a sértett község érdekeinek. (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) A dolog abban áll, hogy a pécsi pénzügyigazgatóság 1893. évben Somberek községből, fogyasztási adó czímén 3027 forint 7 krajczárt követelt úgynevezett hivatalból összeállított adatok alapján. Somberek község elöljárósága, mely bizonnyára legilletékesebb volt a község fogyasztási viszonyának megítélésére, csak 1200 forintot ajánlott és ígért és miután azt a pénzügyi igazgatóság keveselte, magánvállalkozó pedig nem akadt, ráoktrojálta ezen 3027 forint 7 krajczárt a községre. 1894. évben szintén hivatalos adatok alapján 1600 forint 42 krajczárt követelt a pénzügyigazgatóság, a község azonban ismét csak[]1200 forintot, ígért s minthogy magánvállalkozó ez alkalommal sem akadt, 1894. évre 1600 forint 42 krajczárt utaltatott reá a községre a pénzügy igazgatóság. Wittmann János: Ez is lehet! Miniszter úr? Lukács László pénzügyminiszter Í Törvényben van. Jagics József: Somberek községben még abban a jó időben, a mikor még a filloxera nem tette volt tönkre a szőlőket, a hatóság és az érdekeltek részéről kifogás nem tétetvén, az a gyakorlat állott fenn, hogy ez a község a ráutalt, illetőleg reárótt fogyasztási adót nem fogyasztási alapon, hanem a községi birtokosok szőlőbirtoka arányában vetette ki és szedte be. Mondom, ezt tudta a felettes hatóság, tudták az érdekeltek is, tudták azt is, hogy ez szabálytalan, de megtűrték, mert bor volt elegendő, elég is fogyasztódott és így megfizették készségesen a rájuk utalt, illetőleg a rájuk kötelezett fogyasztási adó összeget. Ezt a gyakorlatot tartotta fenn a község 1893-ban is, a 3072 forint 7 krajczárnak rajok utalása alkalmával; foganatba vette, ki is vetette a szőlőbirtokra, be is hajtotta a 3072 forint 7 krajczárt a szőlőbirtok arányában, de időközben, mikor már ebből az összegből kétezer és néhány forintot be is fizet az adóhivatalba, az érdekelteknek időközben közbevetett jogorvoslata következtében ez a kivetés megsemmisíttetett és a község odautasíttatott, hogy az 1893. évre rója oktrojált fogyasztási adót vesse ki és hajtsa be fogyasztási alapon. A községi elöljáróság törvényen alapuló és felettes hatósági határozaton is nyugvó kötelességének eleget is tett, a minek azután az lett a következménye, hotry ezen az alapon nem tudott többet behajtani 1236 forint 84 krajczárnál; megjegyzem azonban, hogy időközben már az illegális alapon behajtott pénzből 911 forint 22 krajczárral többet szállított be az adóhivatalba. 1894-ben már fogyasztási alapon vetette ki adóját és akkor 1153 forint 96 krajczárt hajtott be. Igazoltatván, hogy 1893-ban 1236 forintnál, 1894-ben pedig 1153 forint 97 krajczárnál többet fogyasztási alapon behajtani nem volt képes, a behajthatatlan hátralékot le kellett volna írni és a községnek illegális alapon beszedett és az adóhivatalba beszállított 911 forint 22 krajezárját vissza kellet volna utalványozni. Ez iránt—immár három-négy éve telt el — boldog-boldogtalan hatósághoz folyamodott, kérve, hogy írja le a behajthatlannak bizonyult fogyasztási adót, hátralékot és adják vissza a tartozatlanul fizetett 911 forint 22 krajczárt, de czélt a község máig sem ért. Már most az 1892 : XV. törvényezikk 9. §-a a következőket mondja: »Ha valamely községre a borfogyasztás után járó italadó ráutaltatik, s az illető község fogyasztási alap hiányában a rárótt italadót kivetni, illetőleg beszedni nem tudja, ez esetben a község a pénzügyminisztertől a beszedhetetlen italadónak törlését kérheti; a pénzügyminiszter az ily község kérvénye alapján, s ha a tényállás valódiságáról megyőződött, a községre ráutalt, de beszedhetetlennek bizonyult adót leírásba hozza.« Ezen tényállás alapján nekem nem marad egyéb kötelességem, mint megkérdezni a tisztelt pénzügyminiszter úrtól azt, hogy (olvassa): »1. Van-e tudomása a tisztelt pénzügy-