Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-363

363. orsiágos ölés 1898, november 23-án, snerdán. 299 minek jele az is, hogy soha ezeket nem bántalmazta az ifjúság. (Zaj a baloldalon.) Elnök* Kérem a szónok körűi ne méltóztassanak hangosan közbeszólani. Sághy Gyula: Ismétlem, soha nem bántalmazta az ifjúság az ő vezetőit, tanárait, az egyetemi hatóságot és annak közegei közül senkit, mindig meghallgatta őket és sikerült volna most is az ifjúságot pár perez múlva szépen eloszlatni, ha a rendőrség engedi őket szépen eloszolni. Azonban mit tapasztaltunk? Az egyetem kapuján, mely akkor félig nyitva volt, egyszerre öt loyasrendőr jött be, és behatolt az udvarba. Nem akarom jelezni, miként jártak el a lovasrendó'rök, de egyet kénytelen vagyok konstatálni és az illető tanár úr fel is hatalmazott arra, hogy esetleg a nevére is hivatkozhatom, hozzáteszem, hogy a t. kollégámat nem vezetheti semmi ellenzéki indulat, mert kormánypárti, a mennyire én tudom, különben is kollégáim közül — s ezt sajnálattal mondom — csak egy kis töredék az, a ki ellenzéki; hát ezen tanár úr maga is életveszélynek volt kitéve. Ugyanis 12-től 1 óráig tartja előadását az egyik első emeleti tanteremben és ő maga is ott volt az ablaknál, a mikor arra az ablakra egy lovasrendőr revolvert szegzett, szerencse, hogy el nem sült, mert talán épen a tanár urat találhatta volna. Hát egy tanteremben, hol tanárával együtt van az ifjúság, ott ez az ifjúság csak nem tüntethet, különösen mikor a tanára iránt teljesen rokonszenvvel viseltetik, azzal együtt van, hogy akkor mi szükség van inzultálni és provokálni még jobban az ifjúságot azzal, hogy egy eleoemeleti tanterem ablakára revolvert szegez egy iovasrendőr, ezt én józan észszel nem tudom belátni. Tehát már most, midőn az egyetemi autonómiát is így megsértve látom, remélem és feltételezem, hogy a t. miniszter úr, valamint az egyetemi hatóság is az egyetemi autonómiának megvédése tekintetéből a. szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Mert semmiféle egyetemi hatóság által nem volt felszólítva a rendőrség, olyan valami cselekményt, vagy bűntényt pedig, mely az egyetemi hatóság felszólítása nélküli behatolását a rendőrségnek indokolhatná, az ifjúság nem követett el, ilyesmi nem történt, abczugolás és éljenkiáltás volt, de ez nem olyasvalami, a mi indokolná a rendőrség behatolását, mert az ilyennek lecsendesítésére az egyetemi hatóság van hivatva és ez meg is történik, és az egyetemi hatóság rendet is csinált volna most is. Tehát a rendőrségnek eljárása egyenes megsértése az egyetemi autonómiának. (Zaj.) Perczel Dezső belügyminiszter! Daczára, hogy téglákkal dobáltak! (Zaj.) Sághy Gyula Bocsánatot kérek, igazán nem védelmezem azt a bánásmódot, a mely helyeselné azt, hogy az egyetem falain belül bármi tüntetés folyjon akár pro, akár kontra, mert ez a tanítással, a tudományegyetem feladatával és hivatásával homlokegyenest ellenkezik. Én azon tanárok közé tartozom, a kik a politikát itt a a házban szokták folytatni, de a katedrán politikát sohasem csinálnak, ég én mindig magam szoktam inteni az ifjúságot. És e tekintetben a t. kultuszminiszter úrra hivatkozom, hogy mikor köztünk volt, kollégáim közül én voltam az, igen sokszor, a ki mint ellenzéki ember kormánypárti kollégáim ellenvéleménye daczára is támogattam nem egyszer a kormánynak egyes, czélszerű intézkedéseit. Az egyetemi hatóság feladata az egyetem falain belül a rendet fentartani. Ha erre az egyetemi hatóság nem képes, akkor kéri a rendőri beavatkozást. (Zaj.) Perczel Dezső belügyminiszter: A rendőrséget tintatartókkal dobálták ! (Zaj balfelöl.) Sághy Gyulai Ha a t. miniszter úr jónak találta most közbeszólni, én kénytelen vagyok azon másik álláspontomat is jelezni, mely szerint az egyetemi ifjak érett ifjak, a kik nagy részt vettek Magyarország annyi és annyi százados históriájában a közügyekben érdeklődésükkel, és talán igen nagy időkben az ifjúság lelkesedése nem egj reformnak adott lendületet. Hogy tehát ők az egyetem falain kivtíl politikai meggyőződésüknek tisztességesen, úgy, hogy a rendet meg ne zavarják, ne adjanak kifejezést, ezt a miniszter úr sem kívánhatja. Mert az, hogy ők az egyetem falain kívül nemtetszésüknek egy kormányzati rendszerrel szemben abczug-kiáltásokkal adnak kifejezést, vagy viszont éljennel nyilvánítják tetszésüket valamely politikai irányzattal szemben, ez csak nem bűntény ? Ezt Magyarországon senki még csak kihágásnak sem tekintette, mert ez folyton megtörtént és a magyar vérrel ós gondolkodással épenséggel nem ellenkezik. De miután a t. miniszter úr közbeszólt, most tovább megyek. Önök maguk jogosították fel úgy a nagyközönséget, mint az ifjúságot arra, hogy az oktatásra Szánt intézetek falain kivül, a hol minden polgárnak joga vau ezt megtenni, a jogot igénybe vegyék, a mikor önök igénybe vették maguk mellett a tüntetéseket. Ki elfogadja a prot, az köteles elfogadni a kontrát is. (Igás! Úgy van! a baloldalon. Halljuk! Halljuk!) BáufFyt szabad volt éljenezni, a kik ezt tették, azokat nem bántották, de a kik esetleg Hock János képviselőtársamat éljenezték, azok ellenében már lovasrendőröket kellett a járdára rukkoltatni. (Zaj.) Bocsánatot kérek, ez így áll, mert ennek nemcsak én voltam szemtanuja, hanem hivatkozott képviselőtársaim is, és így, ezt kétségbe vonni nem lehet. 38*