Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-347

847. országos ülés 1898. november 3-án, csütörtökön. 15 tekintélyét szem előtt tartva, az ellen törvényes fegyverekkel harczolt, azt mondotta a kormány és a többség, hogy mi itt obstrukcziót űzünk; itt parlamenti forradalom tört ki, s a parlament tekintélye arról a magas nívóról, a melyen eddig állott, mélyen leszállott. T. ház! Mielőtt ezen vádakra egyenkint kiterjeszkedném, engedje meg nekem a t. ház, hogy egy előzetes kérdést világítsak meg és tisztázzak. (Halljuk! Halljuk! a bál- és szélső baloldalon.) Vájjon igaz-e az, vájjon áll-e az, hogy a midőn itt a közjogi alapon álló ellenzék az in demnity ellen egy elkeseredett, de törvényes harezot folytat, ugyanakkor megtámadja és obstrukcziót folytat a kiegyezési törvények ellen ? T. képviselőház! Ez nem való, ez nem áll. Én magam a kiegyezésnek rendíthetetlen híve vagyok; azért vagyok rendíthetlen híve, mert én a kiegyezésben látom leginkább megvédve a monarchia, Magyarország és a dinasztia érdekét. És itt, t. képviselőház, egyéni nézetemnek, a melyért engem terhel a felelőség egyedül, adok kifejezést, midőn azt mondom, hogy oly fontosnak tartom ezt a kiegyezést, hogy bizonyos körülmények beálltával én még súlyos anyagi áldozatok árán is megkötendőnek tartom. (Nagy mozgás jdbbfelől és balfelől, Éljenzés a szélső baloldalon.) Pichler Győző képviselő úrnak nagyon köszönöm aa éljenzését; ezt nem vártam és nem is akarom; ez egy egyéni nézetem és egyéni nézete mindenkinek szabad, hogy legyen. Két feltétel az egyedül, a melyből én semmi szin alatt sem engedek. Az egyik, hogy az 1867 : XII. törvényczikk meg ne sértessék és, hogy az 1867 : XII. törvényczikknek hamis értelmezés ne adassék, hogy az 1867 : XII. törvényczikk úgy, a mint azt Deák Ferencz kontemplálta, fentartassék és úgy hajtassák végre. A másik pedig az, hogy Magyarország alkotmányán, Magyarország alkotmányos jogain a legkisebb csorba, a legkisebb károsítás se történjék. Ezen utóbbi feltételnek garancziái vannak letéve az 1867 : XII. törvényczikk 23., 24. és 25. szakaszaiban. Abban a perczben, mikor azt látnám, hogy a kötendő új kiegyezés ürügyül szolgál, hogy ezen alaptörvény hamis interpretáezió által alapjaiból kiforguttassék, vagy az ország alkotmánya érintessék, a mi az első lépést jelentené a tökéletes megsemmisüléshez, abban a perczben megszűnöm az 1867 : XII. törvényczikknek híve lenni. De a t. kormány ezen ingadozó és veszélyes talajra lépett már abban a perczben, midőn az 1898 : I. törvényczikkre nézve nem tartja be azon Ígéreteket, nem értelmezi úgy, a mint azt értelmezte a t. miniszterelnök úr a múlt évi deczemberi felszólalásában, a minek az első bizonyítékát már nemsokára láttuk akkor, mikor a Japánnal kötött kereskedelmi szerződésnek beczikkelyezéséről volt szó. Akkor is, mikor ezen gyászos természetű választásokat inszczenálta a t. kormány és azzal védekezett, hogy ezen választásokat így kellett inszczenálni azért, mert csak ilyen választások után és ilyen választások alatt szerzett többséggel lehet megmenteni a kiegyezést. T. képviselőház! Ha ez áll, ha ez igaz, ha ez valóban így van, akkor én nem kérek a kiegyezésből; nem kérek az 1867 : XII. törvényczikkből. De az én meggyőződésem az, hogy ez nincs így. Nem a kiegyezés érdekében lettek ezek a választások így inszczenálva, hanem azért, mert ez a párt érezte lábai alatt mozogni a talajt, azért kellett ilyen eszközökhöz nyúlni, ezért kellett így a választásokat keresztülvinni. Igaz, — és azt tagadni nem lehet — hogy ezen huszonötéves párturalom alatt a kiegyezés hívei az országban nem szaporodtak, hanem oka ennek az, hogy ezen huszonötéves párturalom annyira megkárosította az országot, annyira kiszipolyozta az országot, annyi botrányt hozott napfényre, anynyira erőszakoskodott a választások előtt, üldözte a választópolgárokat a választások után, kiaknázta a népet gazdasági téren, nem tisztelt sem jogot, sem törvényt akkor, mikor pártérdekről, pártczélról volt szó (Úgy van! balfelől.) és az ürügy mindig az volt: Hisz nekünk minden szabad, mi Deák Ferencz hagyományainak letéteményesei vagyunk . . . Endrey Gyula: Drága letéteményesei! Rakovszky István: Mi ezeket a visszaéléseket, t. képviselőház, a melyeket a t. kormány a 67-es törvénynyel űz, a legkeményebben elítéljük és tiltakozunk az ellen, hogy a haza nagy bölcsének műve takaróként használtassák fel, a melylyel minden üzelmet el lehet rejteni. Hogy apad évről-évre a kiegyezés híveinek száma, annak csakis az az ellenszenv az oka, a melylyel a nemzet viseltetik ezen párt uralma ellen. (Ügy van! balfelől.) A t. kormány kiüldözte ezen teremből az ellenzéknek legkitűnőbbjeit; hisz nem kímélte még azokat sem, a kiket Deák Ferencz barátságával tisztelt meg, a kik tudhatták, miként értelmezte ő ezen törvényt. Ha mi tehát keményebben harczolunk a kormány és pártja ellen, ezt nem a kiegyezés ellen teszszük, hanem e kormány ellen, a mely hallatlan módon sértett és gázolt minden törvényt és alkotmányos jogot, és a melynek a továbbkormányzását minden áron lehetetlenné tenni, kettős kötelességünk. T. képviselőház! A t. kormány és pártja azt mondja, hogy mi a parlamenti tekintélyt megsemmisítjük. Kutassuk, mit- tett a kormány, mit tett a t. kormánypárt ezen parlament életbe-