Képviselőházi napló, 1896. XVIII. kötet • 1898. november 3–november 26.

Ülésnapok - 1896-357

190 857. országos ülés 1898. november 16-én, kedden. sajnos, — mint sok helyt az országban — annak idején Szolnok-Dobokában is sikkasztások történtek. Sikkasztások történtek, de a rendezés, a rendbehozatala egy kissé másként történt, mint a hogy az ott megírva van. Mert az egyik szolgabíró, a kiről — nevet ugyan nem említ meg — a czikk beszél, két esztendőre lett elitélve és büntetését kiálíotta még főispánságom idejében. A másik állásától fel függesztetett, ellene a büntető eljárás folyamatba tétetett és már a főispánságtól való távozásom után másfél esztendőre elítéltetett. (Mozgás balfelöl.) Ebből nem lehet azt mondani, hogy én a visszaéléseket, sikkasztásokat támogattam; sőt ellenkezőleg, hogy igen szigorúan igyekeztem mindig a hibást büntetni. Sőt azt gondolom, hogyha visszamegyünk azon időkre, engem sohasem is vádoltak azzal, hogy elnéző voltam, sőt ellenkezőleg azzal vádoltak, hogy brutális szigorral jártam el. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És ez úgy van, egész sorozatát a büntetéseknek alkalmaztam: fegyelmi úton, hivatalvesztéssel büntetve és a büntető biróságnak való átadás mellett. Sőt tovább megyek, és beszterczenaszódmegyei főispánságomból felhozok esy sikkasztási esetet. (Halljuk!) Egy pénztárnok több, mint 21.000 forintot sikkasztott el, az én időmben indult meg a vizsgálat, állapíttatott meg a sikkasztás és már távozásom után, — mert akkor fejeztetett be a birói vizsglatá — öt esztendőre ítéltetett. No, t. báz, ezeknek az elmondása szükséges azért, hogy kiegészíttessenek azok, a mik azon czikkben elmondattak. Ezeket tartottam szükségesnek elmondani, t. ház, hogy ne csak egyoldalúig, e

É?y szempontból ismerje meg az ország a helyzetet, hanem ismerje meg úgy, a hogy az a tényeknek megfelel. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi Ivánka Oszkár képviselő urnak személyemet illető direkt támadását illeti, t. ház, méltóztassék megengedni, hogy tekintettel a helyzetre, tekintettel azokra is, a miket egy közelebbi alkalommal Horánszky Nándor képviselő úr ellenem intézett támadásaira elmondottam, engedjék meg, hogy legyen elég önmegtagadásom, (Helyeslés a jobboldalon.) legyen elég bátorságom arra, hogy kijelentsem, miszerint nem tartom megengedhetőnek, hogy ily támadásokat egyáltalán revelálják. (Élénk helyeslés á jobboldalon.) Elnök: Gróf Tisza István képviselő úr kér szót személyes kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk!) A tegnapi napot falun töltöttem. Ennek folytán csak ma reggel, a fővárosba megérkezve, értesülhettem azon támadásokról, a melyekben pénteki beszédem kapcsán a tegnapi ülésben részesültem. Méltóztassék megengedni, hogy személyes kérdésben és félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czímén a mai napon szólalhassak fel. (Halljuk! Halljuk!) A mi először is szavaim értelmét illeti, többen a t. képviselő urak közül foglalkoztak a nemzeti párt és a néppárt választási akcziójára vonatkozólag tett megjegyzéseimmel, de igénytelen nézetem szeriut nem helyes pontban keresték a dolog lényegét. T. képviselőház! Abban semmi sincsen, ha két párt bizonyos körülmények között bizonyos választási akcziókban egymást támogatja. Én, azt hiszem, elég távol állok az igen tisztelt ellenzék bármely árnyalatától, de ha oly választó-kerületben volna szavazati jogom, vagy némi befolyásom, a melyben a szabadelvű pártnak győzelemre kilátása nincsen, de a melyben különböző ellenzéki pártok küzdenek, én mindenesetre támogatnám — fölteszem — a t. közjogi ellenzék jelöltjót a néppárttal szemben, és támogatnám a nemzeti párt jelöltjét akár a közjogi ellenzékkel, akár a néppárttal szemben, (Helyeslés jobbfelöl.) a mint erre nézve konkrét példákra tudnék hivatkozni. Az én támadásom a t. nemzeti párt eljárását illetőleg arra vonatkozott, hogy az igen tisztelt nemzeti párt, mint az országra károst, és mint indokolatlant ismételve elitélte azt az agitácziót, a melyet a felekezeti féltékenység és a vallási rajongás föltámasztása czéljából a néppárt megindított, de azután ezen agitáczionális fegyvereket saját választási czéljaira is felhasználta. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) T. ház! Ma reggel jővén fel a fővárosba, most már csak az idő rövidsége miatt, de azért sem kívánok itt bizonyítékokat felhozni, mert jelen felszólalásom rövid keretébe azok, nézetem szerint, bele nem illenek; ha szükségesnek fog mutatkozni, lesz rá alkalmam, hogy ebben a tekintetben a bizonyítékok egész sorozatát előadjam. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, áttérek felszólalásomnak személyes oldalára. (Halljuk! Halljuk!) Ivánka Oszkár t. képviselő úr tegnapi felszólalásában azt mondotta nekem, hogy politikai és társadalmi állásomat és nagy fizetéssel dotált állásaimat nem annyira egyéni tulajdonságaimnak, hanem annak köszönhetem, — itt már szószerint olvasom beszédét — (olvassa): »hogy édes atyja, Tisza Kálmán képviselő úr jónak látta azért, hogy a hatalomhoz jut hasson, szegre akasztani a bihari pontokat és megtagadni politikai múltját; a hatalmat azután kezelve, kezelte azt oly irányban, hogy minél több haszon háramoljék abból az ő családjára.* (Élénk mozgás a jobboldalon.) T. ház! Én nem szeretek sem magamnak, sem családomnak privát dolgaival a h&z elé lépni, de ezután a provokálás után tartozom az igazságnak azzal, hogy konstatáljam, miszerint