Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

367. országos fllés 1898. november 15-én, kedden. 203 szemben is ezt a nyilatkozatot tenni: »Felséges uram, én nem izgatok ellene, hanem ellene fogok szavazni a törvényhozásban.* És mikor a fejedelem kérdést intézett hozzá, miért teszi ezt a nyilatkozatot, egész őszintén megmondta: »Mert ez határozottan a törvénybe ütközik.« Ha a t, miniszterelnök úr abban az időben, mikor a hírlapok közlése szerint Ischlben olyan fontos tárgyalások folytak, és midőn arról volt szó, hogy a magyar törvényben gyökerező jogok szerint köttessék meg a kereskedelmi szerződés, ilyen határozottan, ilyen erkölcsi bátorsággal nyilatkozott volna, talán most már meg volna neki az engedélye arra, hogy a törvény szellemében tehessen itt javaslatokat a ház előtt. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Gyakran hallottam itt elhangzani és olvastam a hírlapokban is, hogy a többség zokon veszi a kisebbségnek, hogy mintegy erőszakkal ellentáll annak, hogy itt a többség akarata érvényesüljön, a mint ezt a parlamentarizmus kétségtelenül magával nosza. Hát igaza van a többségnek abban, hogy alkotmányos fogalmak szerint a többség akaratának mindenkor érvényesülnie kell; azt hiszem azonban, hogy ott is van egy kivétel, és az épen ráillik a mostani esetre. (Úgy van! a seélső baloldalon.) Mert, ha a törvényt meg nem tartja az a többség; ha a világos törvény ellenére kivan intézkedéseket tenni, akkor igenis megvan a kisebbség joga, hogy ellentálljon és ebbeli ténykedésével a törvényt megvédje. (Helyeslés a balés seélső baloldalon.) Nem akarom hosszabbra nyújtani felszólalásomat, (Halljuk! Halljuk!) még csak párhuzamot akarok vonni a jelen helyzet és azon eset között, a mikor a véderő-vita folyt ebben a házban, ép oly szenvedélylyel és ép oly alakban, mint most. Akkor, t. képviselőház, az ellenzéknek egy lánglelkíí szónoka azt harsogta keresztül ezen a termen, hogy jegyezzék meg az urak, hogy ez az ország jogairól lemondani nem fog. Ennek a pár egyszerű' szónak megvolt az a hatása, hogy a karzat minden szabály ellenére beleavatkozott a képviselőház dolgába, s tapsban és éljenzésben tört ki. Én meg vagyok győződve, hogy habár jelenleg ez a körülmény nem is képes megmozgatni a képviselőházon kivűl álló köröket, de el fog jönni az idő, a mikor nemcsak az ellenzék, hanem az utcza, sőt az ország egész közvéleménye fogja odakiáltani a többségnek, hogy az ország törvényeiből és jogaiból nem engedünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a javaslatot, hanem hozzájárulok Kossuth Ferencz t. képviselőtársam indítványához. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Lakatos Miklós jegyző: Hentaller Lajos ! Hentaller Lajos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn a napirendi vita 28. vagy 29-ik napján ma felszólalok, teszem ezt azért, t. képviselőház, hogy egy új indokot hozzak fel arra nézve, (Halljuk! Halljuk!) hogy miért nem fogadja el a függetlenségi párt a napirendi javaslatot. (Helyeslés a szélső balodalon.) Ez az iudok, t. képviselőház, Magyarország Dreyfus-ügye, a Hentzi szobor-ligy. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Barabás Béla: Sötét pont! Hentaller Lajos: A midőn Kossuth Ferencz igen tisztelt képviselőtársam pár nap előtt Magyarország miniszterelnökét a Hentziszobor elhelyezésére vonatkozólag interpellálta, 'é erre vonatkozólag a többek között a következőt válaszolta (olvassa): ^Megvallom őszintén, hogy sok mindeme gondoltam, de arra nem, hogy ezen kérdésben, ezen napokban én hozzám interpeíláczió lesz intézve.« Majd alább azt mondja: (olvassa): »Most méltóztatnak a szobor eltávolításának tervelt eljárásban sérelmet találni«. T. képviselőház! Ép az a baj, hogy a szobornak tervelt eltávolításáról van szó. Azt a szobrot onnan nem eltávolítani kell, hanem azt a szobrot, vagy Bécsbe kell egyenesen vinni, vagy pedig elhelyezni a temetőbe. T. képviselőház! A kiegyezésre vonatkozólag köztünk, Magyarország és Ausztria között és a Hentzi-szobor dolgában az a különbség, hogy a kiegyezést nem akarja sem Ausztria, sem Magyarország; a Hentzi-szoborért pedig rajong Ausztria, Magyarországnak pedig nem kell. Hát miért nem adjuk nekik oda? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! 1867 óta harmadízben kelt ki a koporsójából a Hentzi-ügy és harmadízben kisért. Ezelőtt 12 esztendővel, 1886-ban, az úgynevezett Janszky-ügy országszerte irtózatos vihart keltett. (Úgy van! bdfelol.) Hajói tudom, három, vagy négy év előtt volt az a szerencsétlen ideája egy magyar miniszterelnöknek, Szapáry Gyulának, hogy a 48-as honvédekkel akarta megkoszorúztatni Hentzinek a szobrát. És most néhány nap előtt igazi hazafias örömmel értesültünk mindnyájan arról, hogy végre a miniszterelnök úrnak sikerült ezt a szégyenoszlopot onnan végrevalahára eltávolítani, úgy, hogy Magyarországon az többé senkit sem fog botránkoztatni. A dolognak a vége azután az lett, hogy pár nap aktt, hirtelen, talán korábban, mint kellett volna, kisült, hogy ez a szobor nem lesz eltávolítva, hanem ez a szobor az újabb alkotmányos érában glorifikálva lesz; olyan helyre lesz téve, a hol a 86*