Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-362

Mi. országos ülés 1898. minden alkotmányos eszköz és fegyveres erő használata is, saját felelőssége mellett, rendelkezésére áll.« Kénytelen vagyok a házszabályok ezen szakaszához szót kérni, hogy megkérdezzem egyes dolgokra vonatkozólag, a melyekről tudomásom van, liogy van-e erről tudomása a ház igen tisztelt elnökének is és másodszor viszont, az elnöki intézkedés alapján a ház tárgyalásának nyilvánossága szempontjából történtek-e ezek és végre kötelességemnek tartom előhozni azt, a mit úgy a tegnapi ülés, mint a mai ülés folyamán tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi ülés folyamán, (A miniszterelnök elhagyja a termet, télkiáltások a bal- és szélső bloldalon! Szökik már! Bujkál! Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, legyenek csendben. Ivánka Oszkár: A tegnapi ülés folyamán jelentették nekem, hogy többen, a kiknek a háznagyi hivatal a képviselőház karzatára szóló jegyet adott, oda be nem juthattak, mert őket ezen jegyekkel be nem eresztették. ÉIÍ elmentem a háznagyi hivatalba, magam kértem egynehány belépti jegyet, melyeket a háznagyi hivatal tisztviselőitől meg is kaptam. Kimentem ezen jegygyei és többeknek, a kik be akartak a karzatra jutni, megmondtam, hány személyre szól a jegy és annyit magam köré gyűjtve, őket a karzatra be akartam hozni. Egyrészt, hogy oda bejussanak, másrészt, hogy közvetlen meggyőződést szerezzek magamnak arról, tény-e az, hogy érvényes jegyekkel az illetőket a karzatra be nem eresztették. (Helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) A bejáró el volt állva rendőrökkel, ott felmutattam a háznagyi hivatal által közvetlen kiállított jegyeket, megmondtam, hogy ennek a nyolez embernek a jegye itt van nálam, hogy én Ivánka képviselő vagyok, és hogy ezeket az urakat ereszszék be a karzatra. A rendőrség megtagadta a beeresztést. Akkor felkerestem a rendőrtisztviselőt, — úgy értesültem, hogy Krecsányinak hívják — az illetőnek bemutattam a háznagyi hivatal által kiállított jegyeket, megneveztem magam, hogy ki vagyok és követeltem, hogy a jegy gyei bírókat ereszszék be a karzatra. A rendőrtisztviselő megtagadta azoknak a beeresztését velem szemben is és hetyke modorban beszélt velem, oly modorban, a mint egy rendőrtisztviselőnek egy képviselővel beszélnie nem szabad. Én tehát* kénytelen voltam bejönni a képviselőházba s felkeresni Kardos elnök urat és annak asszisztencziájához folyamodni, hogy érvényt szerezzek azon jognak, hogy bejöhessenek azok, a kik érvényes jegygyei bírnak. A ház elnöke kiment, s csak miután kiküldött egy háznagyi tisztviselőt, az nagy nehezen tudta megmagyarázni ezeu kitűnő rendőri közegnek, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI1L KÖTET. november 22.én, kedden. 289 hogy hatáskörén túllépve jogain felííl visszaél hatalmával. Azt a nyolez embert, a kik az én általam szerzett jegygyei bementek, a rendőri közeg brutális taszigáíás közben eresztette be saját szemem láttára a karzatra. A karzati feljárat nem egy-két rendőrrel volt biztosítva az ellen, hogy ctt valami rendellenesség ne történjék, de egész csapata a rendőröknek volt a karzat minden bejáratánál. (Közbeszólások a szélső baloldalon: Hát kaszárnyában vagyunk? Most is itt vannak!) És ha felment hat-nyolez ember a háznagyi hivatalból szerzett jegyekkel, akkor egész sereg rendőr jött és csak a legbrutálisabb taszigálások kíséretében juthattak a karzatra; ennek közvetlenül magam szemtanuja voltam. Ez az egyik. A másik pedig az: meggyőződtem a tegnapi ülés alatt arról, hogy a Sándor-uteza és Mázeum-körút vége mind a két oldalon rendőri kordonnal volt elzárva. Az egyiknél megálltam s figyelemmel kisértem, hogy ott mi történik. Ha jött egy öreg ember, azt a rendőrség beeresztette; ha jött fiatal, nem engedték át. (Közbekiáltások jobboldalról: Jól tették! Élénk ellenmondás a bal- és szäsö baloldalon.) Erre megkérdeztem, micsoda rendelete van a felsőbb hatóságtól arra vonatkozólag, hogy kit kell itt átereszteni. Az illető azt válaszolta, hogy a 18 és 20 év közöttieket és a fiatalabbakat nem engedik át. (Helyeslés a jobboldalon.) Hogy ez így történt, arról magam szemeivel meggyőződtem. Akkor elmentem a Sándor-utcza másik végére és megkérdeztem, micsoda rendelete van ott annak a kordonnak, mert képviselőket sem akartak átereszteni, a kik pedig mind 20 éven felüliek voltak. (Derültség.) Ott a rendőr azt a feleletet adta, hogy neki az az utasítása van, hogy senkit se ereszszen át. Akkor eljöttem ide a ház kijárata elé. Ott állott az a bizonyos hetyke rendőrtisztviselő. Megkérdeztem tőle, micsoda utasítása van neki? Azt mondotta: az a rendelete van, hogy csak képviselőket ereszszen be a Sándor-utcza részére. Én azt hiszem, ezzel konstatálva van az, hogy itt a ház nyilvánossága feletti őrködés abban a mértékben, a mint kellett volna, a tegnapi ülés folyamán meg nem történt. (Úgy van ! balfelől. Nagy zaj. Elnök csenget.) Ugyancsak nem történt ez meg a mai ülés folyama alatt sem, mert ma is úgy értesültem, hogy dedektívek vannak a karzaton, a kiknek ott semmi dolguk sincs. (Felkiáltások a szélsőbalon: A pinczében is vannak!) Ma is számosan, a kik érvényes karzati jegyekkel bírtak, csak nagy nehezen tudtak a rendőri kordonon, sokszor képviselők asszisztencziája mellett, bejutni, sőt a rendőrök, a mint az illető képviselő urak majd jelenteni fogják, oly brutálisan bántak a '87