Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

347. országos ülés 1898. november 3-án, csütörtökön. í" Mindig hivatkozott és hivatkozik a többség jogaira és a kisebbség kötelességeire, ez helyes, ez így áll, de egyet ne felejtsenek el, ha a többség jogaira hivatkoznak, akkor ezen többség törvényes jogaihoz a legkisebb kétely árnyékának sem szabad férni. Csak akkor, ha valóban minden kétely felett áll azon többség jogczíme, csak akkor kötelességünk a parlamentáris felfogás szerint magunkat alávetni, de úgy seholsem fogják találni egyetlenegy államtudósnál sem a tételt, a mint ezt önök felállítják, nekünk megvan a^többségünk, megszereztük, hogy hogyan szereztük, e tekintetben kérdést intézni jogotok nincs, birtokban vagyunk, vessétek magatokat alánk. Ezt seholsem fogják találni Puffendorftól kezdve Bluntschliig, kivéve Pulszky Ágoston t. képviselő és államtudós úrnál. Endrey Gyula: A római jogban is beati possidentes voltak. Rakovszky István: A többség megvolt a franczia konventben is és nem hiszem, hogy valaki azt állítaná önök közül, hogy a konvent a franczia népnek igazi nézetét fejezte ki. Ezen meggyőződésnek volt interpretora, A ki Taine-t figyelemmel olvasta, azt fogja találni, hogy nagyon hasonlít az a módszer, a mely szerint keletkezett a franczia konvent többsége, ezen érdemdús és tisztelt többség keletkezésének módjához. Egy azonban nem történt abban a konventben, hogy kiáll a többség soraiból egy férfi és elbeszéli, hogy hogyan keletkezett ez a többség, hogy a választások előtt báró Bánffy Dezső odaállt en grossiernek és eladott grófságokat és báróságokat, nemességeket, rendjeleket, czímeket annak, a ki többet adott érte, először, másodszor, harmadszor. (Zajos helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ez a férfi, a ki az önök sorából való volt, loyálisan figyelmeztette báró Bánffy Dezsőt, hogy ezt tenni fogja és báró Bánffy Dezső előle kifntamodott a folyosókra és önöket ezen támadásnak martalékául odadobta. (Mozgás és ellenmondások jobbfélől.) Ez nem szolgált arra, hogy a parlament tekintélye emeltessék és én kérdem, hogyha ez igaz, — a mint hogy igaz — kötelessége-e ezen kisebbségnek az ilyen többségnek is alávetni magát? Kérdem önöket, kérdezek bárkit ebben az országban. (Zajos helyeslések a bal- és szélső baloldalon.) Lehet, hogy báró Bánffy Dezsőnek, kinek magas európai színvonalon levő műveltsége köztudomású, megakadtak szemei Maculay szavain, melyek nem illenek erre a többségre. Annyira nem jutottunk, hála Istennek. 0 azt mondja: A kik meg nem engedett haszonra vadásznak, — egy keményebb szót használ itt, — azok máris korrumpáltak, a ki őket megvesztegeti, az nem teszi őket rosszakká, mert már úgy találja őket és csak meggátolja őket abban, hogy rossz hajlamaik rossz hatásoKÉPVH. NAPLÓ. 1896—190Í. XVIII. KÖTET. kat idézzenek elő. Hála Istennek, mi még nem jutottunk odáig, de talán a szándék meglehetett, a mikor megszerezték azt a hárommilliót, én nem merném a kezemet a tűzbe tenni. De Maculay megadja ezen korrupezió és gyászos helyzetnek az okait, mikor megmagyarázza és reáutal arra, hogy miután Anglia parlamentje felszabadult azon nyűg alól, a mely alatt szenvedett Erzsébet és I. Károly alatt, minden fék nélkül érezte magát. És ekként folytatja: Szükséges és elkerülhetetlen, hogy egy törvényhozó testületben, mely a XVI. század szeszélveitől felszabadítva, a XIX."század szeszélyeinek még nem volt alávetve, egy testületben, mely sem a királytól, sem a közönségtől nem félt, korrupezió keletkezzék. Mondtam, hogy nem vagyunk még ott, de kinek ne jutnának eszébe bizonyos Lloyd-épületi beszédek, kinek ne jutnának eszébe, hogy a többség a nagy közönséget semmibe sem veszi, és kinek ne jutnának eszébe a Bokross Elek árnyéka, a Morzsányi-Berl-féle ügy, a levélfelolvasás, a három millió, a Desseőffy-eset és még több ilyen dolog. Wittmann János: Éljen Bánffy! (Zajos éljenzés jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István; Ezek a bajok mind fekélyek egy testen, a melyeket palliativ módon kezelnek, a melyeket palástolni igyekeznek, de a melyek mindig a legalkalmasabb pillanatban törnek ki, mert nincs bátorság, erő, elszántság azokat a ragályokat, bár nagy fájdalmak árán kiégetni, kitépni, ha kell tűzzel, ha kell vassal és ez a többség, a melyet kínos hallgatásban, elhagyatva látunk, kénytelen volt mindezt a megaláztatást eltűrni. És ez a többség akar most nekünk előadást tartani arról, hogy mi a kötelességünk, ez akar nekünk leczkét adni a parlamenti tekintélyről. (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) A szemelvények, melytket itt az ország szine előtt kitártam, bizonyítják, hogy vájjon igas-e az, a mit önök mondanak, hogy mi szállítjuk alá a parlament tekintélyét, a mely parlamentnek nem volt és nem lehetett tekintélye azért, mert oly dolgokat szentesített és hagyott helyben, a miket semmi szín alatt sem lehetett helyben hagyni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek most a második kérdésre, tudniillik, hogy mi az ellenzék kötelessége az adott körülmények között? Igénytelen nézetem szerint, egy végsőig menő kemény harcz mindaddig, míg a kormány nem adja meg nekünk a kielégítő kijelentéseket. De, t. ház, van ennek a hareznak még egy másik oldala is, a mi bennünket érint. Tisztába kell végre jutnunk nekünk ellenzéknek, hogy vájjon van-e még létjogosultsága az ország 3