Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
272 361. országos fllés 1898. november 21-én, hétfőn. nyara bizonyos érzelmi áldozatot is involvál, kárba ne veszszen, hogy épen az ellenkező eredményre ne vezessem (Igaz! Úgy van! Tetszés halfelöl.) T. képviselőház ! Eszembe jut egy franczia irónak az adomája. Ez egy fiatal franczia költő volt, a ki nagy tragédiával lepte meg a világot. A tragédia igen rossz volt és egy eiőkelő kritikus azt a tragédiát erősen le is tette. Erre a költő, a kinek ez igen zokon esett, felkereste a kritikust, és azt mondta neki: »Uram, mégis igen kíméletlenül bánt velem. Gondolja meg, hogy jó tragédiát irni nagyon nebéz dolog.« Erre azt mondta neki a kritikus; »Igen, uram, elismerem, hogy jó tragédiát irni nagyon nehéz dolog: »mais rien n'est plus facile, que de n'écrire point de tragédie.« (Tetszés és derültség a bal- és szélső baloldalon.) De a világon könnyebb dolog nincs, mint szomorújátékof egyáltalában nem irni. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Hát, 1 ház, alkalmazva ezt a tréfás adomát a jelenlegi igen komoly esetre, én azt mondom, hogy azoknak az érzelmi momentumoknak, a melyek ehhez a szoborhoz fíízó'dnek, a mint azt már Holló Lijos t. képviselőtársam is megemlítette, a kegyeletnek és gyengédségnek hallgatásával adózott a nemzet hosszá éveken át és a mily bálára méltó tény lett volna az, hogyha annak a szobornak áthelyezéséről oly módon tudtak volna intézkedni, a mely sehol fullánkot és keserűséget nem idéz elő, és a mely a magyar nemzet érzelmeit kíméli és honorálja, (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) épen úgy nagy hiba, hogy többet ne mondjak, nagy hiba, megbocsáthatatlan hiba, a politikai könnyelműségnek és kényes ügyek vezetésére való képtelenségnek ritka példája, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) ezt az ügyet megmozgatni; ezt egy rövid politikai siker kedvéért (Úgy van! ügy van! hal felől!) mozgásba hozni és azután olyan megoldás elé vinni, a mely a helyett, hogy mindenfelől kiengesztelne és kibékítene, mindenfelé fullánkot és keserűséget okoz. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) ennek a háznak tanácskozásaiban és országszerte a közvéleményben azt láttuk, hogy évek óta szünetel minden érzelmi összeütközés a nemzet és hadsereg közt. Nem tetszett a miniszterelnök úrnak ez az állapot? (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, a ki most itt történt felszólalásoknak fültanuja volt, annak meg kellett volna győződnie arról, hogy az érzelmi világnak ezt a kényes pontját is avatatlan kezekkel, és előrelátás nélkül érintette a miniszterelnök. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mert tenni olyasvalamit, a miről tudta, hogy amott érzékeny húrokat hoz rezgésbe, és aztán megengedni, hogy olyan elégtételt szerezzenek maguknak ezért, a mely ismét egy nemzet érzelmi világába ütközik, ez, boesánatot kérek, ismét a politikai előrelátásnak és az államférfiúi kellő figyelemnek és óvatosságnak legmegbocsáthatatlanabb hiánya. (Úgy van! Úgy van! Zajos tetszés a bal- és szäső baloldalon.) Ezért, t. ház, csak azt monhatjuk, hogy mindazok a kibúvók és magyarázatok, a melyekkel az elkövetett igen nagy botlást szépíteni akarják, nem elegendők arra, hogy eltakarják azt a szomorú tényt, hogy itt egy pillanatnyi politikai sikernek felfúvása érdekében (Úgy van! balfelöl.) a t. miniszterelnök úr elmulasztotta a gondosságot a magyar nemzet, a magyar király, és a magyar nemzeti élet összes tényezője érzelmi világa iránti tekintetnek, a mi pedig egy nemzet életének legkényesebb, hogyha megsértetik és megbántatik, következményeiben legvégzetesebb oldala. (Úgy van! Úgy van ! balfelöl.) A napirend előtti határozathozatalnak egyáltalában helye nem lévén, ezeknek rövid kijelentésére törekedtem. (Hosszantartó zajos tetszés, éljenzés és taps a bal- és szélső baloldalon) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszteri T. ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk a felelős szerkesztőt! Hentzi Dezső beszéljen! Elnök csenget.) Várhatok is, jó hangom is van. (Halljuk! Halljuk !) Rigó Ferencz: Tudjuk, hogy mit fog beszélni! Bartha Miklós: Sehmarn! (Zaj a saélsö baloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A múltkori felszólalásommal okot szolgáltattam a t. képviselő uraknak, hogy visszatérve a tudvalevő kérdésre, megjegyzéseiket megtegyék és én a magam részéről kötelességemnek tartom az előadottakra reflektálni, (Halljuk!) és nézetemet úgy, a mint az meggyőződésem, az urak előtt kifejteni. (Halljuk! Halljuk!) Vájjon helyes-e, vagy nem helyes, . . . (Félkiáltások a szélső baloldalon: Ás wurst! Derültség.) majd az urak megbírálják; (Halljuk! Halljuk!) éu helyesnek tartom, arról meg vagyok győződve, önök pedig talán nem tartják helyesnek, más meggyőződésüknek adnak kifejezést, ez szabadságukban áll. (Mozgás és zaj a bal- és szélső baloldalon.) Förster Ottó: Befedd! Befehl! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hentaller Lajos t. képviselő ár historikus fejtegetéseire vonatkozólag engedje meg — nagyon érdekes volt az előadása, nem tagadom, — Polczner Jenő: Aktenmässig! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Akta is volt; akta volt a múltkor, akta van most is, és aktát leszek bátor én is felolvasni.
