Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-359

859, országos filés 1898. noyember 17-én, csttt5rt8k5n. 245 miket, a mik nem úgy voltak; nem állítom, hogy a hivatalos aktákba, de általában aktákba Sok olyan jutott bele bizonyos irányzatosaággal, a mi nem való. Azt mondja a miniszter úr, hogy hisz' én ismerem a történeti tévedéseket a könyvekben. Igen, méltóztassék csak visszaemlékezni a t. miniszter urnak, de emlékeztetem erre Falk Miksa t. barátomat is, jó egynéhány évvel ezelőtt említettem föl itt a Házban, hogy például a katonai történeti tankönyvekben, melyeket Bécsújhelyen is használtak tanításra, a mi nemzeti érzületeinket mennyire sértő és a történeti igazságot is elferdítő dolgok foglaltatnak. Ezt bebizonyítottam itt a Házban, a »Pester Lloyd« is közölte felszólalásomat s azért hivatkozom Falk Miksa barátomra, mert ő lapjában szíves volt a szószerinti idézeteket is közölni, melyeket felhoztam, és így ezen elterjedt lapátján a katonai körök is meggyőződtek állításom valódiságáról, és még hozzátette a »Pester Lloyd«, hogy: »Wirklich eine schöne Blumenlese!« Kimutattam ott, hogy mily bántó tévedések vannak a katonai történeti könyvekben, és ez a Lloyd útján német nyelven is elterjedvén a lapokban, hálával kell megemlékeznem ő Felségéről, a ki erre azonnal elrendelte a katonai tankönyvek revízióját és még maga a t. honvédelmi miniszter úr volt szíves nekem gratulálni a gyors sikerért. Ezt azért hozom föl példa gyanánt, hogy én nagyon is ismerem ama katonai könyveket, a melyekben a történelem a valóságnak meg nem felelőleg volt előadva. (Tetszés a szélsőbalon.) A mi már most a t. miniszter úrnak az én közbekiáltásomra tett első névszerinti megszólítását illeti, kérem a t. miniszter úrnak becses figyelmét épen ennél a pontnál különösen; mert mikor engem névszerint méltóztatott megnevezni, én a nagy zajban, megvallom, nem hallottam jól, mit mondott, a gyorsírói jegyzetek pedig nem állhatnak rendelkezésemre, miután a miniszter úr csak épen most végezte beszédjét. Tehát ha nem jól értettem, méltóztassék megmagyarázni, hogy micsoda értelemben méltóztatott említeni az esküt és a kegyelmet ? Meglehet, hogy viszont a t. miniszter úr sem hallotta jól, a mit én mondottam \ utolsó válaszából ezt kell gondolnom. Mikor pedig másodszor nevemet említve, összeköttetésbe hozta Hentzivel és hivatkozott rám, hogy oly helyzetben én sem cselekedtem volna másként, mint a hogyan Hentzi, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszteri Mint hadvezér! Thaly Kálmán: De nem tudom, hogy Hentzinek inicsoda dolgával összeköttetésben mondta ezt? (Felkiáltások a szélsőbalon: A bombázásra értette!) Ismétlem, ezt nem értettem s ezzel a dologgal nem is vagyok tisztában, de rám nézve épen nem hízelgő, hogy Hentzivel méltóztatott a nevemet kapcsolatba hozni, és mivel Hentzinek sok dolga előttem nagyon gyanús, szeretném világosan ismerni annak az állításnak szövegét. A t. miniszter úr maga is beismerte, a mikor tiltakozott az ellen, hogy Hentzi hazaáruló . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ez nem személyes kérdés. Thaly Kálmán: De szavaim megmagyarázása. (Derültség.) Elnök: A képviselő úr közbekiáltott, erre a miniszter tett egy megjegyzést. Thaly Kálmán: Kettőt! (Élénk derültség.) Elnök: A képviselő úr közbekiáltását magyarázhatja, de a többi uraknak állításaira nem reflektálhat. Thaly Kálmán: Nem élek vissza a t. ház türelmével, és iparkodom lehetőleg higgadt maradni és nem a szenvedélyek hangján szólni, a mit máskor sem szoktam. Mi Hentzit nem hibásan Ítéljük meg, ha azt mondjuk, hogy hazaáruló, mert ha nem is volt hazája Magyarország, de később maga a miniszter úr is elismerte, hogy Hentzi Magyarországon született, Debreczenben, Magyarország tehát szülőfölde volt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Én is Csehországban születtem, még sem vagyok cseh ! Thaly Kálmán: A mit közbekiáltottam az esküre vonatkozólag, arra megjegyzem, hogy egy olyan várat, mint Pétervárad, eskü letétele nélkül nem adnak át semmiféle parancsnoknak. A hogy Mészáros hadügyminiszter letette az esküt, úgy letette a többi is, a kik átjöttek, mint például, hogy egy genie-tisztet is említsek, Stein generális és mások; talán még Mészáros kezébe tette le az esküt Hentzi, én ném állítottam, hogy Beöthy kezébe. Azt méltóztatott mondani, hogy az is legenda, hogy mikor felkisérték fedezet alatt Hentzit Pestre, Kossuth lábainál kegyelmet kért. Erre ugyan akta nincs, de én ezt 1890. október hava közepén saját szájából hallottam a volt kormányzó urnak Turiuban, a ki (Helyeslés a szélső baloldalon.) hozzátéve azt, hogy Hentzi a családjáért és magáért kért kegyelmet és kérte, hogy a szegedi sánezok építését ő rá bízzák s meg fogja mutatni, hogy minden szakértelmével híven fog ezentúl szolgálni. Ezt nem fogadta el Kossuth. A mi pedig azt illeti, hogy szabadon bocsájtatott, úgy tudom, hogy egy honvéd főhadnagy őrizetére volt hízva, de szabadon járhatott, fogva nem volt. Arról a jelenetről, mikor Kossuth előtt térdepelt, és mikor Kossuth maga figyelmeztette, hogy a katonai egyenruhát ne tegye ki ily megalázásnak, hanem keljen fel,