Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

368. orsaágos Ölés 1898. november 28-án, sierd&n. 301 fogják kötelességüket a jövőben is, hogy ez a hang sokat árt. Méltóztassék elhinni, t. miniszter úr, ennek a következménye az, hogy ha azután a rendelet nem is olyan szigora, annak végrehajtása mégis a legnagyobb ellenszenvvel találkozik, és innen van az, hogy a végrehajtás azután nem más, mint az, a melynek tegnap, sajnos, tanúi voltunk; (Igaz ! Úgy van! balfelől.) és épen ezért kértem rövid időre szót. Midőn tegnap délelőtt tizenegy óra után a muzeum-kert előtt elsétáltam a Kálvin-tér felé, egyetlen egy embert sem láttam megállani. Normális rend volt, a legnagyobb békesség volt az utczákon. Alig tiz perezre rá, hogy visszajövök és a házba akarok jönni, már akkor a lovasrendőrök ki voltak rendelve, a kordonok fel voltak állítva és iszonyatos tömeg állott ott összecsoportosúlva és bámulva azt a komédiát, a mit azok a lovasrendőrök ott űznek. Magam is és a közönségből igen sokan, békésen járó emberek, három ízben lettünk ostromolva és egészen az Arany János-szoborig visszakergetve. Végre sikerlüt bejutnom a lovasok közé a Sándor-utcza elejére és itt, látva előre, hogy nem fognak a kordonon beengedni, minden további nélkül kijelentettem, hogy képviselő vagyok és a képviselőházba akarok menni. (Sálijuk! Halljak ! balfelöl.) Erre egyszerűen gúnyos nevetéssel, egészen durva modorban azt mondták: Hiszen, kérem, itt mindenki mondhatná, hogy képviselő, tessék igazolni magát! Egyszerűen azt válaszoltam: Kérem, száz lépés innen a ház, tessék, kisérjenek odáig, ott meg fognak győződni, hogy képviselő vagyok ! Szóba sem állottak velem, hanem, a mint előre mentem, visszalöktek a többi közé, (Mozgás balfelől.) hogy várjak majd, a míg képviselők jönnek, a kik igazolni fognak. (Felkiáltások balfelől: Gyönyörű ! Gyalázat!) Többé szóba sem állottak velem, és csak u midőn Nagy Mihály képviselőtársam jött több képviselővel, és midőn hivatkoztam arra, hogy ezek igazolhatják azt, hogy képviselő vagyok, ekkor állottak el az igazolás követelésétől. (Felkiáltások balfelöl: Gyalázat!) Méltóztattak hallani, hogy hazamenet is kicsi híja volt, hogy ló alá nem kerültünk. (Zaj. Halljuk!) Hát engedelmet kérek, t. képviselőház, mikor minekünk képviselőknek a házba való bejövetel és a házból való kimenetel ilyen veszélyekkel jár, azt kérdem én, t. képviselőház, hogy a parlament tanácskozásainak szabadsága nincs-e megsértve? (Úgy van! Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Holló Lajos (a karzat felé mutatva): Mit csinálnak ott ? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Justh Gyula De ostromállapot van, és akkor nem tanácskozunk! Elnök: Kérem Justh Gyula képviselő urat, a szónokot félbeszakítani nem szabad! Justh Gyula A mikor ártatlan embereket hurczolnak és vagdosnak, akkor én itt nem maradok! (Nagy zaj bal•/'elöl.) Ha ostromállapot van, akkor legyen vége! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem, képviselő urak, már ismételve kérem, hagyják a szónokot beszélni. Wittmann Jánosi T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ha nekünk, képviselőknek, az idejövetel ilykép meg van nehezítve és veszélyeztetve: akkor, azt hiszem, senkisem fogja tagadni, hogy a tárgyalás, a tanácskozás e teremben lehetetlenné van téve, és annak méltósága mélyen meg vau sértve. (Ügy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha e rendszert is el méltóztatnak fogidni; ha ezt meghonosítják és szankczionálni fogják: akkor, uraim, a jövőben majd nem lesz szükségük arra, hogy milliókat költsenek a választásokra; hadd jöjjön fel az az ellenzéki képviselő; hiszen ha majd valami kényes ülés lesz, állítsanak fel egyszerűen kordonokat, (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Zaj.) és az ellenzéki képviselőket, vagy a kiket nem látnak szivesen, egyszerűen zárják ki. (Úgy van! Úgy van! a dal- és szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve róla, hogy báró Bánffy Dezső miuiszterelnök éá Perczel Dezső belügyminiszter urak ezt is hajlandók elfogadni, sőt a Tisza-gárda ezt még szankczionálja is. (Úgy van! balfelől.) T. ház! Nem tudom megmagyarázni magamnak, s nem tudom megérteni, hogy mi szükség volt tegnap reggel a rendőrséget kirendelni? (Zajas felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hát ma ?) Fáy István : Mi szükség van vagdalni a fiatalságot ok nélkül? A központi egyetemről jövök; ott vágják a fiatalságot.Disznóság! (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat; nem szabad ily kifejezéseket használni! (Nagy zaj és nyugtalanság a bál- és szélső baloldalon.) Fáy István: Detektiveket küldenek előre, a kik provokálják a szczénát; azután ráront a rendőrség és vágják. Ott voltunk tizen képviselők, a kik láttuk; szemtanúi voltunk. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Függeszszék fél az ülést!) Elnök (csenget): Kérem, képviselő urak, én az ülést nem szakíthatom félbe. (Egy hang a szélső baloldalon: Egy óráiba!) Egy órára sem! (Zajos félkiáltások a szélső baloldalon: Tessék intézkedni ! Intézkedjék a belügyminiszter! Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Kérem, hát én intézkedjem? (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igen!