Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
ggfi 86Í. országos fllés 1888. noremlber 21-én, hétfőn. oka, ha nem abban, hogy mindenkinek lelkében él a tudat, hogy az egy sötét korszak emléke, a nemzeti megalázás jelvénye? Az önök lelkében és hírlapjaik hasábjain talán ennek tudata okozta a hir feletti megelégedést! (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Kubik Béla: „Ennyit csak meg mernek mondani odaát is talán? Holló Lajos: És ha nem tudja a t. miniszter úr, hogy miért szégyenletes ez az országra nézve: akkor nagyon egyszerű a felelet, a mit erre adhatunk. Igenis az az emlékszobor példaképe a hűségnek, de a császárhoz való hűségnek, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a ki még akkor Magyarországnak koronás királya sem volt; (Úgy van! a szélső baloldalon.) példaképe annak, hogy a nemzet szabadsága és jogai ellen miképen kell harczolni hűséggel a császár iránt, (Úgy van! a szélső baloldalon.) de nem példaképe a haza iránti hűségnek és a nemzet iránti kötelességek tejesítésének. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én pedig egy olyan példától, a melyet az ifjúság szeme elé állítanak, — ha nem is kívánom azt, hogy kizárólag olyanoknak állítsanak emléket, a kik a nemzet iránti kötelességüket teljesítették, — azt kivánom, hogy azon példa nyomán a király és nemzet együtt nőjjön szívéhez az ifjúságnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt az elválasztást: hogy a ki a nemzetet megtagadta, a ki e nemzet szabadsága ellen küzdött: az állíttassék oda pénzünkön és vérünk árán az ifjúságnak, ezt, t. ház, semmiképen sem tűrhetjük el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) Mi a sérelem épen Hentzi esetében még egyénileg is? (Halljuk! BáUjuk!) Hisz ezt itt. Hentaller Lajos t. képviselőtársam szépen és fényesen fejtette ki. Ha ő még egy páratlan osztrák hős lett volna is, akkor még csak hagyján volna; de ő egyéniségében is és személyében a magyar nemzet ellen oly hűtlenséget és árulást követett el, a melynek emlékét itt a mi földünkön és e szoborral megörökíteni: ez tulajdonképen gyalázat reánk nézve és gyalázat a megörökítésre joggal igényt tartó hazafias hűség példáira nézve, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert ez nem egyéb, mint a hitszegésnek és árulásnak megkoszorúzása és emlékkővel megörökítése. (Úgy van! a' szélső baloldalon.) És, t. képviselőház, a t. honvédelmi miniszter úr is átsiklik ezen akként, hogy »hiszen* -— úgymond — »másutt, más országokban is tisztelik az idegen elesett hősök emlékezetét.« Itt van az Armee-Blattnak czikke, a mely vandalsággal vádol bennünket (olvassa): »Egyetlen országot sem ismerünk, hol az egykori ellenség sírjait a meg nem szűnő gyfílölelködés megközelíteni merné. Az osztrák hűségesen gondozza a cseh Csatatéren a győztes porosz elesett vitézeinek sírját, a franezia megadja a tisztességet ama hősök emlékeinek, a kiknek vére az 8 legyőzetését pecsételte meg.« Az a kérdés, t. ház, nem viseltetünk-e kegyelettel, tisztelettel mindazok sírjai iránt, a kik ebben a földben nyugosznak, habár ellenünk küzdöttek is ? Azon orosz, de osztrák hősök síremléke, a kik itt elhunytak, sohasem sértetett meg, (Úgy van! a szélső a baloldalon.) de hogy azt következtessék, hogy vandalság a magyar faj részéről meg nem tűrni az azok részére emelt emléket, a kik ellene küzdöttek és árulást és hitszegést követtek el: ez meggyal'tzása a történelemnek, meggyalázása a nemzeti érzésnek, (Úgy van! a szélsőbalon) mely Európában közös minden népnél. Ezzel önök majd akkor vádolhatnak bennünket, a mint ezt mellettem ülő barátaim már kiemelték, ha olyan példáit matathatják fel a nemzeti vakhitüségnek és az önérzés teljes hiányának, hogy például Paris terein emlékszobrot emelnek Moltke-nek, vagy Bismarknak, vagy másutt azoknak, a kik leigázták az illető nemzetet. Akkor hivatkozhatnak ezen példákra, de a míg önérzetes nemzet részéről ennek tanújelét nem szolgáltalják, addig mi csak azt módjuk, hogy ez csakis nemzeti gyávasággal és a nemzeti önérzet teljes hiányával volt az országban elkövethető. (Élénk helyeslés a bal- és szélső' balon.) A t. honvédelmi miniszter úr azt mondta, hogy ebben sérelmet azért nem lehet találni, mert a király szelleme egy a hadsereg szellemével, tehát nem lehet feltételezni azt, hogy a hadsereg alkotmány- és nemzetellenes tetteket követne el. Én azt hiszem, hogy ha a hadseregnek szelleme ez, a mely ebben a tényben, hadiparancsban és emlékműben nyilatkozik meg, akkor az a legnagyobb rágalom, hogy ez a királynak szelleme lehessen, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a király szelleme ép úgy kell, hogy tiszteletben tartsa Magyarország alkotmányos életét, a magyar nemzet múltját és diesőségét, mint a hogy mi magunk azt tiszteletben tartjuk. Hanem ez annak a czánzári rendszernek szelleme, a mely a hadseregben meg akarja tartani annak a birodalomnak az eszményképét, az osztrák császárságnak védőjét, jelképét és összefoglaló erejét még ma is abban a hadseregben, a mely tulajdonképen magyar részében magyar hadsereg, a melynek fiait mi szolgáltatjuk, költségeit mi viseljük, a melyhez tehát jogot tartunk, hogy az a magyar nemzet érzületének, hagyományainak, dicsőségének letéteményese legyen. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr felállott az elmúlt napokban és én mondhatom, hogy ez az egész jelenség, az ő megnyilatkozása a lehető legszomorúbb benyomást keltette bennem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem hallottam még ebben a