Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-359

359. országot* ülés 1898. november 17-en, csütörtökön. 243 zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Most 50 év múlván . . . Kubik Béla: Díszpolgárrá választják! B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: ... itt a tanácskozás termében én sem helyeslem a bombázást, dehogy vájjon mit tettem volna akkor, ha, teszem fel, Hentzi helyén vagyok, vagy mit tennék én, hogy ha, teszem fel, 10 — 15 év múlván . . . (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Még jobban bombáztatia volna Pestet ! Derültség jobbfelöl. Elnök csenget. ~* . . . másutt, mondjuk valamely idegen országban mit tennék én hasonló körülmények között, azt én ma nem vagyok képes megmondani. (Nagy zaj és nyugtalanság a szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Azt a miniszter úrnak tudnia kell! Elnök: Csendet kérek, Bartha képviselő úr ! Bartha Miklós: Micsoda miniszter, ha nem tudja! Tartozik ezt tudni! (Zajos helyeslés a szélső báloldalon.) Elnök (csenget) : Tessék csendben lenni! Bartha Miklós: Azért magyar miniszter, hogy ne támadjon a hazájára! (Ügy vxn! Úgy van! a szélső baloldalon.) Micsoda pártfogás ez ? Tessék a Reichsrathba menni ilyen beszéddel! (Nagy zaj a szélső báloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nekem kiabálással nem imponálnak; hiába. (Viharos éljenzés és taps a jobboldalon.) Én megmondom az igazat! Én meghallgattam az urakat és kértem, hogy legyenek kegyesek engem is meghallgatni. (Helyeslés jobbfelöl.) Bartha Miklós: Az úr ennek a nemzetnek minisztere! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Tudom jól, és tudják még sokan; tudja az egész ország ; érzem is ezt, és mint miniszter cselekszem, és én Bartha Miklós képviselő úrtól soha megleczkéztetést nem fogadok el. (Zajos éljenzés és taps jobbfelöl.) Ne tessék mindent az élére állítani. Tárgyaljunk, beszéljünk nyugodtan; igyekezzünk egymást kapaczitálni; világosítsuk fel egymást, de nincs szükség heveakedésre, (Élénk helyeslés jőbbfélől.) és kár sértegetni akarni. Bartha Miklós: Nyugodtak legyünk, mikor egy miniszter így beszél! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mondottam, hogy háborúban ez előfordul. Vegyük csak a történelem példáit. Hát Újvidéket nem bombáztak Péterváradról? (Zaja szélső baloldalon.) Ugyanaz történt más esetekben is. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Azért kell szobrot emelni neki ?) Méltóztassék csak Francziaországot venni, a németek nem lövettek össze városokat? Szintén az történt! Mármost, ha azt mondják, hogy ok nélkül történt, hát mi, ma tudjuk-e az akkori viszonyokat megítélni? Van itt egy körülmény, az az, hogy az akkori térparancsnok, a pesti térparancsnok, Patay István, május 5 én felhívást bocsátott ki a városhoz és figyelmeztette a lakosságot, hogy ne lövöldözzenek, mert folyton lövöldöztek . . . Hentaller Lajos: Csak Hentzy állítása szerint lövöldöztek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kérem, Patay István rendelete még megvan ma is. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy minden közbekiáltást ezentúl szándékos rendzavarásnak fogok tekinteni és a szerint fogok eljárni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Értem az önök felháborodását, értem azt, hogy nem hajlandók szavaimnak hitelt adni, értem pedig azért, mert gyermekkoruktól fogva folytonosan ezeket a dolgokat hallották, bár nem igazak. (Ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) Hentaller Lajos: Nem hadapród-iskolában tanultuk a történelmet! B. Fejérváry Géza honvédelmi mi niszter: A ki ismeri azt, hogy hogyan szoktak néha történelmet írni, meg fogja engedni, . . . (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Holló Lajos képviselő urat rendreutasítom ! (Folytontartó, meg-megújuló nagy zaj. Felkiáltások; Hogy beszélhet így egy magyar miniszter ?!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: . . . gyakran olyan dolgokat írnak bele, a melyek nem felelnek meg a valóságnak. Én itt hivatkozom speczialiter Thaly Kálmán képviselő úrra és kérdezem, vájjon nem volt-e már a kezében olyan történeti mű, a melyben olyan dolgok vannak felemlítve, a melyek nem egészen úgy történtek, mint a hogy abban elmondatnak. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) Hentzi, jóllehet Debreczenben született, nem magyar, hanem egy dragonyos ezredes fia volt ; ez a dragonyos ezredes, valamint a fia, Hentzi is, ismételten nyilatkoztak írásban és kijelentették, hogy ők magukat magyaroknak nem tartják, hanem fentartják a svájczi patricziátust. Tehát nem volt magyar állampolgár. (Nagy zaj, felkiáltások a szélső baloldalon: Nem is lehetett az ilyen ember magyar!) A mint bátor voltam felemlítem, aligha tehetett ő Beöthy Ödön kezébe esküt, mert különben valahol nyoma volna annak, vagy legalább pszichológiai valószínűség volna mellette. Ilyen nyom sehol sincsen. Ép úgy vagyunk a Kossuth Lajos kezébe letett esküvel és a térdenállva való könyörgéssel, nincsen annak sehol semmi nyoma, pszichológiailag nem valószínű. Negyedszer Pest városának bombázása, ismétlem, hogy ötven év 31*