Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.
Ülésnapok - 1896-361
361. országos ülés 1898. november 21-én, hétfon. ggg birta; az osztrák törvényszék elé még sem állította. Miért? Ö tudja. Akárhogy legyen is a dolog, Hentzi budavári parancsnoknak neveztetett ki, s ez a várból, a hadi tekintetben oly keveset igérő helyből oly erődítményt teremtett, mely hosszabb ideig ellenállhatott. Személyére nézve pedig, hogy az osztrák ügy iránti teljes hódolatát megmutassa, s így a herczegnek róla való rossz véleményét megezáfolja, eltökélé, hogy a várat, míg él, fel nem adja. Igaza volt a magában derék katonának, ha nem is kíméletes férfiúnak. O jol tudta, hogy addig nem védelmezi magát, míg az osztrákok által fel nem szabadíttatik, akkor végzetes sors vár reá, mert ha hamar adná föl magái, akkor katonai becsületérzete gyávasággal bélyegeztetnék meg, ha pedig későn, ez esetben a magyarok hazaárulónak tartanák. E körülmény is igazolja e sorok írójának gyakori mondását, hogy: forradalomban két részről akasztják az embert. Hentzi ily viszonyok közt s állásánál fogva sem tehetett egyebet, mint azt, a mit tett, csakhogy később az ostrom alatt emberibb érzetet kellett volna tanusítania.« Leszek még bátor felolvasni Riisztownak, az Európaszerte ismert katonai írónak nyilatkozatát Hentziről. Azt hiszem, hogy ezt el lehet fogadni katonai szaktekintélynek, annyival inkább, mert ő szintén svájezi ember ég a svájezi származású Hentziről csakis a legjobbat írhatta. Rüsztow az 1848/49-iki hadjárat történetének első kötetében a 354. és következő lapokon ezt írja (olvassa): »A volt erősség parancsnokságát Welden Hentzi Henrik tábornokra bízta. Hentzi Henrik unokája volt ama Hentzi Sámuelnek, a berni városi őrség kapitányának, ki 1749-ben a berni arisztokratikus kormány elleni összeesküvésben részt vévén, ez összeesküvés felfedeztetése után lefejeztetett. Henrik atyja osztrák szolgálatba lépett s magyar lányt vett nőül. Nem mulaszthatjuk el itt megemlíteni, hogy miután 1848 május 9-én vezérőrnagygyá neveztetett ki, folyamodott a berni kanton kormányához a nagyatyja utódait sújtó örökös száműzetés megszüntetéséért.* A t. miniszter úr beszédében, gondolom, háromszor vagy négyszer hivatkozott aktákra, de azokat az aktákat, a melyekhez épen ö legkönnyebben hozzájuthatna, abszolúte figyelmen kivííl hagyta és nem említette. Ezek közül leszek bátor egy-kettőt felolvasni. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) ilyen például az, a mely 1848 szeptember 21-én a következő tartalommal érkezett Péter váradra. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalon.) Aláírva Hrabovszky altábornok. (Olvassa): »A miniszterelnök határozott rendeletére megkérdezendők az őrség tisztjei«, — ez tehát bizalmas jellegű rendelet volt — »vajjon becsületszavukra készek-e a magyar minisztérium parancsára az alkotmánynak védelmére bárki ellen harczolni, vagy nem?« Ez akkor volt, mikor kezdődött a konfliktus Ausztria és Magyarország között. Polónyi Géza: Nem Ausztria, hanem a dinasztia és Magyarország között! Hentaller Lajos: Tehát a kamarilla és Magyarország között. (Helyeslés a szélső baloldalon.) »Ezen minden egyes tiszttől nyert Írásbeli nyilatkozat beszerzendő és haladéktalanul külön postával átküldendő az elnökhöz.* Mikor Hentzi ezt a bizalmas rendeletet megkapta, kérdést intézett Bécsbe, hogy mitévő legyen? Bécsből akkor még azt a választ kapta, hogy a tisztek mindaddig, a míg a magyar minisztérium törvényes, annak tartoznak engedelmeskedni. Körülbelül két héttel ezen rendeletnek vétele után a bécsi hadügyminiszter, Latour felszólította Hentzit, hogy a vár kapuját nyissa ki Jeilasich vagy annak megbízottja előtt. Latour rendelete végén megfenyegeti Hentzit, mondván (olvassa): »Ha pedig vezérőrnagy úr legkevésbbé is vonakodnék azonnal engedelmeskedni, az esetben ön maga teendi ki magát a legíerhesebb felelősségnek és az abból eredő következményeket magának tulajdonítsa.* Egyúttal e rendelethez mellékelve volt V. Ferdinánd 1848 október 3-iki manifesztuma, a melylyel Jellasichot tette Magyarország felett úrrá. Nem akarok, t. képviselőház, ezen szomorú esemény részleteivel bővebben foglalkozni, de azt az egyet konstatálni kötelességem, hogy az alkotmányra esküt tett tisztek akkor a legnagyobb dilemmában, a legkétségesebb helyzetben voltak, mert az előtt a válópont előtt álltak, hogy vagy árulók lesznek Magyarországgal szemben, vagy lázadók a császárral szemben. Ez volt az az eset, t. képviselőház, a mikor az osztrák császár ellentétbe jött a magyar királyijai, minthogy az egyiknek nem volt szabad tudnia, hogy mit csinál a másik. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem időzöm ezen dolognál tovább, csak arra kérem a t. miniszter urat, fogadja el ezeket aktáknak. Ha nem fogadja el, áttérek a pszichológiára. Azt mondja beszédében: »Polczner képviselő úr állítja ugyan, de mondom, hogy aktaszerűleg bebizonyítva nincsen.« Nem tudtuk, hogy a t. miniszterelnök úr csak azt fogadja el aktának, a mi a bécsi minisztérium levéltárában van. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : A magyar minisztériuméban is! Hentaller Lajos : »Már most vegyük pszíhológicze a dolgot. Aktaszerűleg bebizonyítva nincsen, pszichologicze nem valószínű*, hogy Hentzi annak ígért fűt-fát, a kinek hatalmában, a kinek kezében nem volt, hanem ígért annak.
