Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
268 3ft1 ' országos ülés 1898, november 21-dti, hétfőn. arány mi fog lenni, mikor a túloldalról annyira követelődznek, és annyira határozottsággal jelentik ki, hogy nekik kiegyezés nem kell quótafelemelés nélkül, akkor a miniszterelnök úr ajkára teszi az ujját és azt susogja: titok, nem lehet megmondani, ha kérdezzük, mi lesz a kiegyezéssel ; ha Ausztriában, vagy másutt az alkotmányos szervek nem működnek, ajkára teszi kezét, és azt mondja: titok, nem szabad nyilatkozni, de midőn itt megjelenik egy legfelsőbb hadiparancs, melyben oly kifejezések és fogalmak foglaltatnak, melyek a nemzeti önérzettel ellentétben állanak, hogy akkor egy miniszterelnök ismét azt mondja, hogy ez titok, a melyben ő nem tartozik nyilatkozni, egyelőre csak ennyit mond: akkor azt kell, hogy feltételezzem, itt nem egy független felelős minisztériummal állunk szemben, ez a ház nem egy független nemzetnek törvényhozó testü'ete, hanem hülyéknek intézete, a hol nem mer nyilatkozni a miniszterelnök, a kormányelnök, (Zajos félkiáltások a szélsőbalon: Igás! Ugy van!) a kit felelősség terhel, a ki a közéletben összes tevékenységeért kell, hogy elsősorban helyt álljon, és nem nyilatkozik, titkot csinál. (Ügy van ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Odabújik Fejérváry háta mögé! Kubik Béla: Hol Gajáry, hol meg Fejérváry mögé áll! (Úgy van! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Holló Lajos: S egyszerűen számít azon lomha tömeg elnézésére, a mely háta mögött áll. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső balolda Ion. Zaj.) Elnök (csenget): A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a hülye és lomha kifejezések nem ide valók. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és derültség a bal- és szélső baloldalon.) Holló Lajos: Az, t. ház, hogy a miniszterelnök úr részéről a nemtudomsággal, titkolódzással, a nyilatkozni nemakarássaí az országot érdeklő nagy ügyeket elintézni lehessen, azt mindenki elképzelheti, csak a kormányelnöknek nem szabad önmagáról elképzelni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A kinek — ismétlem — a felelősség teljes érzetével és tudatával kell azon állását betölteni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) De vájjon kitérhet-e a miniszterelnök úr oly könnyen ezen ügyben az állásfoglalás elől és elmondhatja-e az ő szabadelvű táborának közepette, hogy én részemről ezt az ügyet befejezettnek tekintem akkor, mikor ő első felszólalásában nemcsak azt mondta, hogy az Armeeblatt nem hivatalos lap, hanem továbbmenve azt a kijelentést is tette, a mely azon székből irányadónak kell, hogy tekintessék (olvassa): »Én példáról nem tudok semmit!* (Úgy van! Úgy van! a bal-és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Azt tudjuk! (Derültség balfelöl.) Holló Lajos (tovább olvas): »Mert az, hogy Kossuth Ferencz egy lapnak a ezikkére hivatkozott, egyáltalában nem olyan természetű dolog, hogy az mint intézkedés és példa fogadtatnék el. A mint a »Magyarország«-nak, vagy az » Egyetértésinek vagy az ellenzéki és kormánypárti többi lapoknak joguk van az egyes kérdésekben állást foglalni, tekintettel a maguk függetlenségére, úgy van joga az Armeeblattnak is, a mely kijelentem, egyáltalában nem hivatalos közlönye sem a hadügyminiszternek, sem a hadseregnek.* Ez a kijelentés első része és most jön a záradék (olvassa): »Következéskép a példára való hivatkozás jogosultságát nem ismerem el.« 0 tehát, midőn azon hírek felmerültek, hogy az ifjúság előtt mint példát állítják fel a szobrot, a miniszterelnöki székből kijelentette, hogy nem ismeri el annak a jogosultságát, hogy ez példa gyanánt állíttassák fel, és midőn ekként nagy hanggal állította ezt, három nappal azután megjelenik a legfőbb hadiparancs, mely az ő szavainak értelmét teljesen kiforgatva, azt mondja, hogy az a szobor az ifjúság előtt példa gyanánt lesz felállítva^ (Mozgás balfelől.) mint a mely szobor teljesen méltó emlék arra, hogy az ifjúság elé buzdítási példa gyanánt állíttassák. És ennek daczára mégis megáll ott és megül ott (Úgy van! Úgy van! a balés szélső báloldalon.) az a miniszterelnök, a ki még csak néhány nappal ezelőtt verte a mellét, hogy nem ismeri el a példára való hivatkozás jogosultságát, s a kinek megczáfoltatik a legfelsőbb hadiparancs által az ő nyilatkozata, világos jeléül annak, hogy az ő nyilatkozatai nem irányadók, mert az ön szava nem határoz és nem döntő ebben az országban. (Zaj.) Ivánka Oszkár: Nem ad arra Fejérváry semmit, a mit Bánffy beszél. (DerMtség a baloldalon.) Holló Lajos : T. ház! Lehet, hogy a miniszterelnök úr befejezettnek tekinti ezt az ügyet magára nézve, hanem hogy ez az ország és a háznak ezen oldala, az ellenzék befejezettnek tekintse akár báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrra nézve, akár az országra nézve ezt az ügyet, az ellen tiltakozom. (Igaz! Úgy van! a bál- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Mondjon le! Holló Lajos: T. ház! Nekünk oly miniszterelnök, a kinek kijelentése két napig sem állhat fenn érvényében, a kit felülről egyszerűen megdöntenek, (Zaj.) a ki egy ilyen, a nemzet ellen elkövetett merényletért az elégtételnek még legcsekélyebb mértékét sem birja megszerezni,
